két tűz között || Sirius Black ff:

25

Sirius Black

Már 2 hete itthon voltunk. Ebben a két hétben nem is tudom hány le szidást kaptam azért mert nem jelentem meg az új évi bálon vagy milyen bálon, és még azért is mert Jameséknél töltöttem a szünetet. De persze fel hoztam hogy engem nem hívtak haza ezért nem jöttem, erre már nem szóltak vissza.
Persze az is szóba jött hogy én egy vér áruló vagyok és a család szégyene meg hogy példát vehetnék Regulus-ról. Azok a dolgok amiket már 5 éve fújnak, már meg untam őket...

Bár ha meg tudnák hogy a példa vehető fiúk avval a vér áruló család lányával jár akit meg vetnek és utálnak, na akkor ki tudja mi lenne...
Ha nem Auróráról lenne szó már rég be köptem volna Reg-et...de igazából őt sem köpném be. Annyira még szeretem őt.

Épp a szobámban bámultam a plafonomat amin egy nagy Griffendél zászló volt, szerettem ki mutatni azt hogy nem vagyok olyan mint a többi ember akivel egy házban élek. A falam tele volt Griffendéles zászlókkal, motoros poszterekkel, mugli lányok képeivel  stb...
Ezt a tevékenységemet Regulus öcsém zavarta meg

- Miért nem mondod el nekik? - törte be az ajtómat és állt meg az ágyam előtt

- Mit?

- Aurórát. - ohh...

- Ohh...hát erről van szó. - ültem fel
- Figyelj öcskös, hidd el hogy nem miattad. Ha nem Auróráról lenne szó múlna már rég be köptelek volna.

- Gondoltam.

- Akkor minek kérdezted? - nem válaszolt csak nézet, lehet hogy csak én láttam de láttam a szemében hogy hitt abban hogy talán érte is teszem nem pedig csak a lány miatt

- Mindegy. - mondta és kezdett sétálni az ajtó felé

- Hé Reg... - szóltam utána lágyabb hangon, meg is állt de nem nézett rám
- Igazából nem csak Auróra miatt teszem, hanem miattad is. - mondtam mire a fejével felém fordult és hiába fedte volna láttam egy kis mosolyt a szája szélén. Intett egyet és ki ment a szobából

Jól esett az a gondolat hogy Regulus tudja hogy igazából nem vagyok olyan gonosz.

                                -

- Ha ennyire többre nézed azokat a vér árulókat milyen te is az vagy akkor takarodj hozzájuk! Te már rég nem vagy a fiam, te egy szégyen vagy! Hagyd el ezt a házat! - mondta nekem anyám avval az unott fejjel mint mindig, de ez más volt. Eddig még nem mondta hogy takarodjak el innen. Bár mennyire gyűlölöm őket és minden vágyam az hogy itt hagyjam őket, rosszul esett.

Rá néztem apámra aki az étkező asztalnál ült mert éppen a mi szép családi vacsoránkat folytattuk de anyám mint mindig, belém kötött.

- Anyádnak igaza van. - mondta egy szem rebbenés nélkül

- Ha ezt akarjátok. - mondtam és hezitálva egy másodpercet el indultam az ajtó felé, de előtte rá pillantottam Regulus-ra...aki még rám sem mert nézni

Nem akartam el hinni hogy tényleg meg teszem. Hogy tényleg el zavartak otthonról, vagy mi volt ez nekem.

- Sirius! - szaladt ki az ajtón Regulus utánam
- T-te meg hova mész?

- Bár hova csak el innen. - mondtam de nem néztem rá, a ruhám már át ázott az esőtől ami ezerrel zuhogott

- N-ne...de-de hova?

- Miért? Még a végén el hiszem hogy érdekel, vagy még az is eszembe jut hogy velem jönnél. De tudjuk hogy nem igaz, élvezel példa gyereknek lenni és ezt mind a ketten tudjuk! - emeltem a hangomon