A barátnőm bátya llSaioumall

6.Több mint csak egy barát

Mivel ma a szüleim nem lesznek itthon és nem akartam egyedül itt lenni, ezért Saiko fel ajánlotta, hogy ma itt alszik. 20 perc múlva már itt is volt velem.
-Uristen Shuichi alig tudtam otthonról el szabadulni mert Kokichi állandóan dumált. Hogy ne legyen semmi olyan meg bla bla bla. Agyamra megy már néha.
Mondta Saiko miközben sóhajtott egy nagyot. Kokichi ilyen mit vártam tőle. Ő igy jó. Egy kicsi pir jelent meg az arcomon amit nem nagyon tudtam hova tenni. Majd hamarosan Saiko ajkait éreztem még a sajátomon. Semmi. Nem érzek semmit. Ez normális? Bár ez már nem az első alkalom. De akkor az előbb Kokichi gondolatától miért pirultam el? Óvatosan eltoltam magamtól.
-Beszélhetnénk?
Néztem rá mire csak bólogatott.
-Nem igazán érzek semmit...sajnálom..
Majd csak csönd lett.
-Szoval te is észre vetted.
Kérdően ránéztem.
-A kapcsolatunk egyre barátiasabbá kezdett válni. Meg úgy érzem, hogy te mást szeretsz.
Nézett rám mosolyogva. Semmi bánat harag nem tükrözödött az arcán csak a bele törödés és egy kicsi öröm.
Time skip ------------------>
Másnap már Saiko el ment mert már hétfő volt is mind a kettönknek korán kellet kelnie. Hamarosan én is el indultam az iskolába, de valahogy megint az iskola kapunál találkoztam Kokichivel és megint a nyakamba alaszkodot. Az arcom elvörösödtem de próbáltam nem arra figyelni. Az ő feje is mint ha egy kicsit piros lenne. Már megint jönnek elő ezeket a furcsa gondolatok. Ő csak egy barát, én még nem vagyok meleg. Mostanában többet gondolok kokichire mint kéne. Ő a barátnőm bátya nem a nővére vagy a húga hanem a bátya, egy másik fiúról álmodozok.
-Shuichi, hé Shuichi!
Zökentett ki valaki a gondolataimbol, majd rá néztem.
-Jó vagy? Nem válaszoltál nekem pedig többször is szóltam.
Nézzet rám Kaede.
-I-igen jól vagyok csak.. mindegy.
Nem tagadom, hogy Kokichi fel kelltete az érdeklődésemet és olyan vágyakat érzek mint még másnál nem. Vagy is egyáltalán nem vagyok jól. Meg Kokichi nem meleg fölösleges ezen törnöm a fejem.
-Mi a baj? Nekem el mondhatott.
Nézett rám mosolygva.
-uhm.. van egy lány ismerősöm akinek van egy barátja és a palijának van egy nővére aki iránt az ismerősöm többet érez iránta mint kellene és ez még ijesztő őt. Még is mi tévő legyen?
Kaede csak el mosolyodott és meg fogta a kezemet és kirángatott az osztály teremből és egy olyan helyre vitt ahol nincs senki.
-Ismerem ezt az ismerősödet?
Nézett rám.
-Szerintem nem.
-Szerintem meg igen. Shuichi te kedveled Kokichit?
Nézett rám komolyan.
-Én...nem vagy is igen.. és pont ez a baj!
-Mert lenne baj!? Úristen ez olyan aranyos!
Kezdett ez ugrándozni.
-Nem is undorodsz?
-Mi nem! Biszexuális vagyok és a legjobb barátom más néven Miu leszbikus úgy, hogy nem. Saiko tudja?
Nézett rám mosolygva.
-Nem, még én is össze vagyok zavarodva, hogy még is miért érzem ezt. Meg ő nem meleg.
-Shuichi Kokichirol beszélünk ha ő nem meleg akkor senki se az.
Majd hallottuk a csengöt és gyorsan vissza siettünk a terembe. Igaza van. Ránéztem Kokichire. Én tényleg szeretem. Fenébe. Legalább ne Saiko bátya lenne az. De hát én hetero vagyok. Miért pont Kokichi? Elöször akkor éreztem valamit mikor nálam elaludt és a vállamon volt a feje. Minden onnantól kezdődött. Holnap meg már kedd van ha jól emlékszem. Holnap fog át jönni Kokichi, hogy még a matekot egyszer át nézzük. Mi lenne ha beszélnék Rantaroval? Ő biztos tudja, hogy Kokichi hetero-e. Majd szünetben beszélek vele. Hamarosan el is jött az a bizonyos szünet. De ezt még mindig nem igazán tudom, hogyan kérdezem meg.
-Rantaro, beszélhetnénk négy szem közt?
Mentem óda Ranatrohoz.
-Oké, egy pillanat és vissza jövök.
Nézett Kokichire.
-Okés~
Majd el mentünk egy olyan helyre ahol nem volt más. Ma túl gyorsan történik minden, de ezt tudnom kell.
-Na mit szeretnél?
Nézett rám. Hát most vagy soha. A legrosszabb dolog mai kiderülhet, hogy Kokichi homofób.
-Kokichinek van vagy volt barátnője.
Néztem rá egy kicsit félénken. De csak azt hallottam, hogy el nevette magát.
-Mi? Hogy Kokichinek barátnője? Ő melegen mint egy kájha!
Mondta nevetve.
-Ezt, hogy érted?
-Szerintem nem harkszik meg ha el mondom csak ne mond el, hogy tőlem tudod, Kokichi minden csak nem hetero. Komolyan ki tudná kinézni belőle, hogy barátnője van?
-Igy jobban át gondolva elég nehéz lenne Kokichit egy lánnyal el képzelni.
