ATTRACTION

1. Ne haragudj, nem láttad a bugyim?

- ..ezért arra gondoltam komolyítsuk meg a kapcsolatunkat!

- Mármint? - meghűl a vérem, szemeim pedig kikerekednek, amiért rosszallóan néz rám.

- Költözz hozzám! - jelenti ki szúrós tekintettel az előbbi reakcióm miatt. A mostani reagálásom még rosszabb, elnyílnak ajkaim. Egy percig csak bámulom, ő meg fürkészi íriszemet kutatva az értelem szikráját. Mindhiába keresi, sosem volt. A pánik máris hatalma alá von, megbolondítva egyébként sivár szívemet. Az korábbi vidám hangulat váratlanul hideg komolyságba fordul.

- Én..én..- makogok, mivel a torkom fokozatosan szorul össze. Úgy teszek, mint aki érdemleges választ próbál adni, de valójában az agyam a köd közepén csücsül és képtelen vagyok bármi épkézláb mondatot alkotni. Elmém teljesen leragadt az előbbi kijelentésénél, ami ellen a belsőm minden egyes része visítva tiltakozik.

- Ne csináld Sooyun, már három éve együtt vagyunk, nem sokára betöltöd a huszat. Én már házasságon is gondolkodtam.. neked is gondolnod kéne a jövőnkre. - az eltökéltség fénye megcsillan pillantásában. A házasság szó könnyedén siklik fülembe, átszárnyal hallójáratomon, majd ajtóstól ront be tudatomba. Amint felfogom nem viccel, az első ami eszembe jut, hogy futás!

- Én.. én szakítok veled, Mok – közlöm olyan hangsúllyal, mintha csak azt mondtam volna: süt a nap.

A férfi megrökönyödve nézi végig, ahogy remegő lábaimra állok és a lehető leggyorsabban távozok az étteremből. Szerintem úgy megleptem, hogy mozdulni sem tudott, ami valószínűleg az arcára lehetett írva, de nem bírtam ránézni. Csak elakartam tűnni onnan gyorsan.

Mire kiteszem a lábam a járdára, a szívem már úgy őrjöng, hogy még a fülem is lüktet tőle. Érzem a vért buzogni ereimben, miközben a fejemben egy hang sípolva küld vészjelzéseket mindenfelé a testemben. A mellkasom zakatol, mint egy gőzmozdony és úgy fest a lélek menten kiszáll a testemből. Egyetlen használható ötlet jut eszembe a megfékezésre, alkohol. Szöul hosszú, belvárosi utcáin nem tűnik lehetetlen küldetésnek egy fancy kocsmát találni vasárnap este. Nem sokat bolyongok az embertömeg között, míg rátalálok egy ideálisnak kinéző pubra. Meg van az az érzés, hogy egyedül akarsz lenni, de nincs kedved hallani a saját, zavaros gondolataidat? Mert velem ez van. Amint belépek a hangszórókból lágyan szóló zene némileg elnyomja az agyamba tomboló kavalkádot. Utam egyenesen a pulthoz visz, ahol lerogyok egy bárszékre. Annyira rosszul vagyok, hogy most a pultos srác észveszejtő mosolya se tud rajtam segíteni, mikor megkérdezi mit kérek. Szimplán intek két tequiláért, mert a tömény jó barátom. Épp csak megkapom máris lehúzom az egyiket, de remegésem nem múlik el rögtön, ezért utána küldöm a másikat is. Az üres poharakat visszatolom az elképedt pasinak, majd rendíthetetlen arcizmokkal kérek még kettő gyógyelixírt. Nem érdekel különösebben mi a véleménye rólam, mert túlságosan magam alatt vagyok. Jelenleg csupán az foglalkoztat, mi a fenét csináltam már megint?!

- Lassíts kislány! Még a végén bajba kerülsz! - üti meg fülemet egy mély hang jobbomon, mikor a báros elém rakja rendelésemet.

- Remélem. - válaszolok magam elé, majd azzal a lendülettel felkapom az egyik kis üveget és a legurítom tartalmát. Csak azután esik le mi is hagyta el számat, miután levágom a poharat.

- Akkor ideje bemutatkoznom - nevet, miközben felém fordul. Megvárja míg én is így teszek, majd a kezét nyújtja felém - Jiyong vagyok.

A felajánlott kacsót bámulom azon mélázva, hogyha már akkora barom vagyok, hogy itt kötöttem ki, legalább a nevemet nem kellene elárulnom.

- Jiwoo! - vágom rá az első női nevet, ami az eszembe ötlik, közben viszonzom a kézfogást. Eres kézfejét szemügyre veszem, majd onnan kíváncsian felpillantok látószervébe. Mindketten meglepődünk. A nálam bőven idősebb férfi gesztenye barna tekintete egy másodperc alatt varázsol el és hirtelen a bennem háborgó őrület, vágyittas izgalommá alakul. Vajon csak az ital miatt látom ilyen vonzónak?