Ádám és Béla [Befejezett]

It was the two of us, just the two of us

*Barni szemszöge *

Röviden: A rendőrségen kihallgattak, hogy miért is bántottam egy biztonsági őrt, és, hogy miért mentem oda látogatási időn kívül, de végül elengedtek.

*rendőrség után*

Rendőrségről egyből hazamentem. Egyből bele is dőltem az ágyba. Nagy nehezen, de elaludtam.

Reggel mikor felkeltem egy gyors reggeli után egyből elkezdtem készülődni. Mikor felöltöztem egy táskába pakoltam Petinek ruhát, ~ezek főként olyan ruhák voltak amiket itt hagyott nálam~ miután ezzel is megvoltam indultam meg Petihez azaz a kórházban. Út közben betértem egy ABC-be és egy pékségben. Minden finomságot összeválogattam. Ezek után a folytattam az utam.

Kórházban belépve pultnál megláttam azt az apró nőt aki tegnap is volt. Egy kicsit beparáztam, féltem, hogy nem lesz könnyű menet.

- Jó reggelt!- mondtam félénken

- Jó reggelt Barni! Már vártalak.(😏)

- Hogy érted, hogy vártál?

- Peti tegnap mondta, hogy valószínűleg jösz, és hogy mindenképpen engedjelek fel

- Akkor mehetek hozzá?

- Persze, menj csak.

- Egy kérdés még...

- Mondd

- Merre vannak a biztonságiak?

- Ha egyenesen mész jobbra lesz egy ajtó ami nyitva van, ott találod őket

- Köszönöm!

Elindultam azon az úton amit Andi (ápoló) mondott. Hamar oda találtam és bekopogtam.

- Tessék...- fordult az ajtó felé az a biztonsági akivel tegnap konfliktusba keveredtem

- Elnézést a zavarásért csak.... csak bocsánatot szeretnék kérni a tegnap esti dolog miatt

- Ohh... "Fiam", egy feltétellel elnézem a történteket...

- Mégpedig?

- Mégpedig, hogyha elmondod, hogy mi volt ennyire sürgős, hogy éjszaka is rohantál be?

- Tegnap éjszaka volt egy álmom, és... és...

- Rendben, hagyjuk. Meg van bocsájtva, szóval spuri még meg nem bánom

- Köszönöm, tényleg!- és már rohantam is tovább

Elindultam Peti szobája felé. Mikor odaértem halkan nyitottam be, mert nem tudtam hogy alszik-e még. És jól is gondoltam mert még aludt. Ezért csak leültem az ágy melletti székre és az arcát kémleltem. Olyan gyönyörű. Kisimult arc. És gyönyörű mosoly. "Hogy lehetek ilyen szerencsés?" ezt járt a fejemben mikor ébredezni kezdett. Egyből elkaptam a tekintetem, mert nem akartam hogy nagyon kínos szituba keveredjünk.

- Szia!- mondta egy bazi nagy mosollyal az arcán

- Jó reggelt szépfiú!- mosolyogtam én is

- Na, most, hogy itt vagy, el tudod mondani, hogy mi volt az a tegnapi eset?- Hát igen ezt a kérdést nem akartam hallani

- Ömmm...

- Barnabás!

- Jójó, nyugi. Ömmm... Rosszat álmodtam és látni akartalak

- Na és mit álmodtál?

- Azt... azt nem szeretném...

- Barni, ugye tudod hogy elmondhatod?

- Igen, igen tudom. Csak az álmomban te... te öngyilkos lettél- sóhajtottam- és este meg akartam bizonyosodni, hogy csak egy álom volt.

- Nem tetszek ilyet ezt megígérem!

- Biztos?- kérdeztem félénken

- BIZTOS!

- Na de, kimehetsz ma már haza?

- ÉN!- Üvöltött fel, én meg felröhögtem

-------------------------••••••••••-------------------------

Aznap már csak annyi történt, hogy Peti hazajött, HOZZÁM. Pakolásztam, Peti pihen,t tévéztünk és sokat beszélgettünk. A film közben Peti elaludt az ölembe, én sokszor ránéztem.
"Hogy érdemeltem ki őt?"
kérdeztem magamtól

Szervusztok!<3
- 20?
- 20

ATYAÚRISTEN 20. rész.
Fénysebességgel haladunk a vége felé, ha minden jó lesz egy fejezet van még:(

Nem annyira izgalmas ez a rész, viszont remélem tetszik.<3

/Puszilom a pofikátokat<3/