A barátnőm bátya llSaioumall

5.Igaza volt...

Kicsit még fáradtan de haza indultam. Mikor haza értem Saiko egyből rám támadt.
-Végre itt vagy! Azt hittem, hogy soha nem érsz haza! Nem hiszem el, hogy miért nem tudtál szólni! Mindig ezt csinálod!
Kiabált velem. Most aztán tényleg ki van akadva. Bár igaza van tényleg mindig ezt csinálom. El megyek itthonról és nem megyek haza másnap meg Saiko ki van akadva.
-Bocsi, de már mondtam, hogy nem akartam, csak fáradt voltam és el aludtam.
Mondtam fáradtan.
-Mondtam már, hogy bocsi. Ma nagyon nincs kedvem ehez még ha igazad is van.
Majd sóhajtott eggyet.
-Bocsi, hogy kiabáltam veled. Csak tényleg szolgatnál előre.
-Tudom. Megyek most egy kicsit aludni.
Mondtam majd fel mentem a szobába és ledöltem az ágyra. Hamar elnyomott az állom. Amikor fel ébredtem 8:21-volt. Legalább már nem vagyok álmos. Jogos kérdés lehet az, hogy miért vagyok álmos ha tegnap korán elaludtam. Na tényleg el aludtam csak fel kelltem este és Shuichit néztem. Ez egy kicsit beteges. Na de mindegy. Majd kezdtem le sétálni a lépcsőn amikor is meg hallottam Saiko hangját. Valakivel beszélget? Mikor egyre lejjebb mentem meg hallottam Shuichi hangját lesittem a lépcsőn.
-Ahogy hallom Kokichi fel kelt.
Mondta Saiko egy sóhajáts között.
-Inkább örülnél, hogy fel kelltem. Mert ha én nem kellek fel asszem te éhen halnál.
Néztem rá mosolyogva. Mire csak elkezdett duzzogni.
-Szia Shuichi.
Néztem rá mosolyogva és ráraktam a kezemet a vállára és rádöntöttem a fejemet a kezemre.
-Ez nem ér miért vagy kedvesebb Shuichivel?
Nézett rám "mérgesen„
-Mert ő kedves vellem.
Nyújtottam ki a nyelvemet.
-Rohadj meg.
-Látod Shuichi milyen gonosz velem!
Karoltam át a kezét. Majd az említett ember csak el nevette magát.
-Ti mindig ilyenek vagytok egymással?
-Csak akkor mikor Kokichit a közelemben van.
Mondta Saiko mosolyogva.
-Na meg mondtam látod milyen gonosz velem.
Nézett rá könnyes szemmel.
-Engem ezzel nem tudsz át verni. Amúgy kibaszott jó színész lennél.
-Köszi a bókot, bár nem is tudom ezt minek vegyem.
-Na mindegy, úgy kérded a kávét ahogy szereted?
Nézett rá Shuichire.
-Igen, köszi.
Majd Saiko gyorsan adót neki egy kisebb csókot és be viharzot a konyhába. Az egyetlen dolog amit jól meg tud csinálni az a kávé. Majd hirtelen beszurt a mellkason és egy rossz érzés futót végig rajtam. Mi ez az érzés? Szívesen lennék Saiko helyében.. baszki Kokichi ezt hagyd abba ő még mindig a húgodnak a barátja. Éreztem ahogy könnyek gyűlnek a szemembe. Gyorsan fel mentem a szobámba. Még hallottam ahogy Saiko utánam szól valamit de nem érdekelt. Bementem a szobámba be csuktam magam mögött az ajtót és a könnyeim csak úgy folytak mint a zápor. Szívesen mondanám, hogy ezt most szinllelem de akkor nagyot hazudnék. Miért vagyok rá féltékeny? Olyan szívesen lennék Saiko helyében, egy pillanatra el is képzeltem ahogy én és Shuichi csókolozunk. Abban a pillanatban görcsbe rándult a gyomrom de ez jó értelemben mint ha ezernyi pillangó csabdosna a gyomromban. Gyorsan fel hívtam Rantarot mert most rá van szükségem. Majd miután lebeszéltük a találkát hangsúlyozom már most hallottam a hangjában az aggodalmat, gyorsan át öltöztem és le siettem.
-Kokichi hová mész?
Nézett rám Saiko és Shuichi.
-Rantaroval találkozom majd jövök!
Mondtam majd kísiettem mert nem akartam, hogy meg lássák a kisirt szememet. Majd egy olyan 15 perc múlva már Rantaronál is voltam. Fel mentem a szobájába ő meg az ágyon ült és ahogy rám nézett elkezdett szugerálni.
-Mi történt?
Nézett rám komolyan.
Becsuktam magam mögött az ajtót és leültem mellé.
-Semmi.
-A semmitől nincsenek kisírva a szemeid és én tudom milyen ha megjátszod a sírást, jól ismerlek már Kokichi. Kérlek mond el így nem tudok segíteni.
