két tűz között || Sirius Black ff:

6

Az a pár másodperc órák-nak tűnt, levegő hiány miatt váltunk el bele néztem abba a gyönyörű smaragdzöld szemeibe. Mosolyogva nézett a szemeimbe

...

Már takarodó volt, a szobában csak én és Lily volt Alice ki szökött Frank-el. Nem bírtam magamban tartani hogy mi történt velem és Regulus-al, Reggie után Lily az a barátom akiben vakon meg bízom

- Regulus megcsókolt. - vallottam be, a könyv ki esett a kezéből és tátott szájjal nézett engem

- Hogy mit csinált?!

- Megcsókolt én meg vissza csókoltam.
Elvesztettem az első csókomat.

- Én meg még azt hittem hogy Siriusal vagy, na ennyit arról hogy úgy szereted Regulust mint ha a testvéred lenne!

- Nem tudom hogy miért csókoltam vissza, Regulus tényleg olyan mint a testvérem...

- Ne hazudj még magadnak is, ha tényleg olyan lenne akkor nem csókoltad volna meg.  - mondta mosolyogva vörös hajú barátnőm

Ahogy így mondta Lily el gondolkodtam, talán tényleg hazudok még magamnak is. Talán Regulus több mint egy "barát" és egy kicsit sem olyan mintha a testvérem lenne

- De légyszi ne mond el senkinek. - kérleltem a barátnőmet

- Nyugi, tudod hogy bennem meg bízhatsz. - mosolygott rám Lily

- Tudom ezért mondtam el neked. 

Másnap

Reggel Lily-vel mentünk reggelizni mikor be léptünk a nagyterembe nem láttuk a fiukat ezért James fel állt a padra amin ülni kell és úgy integetett, na így már láttuk őket.

- Szép jó reggelt lányok! - köszönt kedvesen Remus

- Neked is Remus. - mondtam mosolyogva

- Miért vagy ilyen boldog húgi? - kérdezte az ikrem

- Ja, ez nekem is fura... - mondta Black, vagy is Sirius

- Talán sírjak vagy mi?

- Hadjátok már Aurórát, ti miért vagytok ilyen bolondok? - állt hozzám a vitába Remus. Peter el kezdett nevetni

- Ó, szóval az ő oldalára állsz? Te impostor! - fordult Remus-hoz James, Lily csak mosolyogva nézte végig a kis jelenetünket, még mindig vitatkoztunk mikor a nagyterem ajtaja nyílt ki oda kaptam a tekintetem Regulus volt az, Perselus-al oldalán a kis vitánk miatt ami nem volt halk ő is ránk emelte tekintetét mikor meg látott rám mosolygott vissza mosolyogtam rá

- El vetted a legjobb barátomat és a jövendőbeli feleségem! - mordult rám James

- Már elnézést, de nem én tehetek róla hogy jobban szeretnek mint téged! - vágtam neki vissza

- Marhaság Holdsáp jobban szeret engem! Igaz holdsáp? - nézett Remus-ra James de a fiú inkább mégsem szólalt,
reggeli után a folyosón meg láttam Reggie-t

- Szia. - mentem oda hozzá

- Szia. - fordult meg és mosolygott ràm

-  Hogy vagy?

- Kösz jól és te? Hallottam hogy vitatkoztatok.

- Ja igen hosszú történet kb annyiból áll hogy a testvéred és az én testvérem nekem állt hogy, hogy merek boldog lenni így Remus be szólt nekik erre James fel kapta a vizet hogy Remus egy idézem "impostor" amiért nem mellé állt és satöbbi... - meséltem a kis történeten mire ő elkezdett nevetni

- Wow, érdekes történet. - felelte

- Ugye? Figyelj Reg, gondolkoztam este ami történt köztünk és el gondolkodtam hogy talán, nem olyan vagy nekem mint egy testvér, sőt.

- Oh, várj tényleg?

- Tényleg. - vagyis lehetséges..

- Auróra, én... én már második évtől kezdve szeretlek. És sosem voltam olyan boldog mint tegnap, vagy mint épp most. - mondta

már 2 éve szerelmes belém? És nem mondta el nekem. Te jó ég!

                             ...

Bájital-tan volt az első óránk Sirius egy szót sem szólt hozzám, de az óra felénél egy cetlit csúsztatott át nekem.

                          Vártalak.

Ennyi állt benne.
Oh bassza meg a korrepetállás!

- Bocsánat, de tényleg el felejtettem. - kértem bocsánatot

- Na nem mondod... - válaszolt flegmán

- De tényleg ezer bocs, komolyan ott vártál?

- Legalább 2 óra hosszát. - nem nézett rám a tekintetével a tanárt nézte

- Sajnálom. - csak ennyit tudtam mondani bűntudatom volt amiért fel ajánlotta hogy korrepetál és hogy segít nekem, én pedig úgy mondva " fel ültettem ".
Sirius Black-et életében először fel ültették.