Egy lépés feléd...Hero Fiennes Tiffin

Tizennegyedik fejezet

Hajnalban arra ébredek, hogy nagyon szomjas vagyok, ezért valahogy ki kellene másznom az ágyból, de mivel én alszom belül, a fal mellett kicsit nehezebb mutatvány lesz. Herot sem szeretném felkelteni, olyan békésen alszik.
Végül sikerül kimásznom, így a konyha fele veszem az irányt. Kiveszek egy üveg vizet a hűtőböl és megtöltöm a poharamat.
A telefonomat kivételesen, most kint hagytam a nappaliban, pedig sosem szoktam úgy aludni, hogy nincs a közelemben.
Kicsit felélénkültem, ezért leülök a kanapéra, felveszem a telefonomat és a halvány világosodásra pillantok az ablakon keresztül.

5:15

Hát ilyen korán sem mostanában voltam fent.
Írok Zsaninak, elmesélem neki a tegnap estét, hogy Heroval bevallottuk egymásnak, hogy többet érzünk a másik iránt, elmesélem neki a vacsorát, de közben megkérdezem tőle, hogy minden rendben van-e.
Túl kora van még ahhoz, hogy fent legyen, de általában mindig írok neki ha nincs fent, hiszen ha megkapja úgyis válaszol.
Küldök képeket Anyáéknak is, amiket tegnap készítettem, és megírom nekik, hogy mennyire szeretem őket.
Ezután felnézek egyet az instagramra, ahol kivételesen semmi érdekes nem fogad most.
Már 5:40 fele járhat az idő, amikor elkezdek nézni egy filmet a telefonomon, de hirtelen álmosság tör rám és akaratomon kívűl elalszom a kanapén.

Érzem, hogy valami rajtam van, de nem emlékszem rá, hogy betakartam volna magam.
Szépen lassan felülök, és a szemeimet törölgetem, mikor hirtelen meglátom Herot, ahogy egy szál alsónadrágban közeledik felém kávéval a kezében.

-Felébresztettelek? - kérdezi Hero és szemeiben apró aggodalom jelenik meg.

-Dehogy, a fény is erős, ahogyan az ablakon keresztül beáramlik, meg kicsit megijedtem, hogy mi van rajtam, mivel tudtom szerint nem takartam be magam.

-Ja igen, én takartalak be, remélem nem baj. De miért aludtál kint? Horkoltam? Vagy a falhoz szorítottalak? - aggodalmaskodik továbbra is Hero.

-Jajj Éle... Hero, dehogy... Ne idegeskedj már.
Csak hajnalban megszomjaztam, kijöttem inni, aztán felélénküktem és elkezdtem nézni egy filmet a kanapén, de végül valahogyan elaludtam. - odalépek hozzá és megölelem, ekkor fogja fel az agyam, hogy tényleg csak egy alsónadrágban van és, hogy az előbb majdnem azt mondtam neki, hogy "Életem".

-Ömm. - húzódok el hirtelen, de a szemem akaratlanul is lepillant.

-Miért? - kérdezi, mikor ő is pillantást vet az alsó végtagjai felé - Basszameg! Ne haragudj, nem is értem, hogy lehetek ilyen illetlen. Azzal a lendülettel kezembe nyomja a kávét amit nekem készített, bemegy a szobába, magára vesz egy rövidnadrágot és egy pólót és visszajön a nappaliba.

-Valószínű este nem vetted észre, így nem tudtál szólni, hogy zavar, mert amikor bementünk a szobába hasra dobtad magad és a fal irányába néztél, utána meg a külön takaró miatt meg főleg nem láthattad. - pirosodik bele a mondandójába a fiú, aki éppen kifele tart a szobából, immár felöltözve.

Be kell vallanom, tetszett a látvány, de azért mégis csak abban egyeztünk meg, hogy barátok maradunk. Legalább is egy darbig biztos. Ez olyan mintha én melltartóban és bugyiban flangálnék előtte. Mondjuk ő fiú, másképp fogná fel, mint én, egy szende szűz, fiúktól undorodó lány.

-Semmi baj - mosolygok rá, és míg ő felajánlja, hogy készít reggelit, megnézem visszaírtak-e Anyáék és Zsani.
Szerencsére igen, és nem is olyan régen.

𝓩𝓼𝓪𝓷𝓲 : Jaaaj, tudtam én már egy idő után, hogy itt még lesz valami, sajnálom, hogy így döntöttetek de tudom, hogy úgyis együtt lesztek😁 Velem minden okés, ma Dominikkal leszek. Szerintem nézünk valamit, mert elég szar idő van. Holnap meg elmegyünk bulizni.🥰