két tűz között || Sirius Black ff:

34

November 9.

Remus és én egy órája elhatároztuk hogy elmegyünk tanulni a könyvtárba, majd később Sirius is csatlakozott hozzánk, mind a ketten furcsának véltük, de a fiú már egy félórája szó nélkül írja a házi feladatát.

- Mi van? - kérdezte Sirius felnézve az előtte levő papírból

- Semmi. - felelte Remus

- Akkor miért néztek úgy rám mintha megöltem volna valakit? - kérdezte miközben vagy rám, vagy Remus-ra nézett

- Csak fura hogy így tanulsz, velünk. - feleltem

- Én is stréber akarok lenni. - vont vállat Sirius, mikor Remus megmutatta neki a középső ujját

____________________________________

- Mit csinálsz? - kérdeztem Regulus-t, mert már egy jó ideje egy kis noteszba firkál

- Semmit. - felelte úgyhogy alig hallottam
- Auróra! - csukta be a noteszét mikor oda hajoltam hozzá hogy meglessem mit csinál

- Bocs, - húzódtam vissza
- de mit írsz bele?

- Téged. - felelte

- Kifejtenéd jobban?

- Nyáron elkezdtem, vagyis elkezdtelek le rajzolni, bár ez nem mondható rajznak inkább..nem is tudom... - nevetett kellemetlenül
- Talán csak, hiányoztál..

- Megnézhetem? - kérdeztem tőle amire hezitálva, de oda nyújtotta nekem a noteszt

A füzet első oldalára lapoztam amin az oldal profilom volt le rajzolva, második lapon is csak másik oldalról, a harmadikon már szemből voltam, mosolyogtam, és így ment legalább 30 lapon át, volt ahol egy elkezdett rajz át volt húzva, vagy befejezetlen volt.

- Túl fura? - kérdezte Regulus mikor vissza adtam neki a noteszt
- Olyan mintha a megszállottad lennék, bizarr. - bámulta a paplant

- És megszállottam vagy? - nevettem

- Lehetséges. - tett úgy mintha nagyon gondolkozott volna
- Talán tényleg az vagyok. - mászott hozzám és csókolt meg, majd mászott fölém

- Talán mennünk kéne már. - néztem az éjjeliszekrényen tartózkodó órát

- Aha.. - vetette le magát mellém, majd vett egy nagy levegőt

Egymás mellett feküdtünk kiterülve legalább 3 percig, majd Regulus megszakította a köztünk levő csendet.

- Szeretem a macskákat. Mindig akartam egyet, anyámék soha nem hagyták. - mondta miközben mind a ketten a plafont bámultunk

- Én mindig kutyás voltam. Egyszer volt is egy, de elszökött. Csámpás volt a neve.

- Nekem egy kígyóm. Sirius megölte, megijedt tőle és megölte, rá lépett a fejére. - mondta mire kikerekedett a szemem
- Szerettem, hiába csak egy hónapig ismerhettem. Andromeda volt a neve, nem tudtam hogyan nevezhetném el, mert még sosem volt saját állatom. De Andromedát szeretem ezért a nevén neveztem el.

- Aranyos.

- De Sirius őt is elvette tőlem. Mindent tönkre tesz. - váltott más hangnemre, a szemem sarkából rá pillantottam
- Ő csak ehhez ért. Tönkre tenni az életemet.

Olyan komor lett a hangulat hogy válaszolni sem tudtam. Felvetettem hogy már tényleg indulni kellene, mert nem szeretném hogy Frics el kapjon minket. Kilépve a Szükség szobájából néma csendben kellett hogy maradjunk. Eddig minden sínen volt, Regulus-szal elköszöntünk majd szét váltak útjaink, már a Kövér Dáma előtt jártam mikor Remus hangját hallottam meg.