honey -lewis h.

ö t ö d i k

Apró sóhajtás kíséretében emeltem le egy újabb fekete keretbe zárt képet a nappali faláról. Ez volt az utolsó, amelyet szerettem volna eltüntetni a házból, így a késő délutáni órákban fáradtan kuporodtam le a kanapé elé, pontosan Roscoe mellé, aki kiváncsi szemekkel figyelte minden egyes mozdulatomat. Halomban hevertek körülöttünk a fényképek. Megannyi emlék, együtt töltött percek és órák, szinte egy fél élet, amelyet most igyekeztem bedobozolni és elzárni valahol, ahol senki nem fog rájuk találni. Szerettem volna megsiratni minden egyes képet, amiket remegő kezeimmel, óvatosan helyeztem a kartonba, de egy csepp könnyem nem maradt. Az éjszaka folyamán elapadtak a sós cseppek, és azt hiszem nem is bántam. Annyit sírtam már az utóbbi hónapokban, hogy ez szinte felszabadulás volt lelkem maradékának. A torkom mégis elszorult minden egyes pillanatban, amikor a Lewissal lefolytatott beszélgetésem felrémlett.

Amikor két nappal ezelőtt kimondta, hogy valószínűleg tényleg szeretett, mintha szívem szilánkjain sétáltam volna végig mezítláb. Kegyetlen érzés, hogy akit a világon a legjobban szeretsz, ő nem emlékszik rád és arra, hogy egyszer viszonozta az érzéseidet. Hogy egyszer, nem is olyan régen mindenével szeretett és bármit megadott volna azért, hogy egész életén át boldogan lásson. Emlékszem milyen nagy szeretettel néztünk mindig a másikra, még a veszekedéseink és a saját hülyeségeink ellenére sem múlott egy szemhunyásnyira sem az a perzselő, mindent elsöprő szerelem. Persze voltak nehezebb, embert próbáltató napok, amikor minden kilátástalannak tűnt, de ott voltunk egymásnak mégha abban a pillanatban utáltuk is egymást. Hibát hibára halmoztunk az évek során, de azt hiszem a szerelmünk egy szemhunyásnyit sem apadt, ha lehetséges inkább csak még intenzívebb lett, egy apró baleset mégis kitörölt. Nem csak az emlékeiből, de a szívéből is. A szeretet és a szerelem, amelyet irántam érzett megszűnt számára létezni. Egy idegen lettem, akinek többé már nem voltak jogai. Ha rám nézett nem látta maga előtt az együtt eltöltött boldog perceinket. Nem szökött mosoly az arcára, a közelségem nem váltott ki belőle semmilyen reakciót, a szíve nem gyorsult fel már pusztán attól, hogy lát.

Mindenem, amim csak maradt, azok kézzel megfoghatatlan emlékek voltak és egy gyűrű, ami pofatlanul üvöltött a képembe, hogy mim lehetett volna.

Lewis megtanított, hogy hogyan ne adjam fel. Hogy, hogyan kell küzdeni, és a reménytelen helyzetekből is győztesen kijönni. Tehát most sem lenne szabad az elengedésén agyalnom, hiszen Edward megígérte, hogy emlékezni fogni, és nekem hinnem kell ebben. Nem adhatom fel pont most. Az olyan lenne, mintha a cél előtt hátra arcot vágnék és gyáva módon megfutamodnék.

Keserű mosoly kíséretében helyeztem bele az utolsó képet a dobozba, majd az arcomat megdörzsölve hajtottam be a füleit, hogy azok eltakarják szemeim elől a boldogan mosolygó párosunkat. Szánalmasnak éreztem magam. Mintha én is menekültem volna a közös múltunk elől. Tanácstalan voltam. Fogalmam sem volt arról, hogy akkor most mégis hogyan tovább. Szerettem volna, ha mellette lehetek, ha segíthetek neki a felépülésben, hiszen rettentően hosszú út állt még előtte és én ott akartam lenni vele minden egyes pillanatban, hogy amikor elgyengülne megfoghassam a kezét és biztassam, de valamiért úgy éreztem az lenne a helyes, ha teret hagynék neki. Mert, ha igazán szeret, anélkül is emlékezni fog rám, hogy én mellette lennék. Láttam aznap este a zavart az arcán és a szemeiben is. Ismertem már annyira azt a tekintetet, hogy tudjam, nem járhatok a nyakára. Időre van szüksége és úgy érzem most nekem is kell egy kis nyugalom. Ezt kéne tennem, a szívem mégis érte kiáltott minden egyes pillanatban.

Ijedten rezzentem össze, amikor a kanapén heverő telefonom vad rezgésbe kezdett mögöttem. A mellettem henyélő Roscoe is felkapta fejét a furcsa hangra. Elmosolyodtam, ahogy a bulldog a fejét oldalra billentve lesett a kanapé irányába, majd hátra nyúlva magamhoz vettem a készüléket, amelyen Daniel neve szerepelt. Gondolkodás nélkül húztam el a zöld ikont és emeletem a fülemhez a készüléket.