Ádám és Béla [Befejezett]

Postás, a RENDŐR, és a villanyszerelő.

2-3 nappal később

Ezeken a napokon még mindig Barninál lakott Peti. Elmélyült a kapcsolatuk, a csók, ölelés és az együtt alvás már megszokott volt. Jártak próbálni, bár a dobok mögé Peti nem tudok beülni. A kapcsolatuk nem volt nyilvános, kettőjükön kívül csak a négy fiú tudta.

*Barni szemszöge*

- Jó reggelt Petikém!- mosollyodtam el és reggeli készítés közben egy csókot nyomtam az ajkaira

- Jó reggelt Barni!- mondta és közben dörzsölte szemeit- Ez aztán felébresztett!- és harapott bele az alsó ajkába

- Reméltem is! Na de csüccs le reggelizzünk.

Reggeli után Peti elment a városba egy-két dolgot elintézni. Én addig pakoltam és takarítottam. Majd... Majd Peti rohant be, mentem az előszobába hogy köszönjek és megcsókoljam de... de ellökött, eltólt magától és rohan tovább.

- Nem! - mondta idegesen és szomorúan Peti

- Mi, mi a baj?- rohantam utána
Nem kaptam választ

Peti berohant a szobába és elkezdett pakolni... összepakolta a cuccait. Elment

- Peti, Péter várj!- mondta miközben vettem a cipőm, ő csak baktatott le a lépcsőn- Gaál Péter azonnal állj meg, nem érted ÁLLJ MEG- ordítottam rá látszódott hogy megijedt, de ment tovább. Megragadtam vállát és megfordítottam- Péter Ez mi volt? Mi történt?

- Hagyj békén!

- Gaál Péter idefigyelj!- tovább akart menni, de nem engedtem
Csak nézett rám, és elsírta magát. Nem értem, előbb még forrt a dühtől most meg sírt. Mi történik itt? Meg akartam ölelni, de eltolt magától ismét

- Péter, mi történik, előbb még fortál a dühtől most meg sírsz!

- Barnabás, kérlek hagyj békén!

- Péter.... PÉTER csak ... csak kérlek vigyázz magadra!
Peti elrohant sírva

Csak álltam a járdán és néztem Petit ahogy elmegy. A könnyekkel én se bírtam. Szörnyű volt. A nap hátralévő részét Peti elérésével és sírással töltöttem. " A szerelmem elhagyott" ez járt a fejemben

- HOL BASZTAM EL? - Rettentő hangosan ordítottam el magam, nem a legjózanabb állapotba.
És a szomszédok... Kihívták rendőrséget csendháborítás miatt. Nemhogy csak felszólították volna, hogy legyek csendben, nem bevittek a kapitányságra. A cellába csak sírtam és káromkodtam. Az egész éjszakát ott töltöttem. Reggelből csak annyira emlékszek, hogy kértek egy telefonszámot, aki értem jön... valamiért... valamiért Peti számát adtam meg, és még mindig nem voltam józan!

Sziasztok!
Ez a rész egy kicsit rövidebbre sikerült, de remélem, hogy felkeltettem az érdeklődéseteket, és lesz majd valami amiért tovább olvasni a könyvet.
Na de remélem tetszett ez a rész, és a visszajelzéseket nagyon szívesen fogadom!<3

/Puszilom a pofikátokat<3/