Mondta miközben még ölelt.
-..Miért érzem úgy, hogy Saiko helyében lennék? Amikor ő és Shuichi...
Valamiért már a gondolatától bögnöm kellet volna, és egy pár könnycsepp utat tört magának.
-Kokichi már egyszer meg mondtam, te szerintem kedveled Shuichit.
Nézett rám és le törölte a könnyeimet.
-Én meg meg mondtam neked, hogy nincs igazad.
-Ha nincs igazam most miért sírsz itt?
-Én nem!
Vagy is várjunk. Én pont ezt csinálom.
-Ne tagad úgy könnyen lessz neked is, kedveled Shuichit és csak féltékeny vagy Saikora.
Kár tagdnom. Én tényleg kedvelném? Szóval ez volt az a furcsa érzés. Már mindent értek.
-De mi tévő legyek, nem mehetek óda hozzá, hogy szia Shuichi szeretlek, 1. ő hetero 2. A húgomal jár.
-Mikor hallottad, hogy azt mondja hetero vagyok? De a másodikban igazad van, vagy egy idő után eltűnnek ezek az érzelmek vagy ha szakítanak el mondod neki az érzéseidtett.
-Az első opció jobban tetszik.
Nem pont a hugomnak a palijába akartam bele szeretni, rossz ez így át gondolva de jobb lenne ha ezek az érzelmek eltűnnének. Mind a kettőnknek jobb lenne így. Meg Saiko most olyan boldog. Ha én miattam törne össze a szíve nem birnék tükörbe nézni. Bármennyire is köcsög vagyok vele mindig is ő marad nekem a legfontosabb. Majd Ranataro ismét megölelt.
-Olyan rossz téged így látni úgy, hogy muszály meg öleljelek.
-Na mi van még fertöztelek a buziságomal?
-Ha te úgy akarod Kokichi drága a te kedvedért az lesszek~
Nézett rám mosolyogva.
-Fuj Rantaro! Ne már! Ez volt szerintem a legbizarrabb dolog amit töled hallottam életemben eddig! Pedig már pár éve ismerlek.
Mondtam.
-Ugye, még én is alig tudom el hinni, hogy én ezt tényleg ki mondtam.
Majd el nevettük magunkat.
-Te nagyon hülye vagy!
Mondtam mosolyogva.
-Csak utánad.
-Shuichi POV-
Kokichi nagyon furcsán viselkedett. Kicsit aggódtam is miatta.
-Nagyon furcsán viselkedik mostanában történt valami?
Kérdezte Saiko. Szóval neki is fel tűnt.
-Nem történt semmi, vagy is szerintem.
Gondolkodtam el. Nem emlékszem semmire, hogy történt volna valami. Egy olyan 15 perc múlva haza indultam. Amikor be fordultam a sarkon Rantaroval és Kokichivel találkoztam.
-Oh Szia Shuichi.
Mondta mosolyogva Ranatro.
-Szia.
Nézett rám Kokichi.
-Sziasztok.
Mondtam.
-Hová mész?
Kérdezte Rantaro.
-Csak haza megyek. És ti mit csináltok?
-Kokichi csak úgy itt termedt nálunk úgy, hogy anya el zavart minket fagyizni, csak ha már Kokichi itt van akkor ne egész nap a szobámba legyek. Van kedved jönni?
Kérdezte a végén Rantaro majd rám aztán kokichire nézett.
-Ha nem zavarok.
Mondtam.
-Nem zavarsz. Na menjünk mert már fagyit akarok enni!
Mondta Kokichi.
-Mit egy kis gyerek.
Mondtuk Rantaroval egyszerre. Majd el indultunk a fagyizó felé, hamarosan oda értünk a fagyizohoz. Kokichi mint egy kis gyerek szalad óda a fagyis pulthoz, és kért egy gombócot. Majd le ült egy székre és elkezdte falatozni. Mi is kértünk egy-egy gombócot majd leültünk.
-Kokichi akartam valamit kérdezni, történt valami mert mostanában furcsán viselkedsz, Saiko aggódik érted.
Néztem rá.
-Tényleg? Furcsán viselkednék?
Nézett rá Rantarora aki csak helyeslöen bólogatott.
-Észre se vettem.
Mondta elgondolkodva.
-Amúgy most jutott eszembe Kokichi szerdán ha meg írjuk a matek dolgozatot és el szurod én esküszöm agyon ütelke.
-Ez meg még is, hogy jött ide!?
Nézett rá ”ijedten„.
-Csak azért mondom, hogy ha már Shuichi veszi a fáradságot és tanít téged akkor már legalább ne rossz jegyet írjál!
-Igaz.
-Ne aggódj majd kedden átnézük.
És Kokichi és Rantaro folytatták egymás szidását. És még bele se gondoltam mi történhet csak egy kis kororpetáláson.