Gondolkodtam el.
-Pontosan, na és amúgy mi van veled és Saikoval?
Kérdezte.
-Hát nem is tudom, kezd a kapcsolatunk baráti kapcsolat lenni, így beszéltünk már a szakításról de még semmi. Bár attól még barátok maradunk.
Mondtam.
-Értem, remélem, hogy minden jól fog menni, na de most menjünk vissza a terembe mert hamarosan csengetnek.
Igaza is volt hamarosan már be is csengetnek. Ezen a nap már nem is történt semmi érdekes és másnap se volt nagyon semmi vagy is volt valami de azt majd csak később, majd el jött a  korrepetálás napja. Már Kokichivel a házunk felé tartottunk. Majd haza értünk, fel mentünk a szobámba és ki pakoltam a matek cucokat.
-Nem akarok tanulni!
Kezdet el nyafogni.
-Legitobb még el néztem, hogy nem akartál mert akkor írtál egy jó jegyet, de most muszály mert holnap dolgozat és szerintem nem akarsz egyest kapni.
Néztem rá szigorúan.
-Nem.
Mondta majd sóhajtott egyet.
-Akkor ne nyafogj és hagyd, hogy segítsek.
Majd el kezdtünk tanulni. Rájöttem, hogy Kokichi borzalmas matekból. Már, hogy legalább a felét el tudtam magyarázni neki ideg össze roppanás nélkül az már csoda. Miért is vállaltam el, hogy én korepetálni fogom Kokichit úgy ámblok bármiből is. Hijába ilyenek a jegyei nagyon is intelligens egy ember, de még mindig nem tudom ezt, hogy csinálja. Egy olyan egy óra múlva már be is fejeztük a tanulást.
-Na végre!
Mondta egy széles mosollyal majd nyujtozkodot eggyet Kokichi.
-Szeretek veled lenni de borzalmas veled tanulni.
Néztem rá.
-De gonosz vagy!
Nézett rám könnyes szemmel, mire én csak felhúzott szemöldőkkel néztem rá majd neki dobtam egy párnát.
-Gyetekes vagy.
Mondtam.
-Pont te mondod aki egy párnával dobot meg.
Dobta vissza. Majd egymást dobáltuk a párnákal. Majd hátra döntött az ágyban és ráult a hasamra.
-Vond vissza nem is vagyok gyerekes.
Mondta mosolyogva.
-Soha.
Löktem el a fejem mellet lévő kezét de azt nem láttam, hogy az volt az a keze amivel támaszkodott. Igy előre esett és a melkasomra esett. Majd rám nézett és ő én is vissza rá. Az orrunk szinte össze érte, az arcom át vett egy másik árnyalatot mind. Ahogy az ővé is.
-Kokichi POV-
Mivel az volt az kezem amivel tartottam magam így hű a fizika törvényeihez előre estem. Mivel a mellkasára érkeztem hallottam a szív dobogását. Gyorsan vert a szíve mikro fel néztem rá az orrunk szinte össze ért és a feje rák vörös volt. Bár én se lehettem sokkal jobb. A szemeim áttévedt a szájára, ami enyhén kivolt táltva. A gyomrom görcsbe rándult és meg szoritottam a lepedőt. Én ezt nem fogom kibírni.
-B-bocsánat!
Mondta dadogva.
Mondta egy kicsit dadogva. Nem megy tovább. Közelebb hajoltam hozzá és meg csókoltam. Az ajkai puhák voltak. A gyomromban mint ha ezernyi pillangó repkedne , majd éreztem, hogy vissza csókol. Egy pillanatra le fagytam de most nem gondolkodtam teljesen tisztán. Egy heves csók lett néha abba hagytuk a levegő hiány miatt de majd folytatukm. Bele túrt a hajamba én meg ráraktam az arcára a kezemet. Hamarosan abba hagytuk és pihegve néztünk egymásra. Az arca vörös volt és a szemei meg vágyat tükröztek. Hirtelen belém ütőt a felismerés, hogy még is mit csinálok. Lemásztam róla és a szám elé kaptam.
-Kokichi.
Nézett rám.
-Sajnálom, m-mennem kel!
Gyorsan fel kaptam a táskámat és fél vettem a cipőmet.
-Kokichi várjál!
Kiabált utánam, de elrohantam. Egészen hazáig futottam. Ezt el szurtam. A szemeimbe könnyek gyűltek. Mikor haza értem Saikoval találtam szembe magamat. Remek. Pont jókor vagy te is itt!
-Kokichi? Mi történt?
Nézett rám aggódva.
-Semmi.
Töröltem meg gyorsan a szememet és egy kisebb mosollyal néztem rá.
-Ne hazudj.
Mondta majd meg fogta a kezemet és leültetett a kanapéra.
-Mond el kérlek.
Nézett rám aggódva.
-Meg fogsz utalni.
-Nem.
Várjunk jobban át gondolva, Shuichi meg csalta Saikot velem. Ez nem az ő hibája hanem az enyém.
-Ne legyél mérges de... Kedvelem Shuichit és nem csak úgy mint egy barátot, és mikor nála voltam én...egy kicsit rámásztam. Kérlek ne legyél rá mérges, az én hibám az egész. Nem is tudom mit képzeltem.
Mondtam majd sóhajtottam egy nagyott és ebben a pillanatban minden féle gondolatt át járt a fejemben, hogy még is hogyan ásam el magam szégyenemben. Legföképpen azért mert nagyon is élveztem mikro vissza csókolt. De miért tette?
-Kokichi... Figyelj mi már szakitotunk Shuichivel, tegnap este csak még nem volt alkalmam el mondnai.
Mondta majd ránéztem.
-Mi...?