Ha nélkülem, egyedül messzire szállsz,

450 25 3
                                    

Másnap reggel

*Barni szemszöge*

Reggel mikor felkeltem halkan kimentem a szobából. Csodálkozva láttam hogy még senki sincsen fent, de gondoltam ez a legmegfelelőbb idő hogy reggelit készítsek a fiúknak. A híres palacsintát készítettem, közben felkelt Peti:

- A híres Héra palacsinta készül?- kérdezte nevetve, és dörzsölte meg a szemét

- Igen, Igen

Körülnézett hogy nincs-e itt valaki, nem tudtam mire vélni, fura volt, de utána... megcsókolt. A pillangók ismét elkezdtek repkedni, megint nagyon jó volt, hosszú és örömmel teli volt többször volt hogy bele mosolyogtunk. Miután elváltunk a homlokunk össze érintettük, és csak néztük egymást, a nagy füst zavarta meg a csendet és a tökéletes pillanatot.

-basszus!- kiáltottam el magam
odaégett az egyik palacsinta

* Bálint szemszöge*

Egy csodálatos illatra keltem. Egyből elkezdtem keltegetni a mellettem fekvő Giorgiot:

- Gyuri... érzed ezt az illatot?

- Ez...- szippantott egyet- ez palacsinta- és egy óriási mosoly lett az arcán

Pattantunk ki az ágyból és rohantunk ki, és üvöltve a "palacsinta" szót ismételtük, olyanok voltunk mint az óvodások.
Miután láttuk hogy tényleg palacsintát, és röhögtek egy jót rajtunk Petiék mentünk kelteni a két álomszuszékot. Ati egyből jött, mert mint tudjuk szereti a hasát, de Zsomának még kellett egy kis idő.

Asztalhoz ültünk, Barni volt a pincér. Először a lekvárt, nutellát és a bekevert túrós tölteléket tette le, majd jött a nagy... PALACSINTA TORONY. Majszolggatunk és megszólalt  Ati:

- Ezzel meg mi történt?- tartotta fel az égett reggelit

- Ömm... Elbeszélgetünk az időt Petivel- mondta Barni megszeppenve

- Elbeszélgettétek, mi?- elkezdte húzogatni a szemöldökét

Kínosan de folytattuk a reggelit, mikor végeztünk elkezdtünk pakolni, mert sajnos ez volt az utolsó nap. A busz megérkezett és haza zögykölődtünk a próbateremnél váltunk szét.

*Peti szemszöge*

Barnival egy irányban lakunk, szóval együtt mentünk. Útközben elkezdett esni az eső, és hát ki más ha nem én esni el a sárba. A bokám teljesen kiment Barni segítségével tudtunk jutni a lakásomig:

- Na Peti, nem zavarlak megyek, szép hétvé...

- Várj, nincs kedved maradni?

- Végülis, úgyse vár otthon senki- mosollyodtunk el mind a ketten

- Tea?- kérdeztem a konyha felé bicegve

- igen, de hagyd, hogy magam ki szolgáljam, te inkább pihentesd a lábad!

- Oké, köszönöm! A teafiltert a mosogató feletti polcba találod

- Rendben, te kérsz?

- Igen, köszi

- Holnap meg kéne nézetni a lábad- mondta Barni miközben készített a teát

- Jó, holnap elmegyek!

- Holnap elmegyÜNK!- Nyomta meg a végét- nagyon szétszórt vagy mostanában vagy, valami baj?

- Nem csak sokszor túlságosan elgondolkozok- hajtottam le a fejem

-  Nincs semmi baj- öleltem magamhoz- Rendeljünk valamit?

- Még szép, pizza?

- Nyilván- Mosollyodtunk el mind a ketten

Mikor megjött a futár automatikusan mentem ajtót nyitni:

- Jónapot, meghoztam a pizzát! - mondta a futár

- Jónapot! Egy másodperc máris hozom a pénzt- elszaladtam keresni- Hol a fenében van ez a rohadt pénztárca? Barni nem láttad?

- Nem.- és felállt, vette elő a pénztárcáját és fizette ki

Nagyon rosszul és kínosan éreztem magam. Kerestem tovább, de nem lett meg, kabátot, bőröndöt, pulcsit, lakást, táskát szóval mindent fel túrtam.

- Hol van az a hülye pénztárca- már szinte sírva mondtam, közben lábamon alig bírtam megállni- mi van ha a szálláson hagytam?- zokogtam, de kerestem, nem hagytam abba.

Barni odalépett hozzám hátulról, megfogta a vállam és megfordított, majd magához ölelt jó erősen!

- Peti drága, nyugi nincs semmi baj!- még jobban elkezdtem zokogni csak ölelt én meg sírtam- nincs semmi baj! Nyugi!

- De... De... De te fizeted ki, és én hívtalak meg, hogy lehetek ennyire hülye?- még jobban sírtam

- Peti, Peti holnap megkeressük rendben?

- Oké!

Ölelt és egy puszit nyomott a homlokomra. Leültünk a kanapéra és hozzá bújtam, betakart és simogatta a hátam, szépen lassan, de kezdtem megnyugodni.

/Puszilom a pofikátokat<3/

Ádám és Béla [Befejezett]Où les histoires vivent. Découvrez maintenant