két tűz között || Sirius Black ff:

28

Regulus Black

Már egy hete hogy vissza tértem az iskolába.
Újra itt vagyok, újra itt vagyok vele.

Utálok titkolózni előtte, de annyira szeretem őt. El veszteném pedig most nagyon nagy szükségem van rá, ő az egyetlen dolog amiért még nem lettem öngyilkos. Ő tart életben.

A mosolya, a hangja, a szemei, az illata, az ölelése, amikor ki mondja nekem hogy szeret... olyan tökéletes.

Év végéig meg kell javítanom a volt nincs szekrényt. De eszem ágában sincs meg javítani, úgysem fognak ki végezni érte, azt hiszem.

A nyár katasztrófa volt.
Mióta Sirius nem el ment azóta még rosszabb lett a helyzetem, ő biztos boldog. Jó neki.

De Auróra el feletetteti velem ezt az egész mindent. Kivéve egy valamit. Amiért még jobban gyűlölöm a szüleimet.

De valami meg változott, köztem és közte. Érzem hogy valami nem stimmel.
Nem olyan mint volt.

Nem tetszik ahogyan Mclaggen közeledik felé, nem kellene féltékenynek lennem. Auróra nem olyan lány.
De még is amikor rá néz...legszívesebben el törném az orrát. Mint ahogy ma is, ott ült vele a néző téren és avval a vicsorgó képpel nézett rá.

-

- Mit mondott neked Augustus? - kérdeztem tőle miközben ő a mellkasomon pihentette a fejét

- Hogy nyápicok vagytok. - nevetett halkan, Sirius járt a fejében...miért?

- Kerüld el! - mondta kicsit ingerültebb hangon mint ahogy szerettem volna

- Ne parancsolgass. - mondta

- Nem parancsolgatok csak azt mondom hogy került el inkább, - engedtem el a puha, selymes, illatos haját
- az ilyen fiúk nem azért vannak a közeledben mert barátkozni akarnak Auróra! - talán neki is tetszik Mclaggen? Már el mondtam neki hogy kerülje el de mégsem teszi

- Hidd el hogy jól tudom Regulus! - állt fel

- Nem úgy tűnik! - kiabáltam rá...pedig nem akartam, ő az egyetlen ember akit szeretek és még vele is ilyen vagyok...

A szemében látszott hogy-hogy meg lepődött a hangnememen ahogyan is én is. Az járt a fejében hogy nem bízok benne. Nem igaz.

- Ha így gondolod. - vont vállat és indult volna vissza ès én is utána de egy kutya el állta az utamat

Olyan hangosan morgott rám hogy már habzott a szája, olyan szemekkel nézett rám mint ahogy Sirius szokott mikor dühös rám. Mint ahogy mindig.

- Kié ez? - kérdeztem és hátráltam a kutyától

- Honnan tudjam. - mondta de a kutyát szemlélte
- Gyere Tapmancs. - mondta és a kutya követte

Honnan tudja a nevét mikor nem ismeri?
Ki volt ez?
Vagy mi volt ez?

Meg bántottam őt. Nem kellene vele járnom, ha kiderül...

De nem akarom el veszíteni őt.
Ő a mindenem.

Másnap

Másnap az első dolgom az volt hogy meg keressem Aurórát, ott vártam a nagyterem ajtaja előtt reggelikor. Vártam hogy jöjjön ki, nem akarok Sirius-szal találkozni.

Auróra Potter

Másnap reggelinél észre vettem hogy Lily kétségbeesetten bámulja a pad másik szélén ülő James-t.