Ádám és Béla [Befejezett]

Pánik, levegőt, fuldoklom!

Másnap regge
*Barni szemszöge*

Petinél én is bealudtam a kanapén. Felkeltem és elsőnek azt sem tudtam, hogy hol vagyok, de aztán megláttam a combomon pihenő Petit. Egy óriási mosolyt csalt az arcomra. Rájöttem, hogy ma orvoshoz kell mennünk, ezért mintha otthon lennék elkezdtem készülődni.

- Peti, ébresztő- mondtam kedves, lágy hangon

- Ne, még hagyj aludni apa, ne!- nagyon zavart és ideges volt
Ebből is láthattuk hogy szétszórt volt nem emlékezett az estére amikor ott voltam nála, de úgy gondoltam hogy nem kérdezek rá

- Peti drága, Barni vagyok, nem az apukád. Nyugi!

- Ohh... Barni, te... te hogy hogy itt vagy, és hol van apa?- kérdezte még mindig zavartan és kómásan

- Petikém én itt aludtam, nem rémlik?

- De... De valami rémlik

- És nálad vagyunk, nem a szüleidnél- És adtam egy puszit az ajkaira- De most kellj, mert mennünk kell!

- Hova, próba lesz?

- Nem, orvoshoz!

- Ohh... tényleg, de már nem fáj, nem maradhatnánk itt?

- Nem, Péter megmutatni egy orvosnak!- mondtam egy kicsit szigorúbban

- Jó, jó, nyugi!- És még fáradtan kikászálódott a fürdőszobába

*Orvosnál*

- Rendben Péter, semmi komoly- mondta az orvos

- Rendben, akkor mehetünk?- kérdezte Peti

- Nem, még egy kenőcsöt felírok. Amúgy van aki tud segíteni?

- Mégis miben?

- a minden napi dolgokban, pihentetni kell lábad

- Én, én tudok segíteni!- szólaltam fel Peti mögül!
Peti rám nézett és elmosolyodott

Kiváltottuk a krémet majd elindultunk haza

- Arra a kis időre nem költözöl hozzám?- kérdeztem útközben

- Nem... nem akarok a terhedre lenni!

- Peti te soha nem leszel a terhemre

- Jó de szóval se menjek haza?

- Szólok, ígérem!

Majd hazamentünk Peti lakásához, pár dolgot összepakolt, majd folytattuk utunkat az én házam felé. Estefelé értünk haza le cuccoltunk és nem akartam azzal traktálni hogy aludjunk együtt, ezért én kipakoltam a cuccaimat a kanapéra, neki meg megágyaztam a szobába. Ő addig letusoltam és átöltözött pizsamában, a pizsama egy XL-es póló és egy alsónadrág volt, ha ő így tett akkor én se  feszengek a  kényelmetlen ruhába. Peti ment a kanapé felé aludni:

- Peti, te mit csinálsz?

- Hát nem látod megyek aludni.

- De látom, csak nem értem miért oda?

- Hogy érted hogy ide?

- Te a szobába alszol!

- Nem, nem ott neked kell, én vagyok a vendég.

- Petikém, hidd el hogy most neked a lábad miért kényelmesebb lesz.- mondtam majd meg simítottam a vállát

- Jó, de ha kényelmetlen, bejössz?

- Persze ettől nem kell félned

Már feküdtünk, Peti a szobába én meg a kanapén. Félálomban voltam amikor a hálószobából Peti álmos hangját hallottam:

- Barni, Barni drága, fent vagy?

- mondd Peti, te miért vagy még fent?

- ezt én is kérdezhetném!- nevette el magát- De... nem tudsz inkább bejönni? Ha valakinél vagyok nem szeretek egyedül aludni.

Kaptam fel a takarót és a párnát, majd a legnagyobb örömmel és mosollyal mentem be a szobába. Ahogy meglátott egyből neki is mosoly csücsült le az arcán. Lehuppantam mellé, felém fordult és csak nézett ahogy rendezkedek. Néztem a plafont és csak annyit érzek hogy valaki jó erősen az oldalamhoz bújik, és a mellkasomra hajtja a fejét. Én a nyaka alatt át vezettem a kezemet és a derekára helyeztem. Összeölelkezve a karjaim közt aludt el. Csodálatos volt, éreztem a szuszogását, minden egyes rezzenését. Én nem tudtam aludni cikáztak a gondolataim, az első csókon, az első ölelésen, az első mosolyom, az első találkozáson. De a "nagy" gondolkozásban bealudtam végül.

/Puszilom a pofikátokat<3/