A barátnőm bátya llSaioumall

9.Karácsony

Ezt a részt amúgy karácsonykor akart még írni, de hát rájöttem, hogy nem lenne túl sok szabad időm így az ünnepeknél úgy, hogy most még kapjátok ezt a részt. Na meg már hamarosan december *-*

Reggel mikor fel kelltem már Shuichi nem volt itt mellettem. Majd meg néztem, hogy hány óra van, reggel 8 óra van. Biztos már fel kellt.  Lementem a nappaliba. Nem volt itt senki.
-Jó reggelt Kokichi.
Mondta Shuichi a konyhából.
-Jó reggelt, hol vannak a többiek?
Mentem oda hozzá.
-Elmentek boltba, úgy kb 7 perce mentek ell.
Mondta miközben ha jól láttam rántottát csinált, amit hamarosan ki is szedett a tányérra és a többit maradékot ha jól sejtem Saikoéknak hagyta. Leültünk az asztalhoz és meg ettük. Isteni. Imádom mikor kaját csinál mert az mindig finom.
-Ez nagyon finom volt.
Mondtam.
-Örülök, hogy ízlett.
Mondta mosolyogva majd el vitte a tányérokat a mosogatóba. Majd oda jött hozzám és meg pusziltam a homlokom.
-Csak ennyi?
Néztem rá boci szemekkel. Mire egy kicsit el pirult, majd közelebb húzott magához és még csókolt. Elkezdtünk a kanapé felé hátrálni. Próbáltam fel venni a domonamciát, de mi a szar!? Shuichi tud top is lenni? Inkább ő olyan swich fajta( khm aki nem tudja mi az a swich az a ember bottom és Top is tud lenni egyszer.)
Mivel a kanapén voltunk és én voltam alul úgy, hogy egy kicsit most meg fogdosom. Nem úgy, nem lessz semmi olyan még csak egy hónapja járunk. De valyon milyen lenne lefeküdni Shuichivel? Ez a gondolat, kiváltott belőlem olyan dolgokat amiket nem akartam volna. A gyomrom szó szerint mint ha bizergett volna. Így a figyelmem is meg ingott egy pillanatra, így már azt vettem észre,hogy a kanapén fekszem ő meg a nyakamat puszilgatja. Na jó meddig bambultam én el? Hogy ne csak ő csináljon mindkét elkezdtem simogatni a derekát és egy picit nagyon be nyúltam a pólója alá. Én még mondtam, hogy meg tapizom! Amúgy mondtam már, hogy a kanapé veszélyes hely? Mindig itt esünk egymásnak. Legutóbb is így nyitott ránk Saiko de azt inkább nem részletezném. De az emlegetettett szamár pont most toppant be az ajtón drágalátos Rantaro társaságával együtt.
-Szi-
Mondta volna Saiko. De érthető módon nem mondta és mind a ketten ott néztek minket.
-Ugye, hogy nem itt akarjátok egymást meg baszni?
Kérdezte egy nagy mosollyal Rantaro. Gyorsan kikaptam a pólója alól a kezem mielőtt még jobban félre értenék, Shuichi meg elhajolt tőlem.
-Egy hónapja vagyunk együtt, hogy feküdhetnék le Shuichivel? Én nem vagyok Miu.
Bár amúgy nem tagadom megint végig futott a fejemben az a kósza gondolatt milyen lenne vele lefeküdni? És miért én vagyok állandóan a bottom!? Ezt inkább abba hagyom mert a végén még tényleg olyan leszek mint Miu. Kezdek félni magamtól. Leültek reggelizni, mi meg elkeztünk nézni valamit a tvt. Shuichi azóta is zavarban van. Az igaz én is meg lepödtem. Ránéztem Shuichire és egy pillanatra el gondolkodtam azon, hogy mi történt az elmúlt hónapokban. Shuichi az osztály társam lett és egyben a húgomal is járt, beleszerettem,szakítottak, rámásztam mikor együtt tanultunk és most itt vagyunk. Na meg azt kihagyhatatlan, hogy most meg Ranatro és Saiko között van valami. Istenem, túl sok minden történik így egyszerre. Miközben ezen gondolkodtam észre se vettem, hogy még mindig Shuichit nézem.
-Uhm Kokichi?
Nézett rám zavartan Shuichi.
-Igen?
Vágtam rá egyből.
-Van valami az arcomon vagy csak most ilyen kedved van, hogy szugerálj?
Egy pillanatra csönd lett, és ismét el gondolkodtam azon, hogy még is mennyi ideje nézhettem. De az most nem számait.
