két tűz között || Sirius Black ff:

5

Reggel most hárman mentünk reggelizni én, Lily és most Alice is csatlakozott hozzánk, mikor be értünk helyet foglaltunk Regulus megint nem volt ott. Tegnap még órákra sem jött be. Miután helyet foglaltunk pár perc múlva a fiúk is meg érkeztek de most meg lepő módon nem vették fel az egész termet mert csak hárman voltak, Sirius nem volt ott

- Jó reggelt én egyetlen Lily
virágom-nak!
- köszöntötte nagy mosolyal James Lily-t

- Neked is jó reggelt Potter.

- Jó reggelt. - köszönt álmosan Remus, a haja kócos volt mint minden reggel

- Sirius? - kérdeztem mindeki furcsállva nézett ràm

- Sirius? - kérdezte meg lepődve Remus

- Sirius-nak nevezted és nem Black-nek. - mondta Lily

- Észre vettem. - mondtam mire ő fel huszta a szemöldökét

- Miért érdekel téged hogy hol van? És miért hivod Sirius-nak? - kérdezte James

- Csak meg kérdeztem egyáltalán nem érdekel hogy hol van és megkért hogy nevezzem Sirius-nak. - vontam vállat, hazudtam érdekelt hogy hol van most és hogy éppen mit csinál

- El ment valahova nem mondta hogy
hova megy. - válaszolt a kérdésemre Remus

Reggeli közbe James egész végig furcsán bámult engem, Sirius nem jött reggelizni az első órán sem vett részt de már a 2.-on igen. Dühösen foglalt helyet a szemében bűntudatot, szomorúságot és haragot láttam egy szót sem szólt senkihez csak bámult maga elé, mikor be csengettek ő volt az első aki ki viharzott a teremből James kérdőn nézett rám

- Mi van? - kérdeztem

- Mi van vele?

- Nem tudom, te vagy a legjobb barátja nem én.

- Biztos nem tudod?

- Biztos.

sejtettem hogy mi lehet de nem voltam benne biztos, így mikor senki sem figyelt rám utána mentem. Az udvaron találtam rá.

- Szia. - sétáltam oda hozzá

- Szia.

- Mi van veled,- kérdeztem egyből a lényeget. - James aggódik. - egy kis habozás után szólalt meg

- Regulus, reggel elmentem meg keresni és meg is találtam őt hibáztattam, mintha az ő hibája lett volna hogy rá kényszerítették. Szörnyű testvér vagyok.

Mondta miközbe egész végig lefelé nézett

- Ez tényleg nem az ő hibája, én is úgy beszéltem vele mintha az ő hibája lett volna. - vallottam be
- De túl dühös voltam rá, meg akar védeni saját magától. 

- Talán jobb is.

- Hogy mondhatsz ilyet? - fordultam felé

- Nem tudod hogy mire képesek Auróra, ha azt parancsolják hogy Regulus öljön meg téged meg kell hogy öljön vagy őt ölik meg! - emelte fel egy kicsit a hangját
- Bocsánatát... - kért bocsánatot én csak bólintottam ès ott hagytam.

Csak azok a szavak jártak a fejembe amit Sirius mondott, talán csak nem akartam fel fogni hogy tényleg el veszettem a legjobb barátomat aki már úgy szeretek mint a testvéremet, ezekkel a gondolatokkal ültem Jóslástan-on. Órák után mentünk vacsorázni azt hittem hogy Regulus ma sem vesz részt a vacsorán mint ahogy az órákon sem vett, de mikor be léptünk a nagytermebe meg láttam ahogy a zöld szemeivel nézz engem de mikor én is rá néztem egyből le vette rólam a tekintetét. Vacsora alatt egész végig azt figyeltem hogy Regulus mikor megy ki beszélni szerettem volna vele. Egy fél óra múlva fel állt a helyéről és ki ment

- Bocs srácok mennem kell. - mondtam és mentem is reggie után, mikor ki mentem az ajtón ő már egy kicsit messzebb járt
- Regulus!
kiabáltam utána de ő gyorsabbra vette a tempóját így nem volt más választásom futnom kellett utána.
- Merlin-re állj már meg! - megállt

- Gyere te gyorsabban. - felelte és megállt

- Nem vagyok olyan alacsony, de nem tudok gyorsan menni. - rám mosolygot

- Tudod hogy mit mondtam Auróra, nem szabad- - félbe szakítottan

- Tudom, légyszi most én beszélek.

- Oké, mit szeretnél?

- Bocsánat, bocsánat hogy téged hibáztattalak tudom hogy te sosem tennél ilyet ön szántadból, de hogy nem szabadna beszélnünk, ezt nem tudom el fogadni. Tudom hogy bajba sodorhatjuk evvel egymást de-
- nem tudtam be fejezni a mondatot mert a puha ajkait hozzá nyomta az enyéimhez. Úgy meg döbbentem hogy nem is viszonoztam így Regulus egyből el húzódott

- Bocs... - kereste a szavakat

- Shh... - csititottam el és csókoltam meg a legjobb barátomat akit úgy szeretek mintha a testvérem lenne de abban a pillanatban nem volt semmi és senki más csak én és ő.