Ádám és Béla [Befejezett]

Keresed, keresed a bűnbakot

*Giorgio szemszöge*

A fiúk le voltak döbbenve, én gyorsan kapcsoltam és rohantam Barnihoz. Ujjaimmal állánál felemeltem, a szemei ki voltak sírva. Jó erősen magamhoz öleltem. Kivettem a kezéből az albumot, erre Barni felpattant:

- GIORGIO!!! AZONNAL ADD VISSZA!- ordibált rám

- Barni, Barni nyugi. Pihenned kell... gyere menjünk- Jött oda Ati és megfogta Barni csuklóját és a szoba felé akarta húzni

- Attila!! Azonnal engedj el!!

- BARNABÁS, MOS MÁR TÉNYLEG ÁLLJ LE!- förmedt rá Zsoma

-De... De nem értitek? Peti... P-Peti meghalt- összeesett és zokogásba tört ki

- Nincs semmi baj. Minden rendbe lesz!- öleltem meg ismét. Utánna a három fiú is csatlakozott.

- Sajnáljuk, és mi is nagyon szomorúak vagyunk. Mindenkinek nagyon hiányzik, de muszáj pihenned.- mondta Bálint

- Bálint... én... én most biztos, hogy nem tudnék aludni.- mondja zokogva

Ati elment majd egy altatóval és egy pohár vízzel tért vissza. Barni szó nélkül bevette, majd Zsoma bekísérte a szobába, és ott maradt vele. Köröbelül negyed óra múlva jött ki

- Sikerült elaludnia.

- Végre egy jó hír- mondtam

- Na gyerekek szerintem pakoljunk- Csapta össze tenyereit Bálint és felpattant

Kidobtuk a szemetet, szellőztetünk, porszívóztam és felmostunk. Zsombor csinált mindenkinek hot-dogot. Őszintén megvallva fogalmam sincs hogy mikor csinálta mert észre se vettem. Pár óra múlva Barni felébredt, kicsit már józanabb volt. Megettük a vacsorát és mindenki hazament. Féltem otthagyni, de biztos, hogy egy kicsit egyedül akart maradni.

Hát ez lenne a tizenhetedik és egyben az év utolsó rész(e). Kicsit unalmas volt a rész, de a következőek nem lesznek ennyire unalmasak igérem. És azt nehogy elfelejtsem megemlíteni, hogy TÖBB MINT 1200 MEGTEKINTÉS VAN A KÖNYVEMEN, EZT NAGYON KÖSZI!

Mindenkinek kívánok kellemes ünnepeket!<3

Jövőre "találkozunk"!

/Puszilom a pofikátokat<3/