Hetedik fejezet

417 16 2
                                    

Amikor reggel kinyitom a szemem van egy csomó instagram értesítésem:

hero_ft kedveli a fényképedet.
hero_ft kedveli a fényképedet.
hero_ft kedveli a fényképedet.
hero_ft kedveli a fényképedet.
hero_ft kedveli a fényképedet.
hero_ft kedveli a fényképedet.
hero_ft kedveli a fényképedet.
hero_ft kedveli a fényképedet.
hero_ft kedveli a fényképedet.
hero_ft kedveli a fényképedet.

-Azta... Ez a gyerek aztán unatkozott az éjjel.
Ránézek az üzenetekre és akkor látom, hogy írni is írt.

hero_ft: Nem írtál... 🙄

_ninusss_: Azért mert nem történt semmi😁
5 órán keresztül tanultam, utána a kistestvéreimet etettem, fürdettem, fektettem le, aztán vacsoráztam, közben gyors megbeszélést tartottam a legjobb barátnőmmel aztán amint leraktuk be is aludtam egyből. Ne haragudj, nem volt szándékos.🥺

hero_ft: Semmi baj, ebből is látszik, hogy Te nem olyan lány vagy. Más szerintem állandóan irogatna... Mármint ne úgy vedd, Te is tudod, hogy nem tartom magam híresnek, de azért volt szerencsém pár olyan emberrel találkozni akiken látszott a túlzott rajongás.

_ninusss_: Persze, értelek. Örülök, hogy így fogod fel. Ma tényleg beszélhetünk majd, de most készülök, ha nem haragszol.

hero_ft: Dehogy, én meg szerintem alszok egyet, suli után írj és hívlak💕

Kicsit érdekes nekem még most is ez a szituáció, főleg, ez a szivecske dolog.
De lassan talán megszokom majd.
Annyi energiát ad, mikor vele beszélek minden olyan jóra fordul, és még az étvágyam is megjön.

Valahogy túlélem a sulit ma is, inkább nem is részletezem. De alig vártam hazaérjek.
Gyorsan kinyomtattam a tételeket amiket ki kellett, aztán indítottam is a hívást Heroval aki nem vette fel.

-Na ezért akarta hogy felhívjam? - gondolom jó kedvűen magamban, természetesen nem haragszom rá hiszen neki is van magánélete, illetve hajnali hatkor amikor ő írt szerintem nem is aludt még semmit.

Pár másodperc múlva megcsörren a telefonom.

-Na ne haragudj csak aludtam, mostanában húzosak a napjaim. - néz bele a kamerába kissé kómásan Hero.

-Semmi baj, számítottam rá, hiszen hamar visszaírtál hajnalban.

-Ja igen, akkor még egy szemhunyásnyit sem aludtam, ugye itt egy órával korábban is van, mint nálatok.

-Persze meg is értelek. Semmi baj tényleg, ha szeretnél aludj most is.

-Dehogy, akkor meg nem tudok éjjel, és most semmi programom nincs estére szóval inkább kialudnám magam akkor.

-Rendben, ahogy érzed. Mit szoktál csinálni egyébként? - kérdezem kíváncsiskodva.

-Hát igazából haverokkal szoktam az utcákat járni, nagy ritkán beülni valahova, vagy esetleg csak szimplán nem alszom, olyankor filmezek leginkább - válaszol a kérdésemre.

-Hero... - veszek egy nagy levegőt.

-Tessék?

-Én nagyon örülök, hogy barátok vagyunk, és nagyon gyorsan kezdesz a szívemhez nőni de nagyon rossz érzés, hogy nem láthatlak élőben. -szomorodok el.

-Hidd el fogsz, meg fogjuk oldani. Most lesz majd az őszi szüneted is nem? Ott ünneplitek a Halloweent?

-Igen, most lesz a szünetünk majd. A Halloween pedig nem igazán nagy szám itt Magyaroroszágon. Vannak díszek, meg vannak emberek akik beöltöznek, bulik is vannak de ilyen csokigyűjtögetős dolog itt nem divat. Nálunk November elseje az ünnep. Mi akkor kimegyünk a temetőbe és gyertyákat gyújtunk a halott rokonaink emlékére. Ezt hívják Halottak napjának.

Egy lépés feléd...Hero Fiennes Tiffin Donde viven las historias. Descúbrelo ahora