két tűz között || Sirius Black ff:

38

Három napja be köszöntött a December.
Sokkal hidegebb van kint mint egy héttel ezelőtt. Hiányzik az ősz, a kellemes szele, a sok lehullott színes levél, a csendes délutáni esők.

Délután 5 óra van és éppen a könyvtár felé tartok a korrepetálásomra, igazából még soha nem korrepetált senki csak én pár alsóbb évest.

- Fejezd be! - hallottam Remus hangját mikor beértem a könyvtárba

- Sziasztok. - köszöntem Remus-nak és Sirius-nak mikor az asztalukhoz értem

- Szia Auróra. - köszönt Remus fel sem nézve a házijából

- Mit csinálsz itt? - kérdezte Sirius

- Korrepetálásra jöttem.

- Kinek segítesz? - kérdezte Remus

- Hát igazából nekem segítenek.

- Micsoda?! Ki az a szerencsés aki ennyire megalázhat téged? - nevetett Sirius

- Hát biztos nem te. - címeztem ezt a mondatomat Sirius-nak majd hagytam őket ott

- Bocsáss meg hogy késtem! Csak Luis-t kellett biztatnunk hogy- - hadart Matthew mikor megérkezett

- Matthew semmi baj. Én is csak most jöttem.

- Oké, rendben. Akkor kezdjük.

Fura volt hogy nem nekem kellett beszélnem a másiknak egy tananyagról. Én csak hallgattam, de a felénél bele olvadtam Matthew szemeibe és igazából nem sok minden maradt meg abból amit magyarázott egy óra hosszán keresztül.

- Tartsunk szünetet. - szóltam közben mikor észre vettem hogy Matthew egyre többet pislog miközben a könyvet olvassa

- Szünetet? Rendben. - tette le a könyvet az asztalra és törölgette meg szemeit

- Hol van a szemüveged? Ha így olvasol nem tesz jót a látásodnak. - amikor először láttam egy kerek szemüveg volt rajta és jó pár órán is láttam rajta

- Hülyén áll rajtam. - mondta halkan

- Dehogyis! Aranyos vagy vele.

Aranyos vele?
Hogy mondhattam ilyet?
Bár tényleg aranyos vele...

Matthew nem válaszolt erre hanem egyből ki vette a zsebéből a kerek szemüvegét és feltette azt szemeire.

- Honnan tudtad hogy szemüveges vagyok? - húzta össze szemöldökeit

- Amikor büntetésen voltunk McGalagonnynál akkor rajtad volt. Meg láttam rajtad pár órán.

- A Mágia történet olyan unalmas. - vetette fel csak úgy

- Tényleg az talán ezért vagyok benne rossz. - feleltem mire ő elmosolyodott

- Bár abba bele gondolni hogy majd pár évtized múlva majd ezekről az évekről fognak tanulni a gyerekeink az izgalmas.

- Na és miről tanulnának ezekről az évekről?

- Nem is tudom, talán arról hogy Matthew Collins lehetett az első aki korrepetálta Auróra Pottert. - mondta mire elnevettem magam

- Honnan tudod hogy te vagy az első?

- Tudom hogy okos vagy.

- Mi akarsz lenni a Roxfort után? - vetettem fel a kérdést csak úgy hiszen ő már végzős, kiváncsi vagyok mit akar csinálni az életével jövőre

- Fogalmam sincs. Azt tudom hogy a szüleim már el tervezték az életem és hogy biztosan úgy lesz ahogy ők elképzelték, de a te kérdésedre a válaszom az hogy nem tudom.