-Ja csak el bambultam, na meg téged ki nem nézne szívesen egész nap? Ugh... Ez asszem túl nyálasra sikeredett.
Úndorodtam el magamtól egy pillanatra.
-Nem baj, csak azt hittem, hogy van valami baj.
-Nincs semmi.
Mondtam miközben rádöntöttem a fejemet a vállára. Egy igeig így voltunk amíg Saiko hirtelen rá nem ugrott volna a kanapéra.
-Meg zavartam valamit? Remélem meg zavartam.
Mondta mosolyogva.
-Nem zavartál meg semmit.
Mondta Shuichi. Na meg ha bármit is meg zavart volna akkor letéptem volna a fejét, csak úgy testvéri szeretettből. <3
-Mit néztek?
Jött ide Ranatro is.
-Valaki még nem akarna ide jönni?
Néztem rájuk össze vont szemöldökel.
-Mivel csak négyen vagyunk itthon ez lehetetlen lenne, ennyire Shuichivel akarsz lenni, nemkem mindegy csak halkan.
Mondta Saiko.
-Nem, csak idegesítőek vagytok.
-Te is az vagy, most már át érzed, hogy milyen veled az életünk.
Nézett rám Saiko.
-Nem is vagyok annyira idegesítő.
Mire minda hárman felhúzott szemöldökel néztek rám, még Shuichi is. Ez már árulás.
-Jó talán tényleg idegesítő vagyok néha.
Hamarosan vége szakadt ennek az érdek feszítő beszélgetésnek mivel én felmentem a szobámba. Hamarosan Shuichi is fel jött. Jó egy 20 perc múlva de nem kell pontosítani.
-Na mizus durcis.
Nézett rám mosolyogva. Majd leült mellém az ágyban.
-Fura ez az új Shuichi.
Néztem rá.
-Tényleg?
Mivel nem nagyon volt kedvem most beszélgetni ezért húzzá bújtam, és reménykedtem, hogy most nem teszi senki tönkre ezt a pillanatot. Teltek a napok és hamarosan el érkezett a várva várt nap. Karácsony. Ez a kedvenc ünnepem. A hó már kint javában esik, és az emberek vagy kint szánkóznak a szeretteikel,barátaikkal. Vagy bent ülnek a meleg házban a családjukkal. Vagy egyedül, de az elég szomorú így karácsony napján. Mi még bent voltunk, de majd este ki megyünk mert akkor mindig szépek a fények na meg a forró csoki árusok meg az a hatalmas karácsonyfa a fötéren. Én éppen a vacsorát csináltam Shuichivel együtt. Mert Saikot nem merem meg kérni, hogy segítsenek nekem. A legnagyobb ajándék az lenne ha a konyha közelebe se menne. Az olaj kiföcsent így ráment egy kicsit a kezemre, mire fájdalmasan fel stiszentem. Tudom ez csak pár csepp de akinek már fröcsnet olaj a kezére az tudja milyen érzés.
-Kokichi jól vagy?
Nézett rám Shuichi.
-Igen csak ráfröcsent az olaj a kezemre.
Mondta, majd Shuichi bevizezett egy rongyot és rárakta a kezemre.
-Köszi.
Mondtam egy mosollyal majd folytattuk a kaja csinálását. Körülbelül fél óra múlva már kész is volt.
-Uuuu de jól néz ki.
Mondta Saiko csillogó szemmel. Majd neki látunk enni. Ez amúgy tényleg nagyon finom lett, elmehetnék szakácsnak. Majd vacsora után 20 percel már indultunk is a fötére. Rengeteg ember volt ott. Na meg az a hatalmas karácsonyfa, gyönyörű volt. Vettünk forró csokit és Saikoékal el váltak útjaink mert ők másik irányba mentek. Ezek tuti, hogy kavarank.
-Uhm... Kokichi. Gondoltam ha vissza érünk akkor adom óda, de inkább most adom.
Nyújtott ki nekem egy dobozt.
-Köszönöm Shuichi, az én ajándékom otthon van úgy, hogy azért még várjál.
Majd elkezdtem kibontani, a végég a szemeim teljesen kikerekedtek.
-Shuichi ez...
-Ha nem tetszik akkor veszek neked valami má-
Végig sem tudtam mondani mert a nyakába ugrottam.
-Köszönöm Shuichi! Imádom.
Most azon gondolkodhatok még is mi volt abban a dobozban. Egy pantás plüss. Valami romisabra vártatok? Nekem ez is tökéletes. Egy óra múlva már otthon voltunk mert kezdett hideg lenni na meg az ajándékok. Mindenki kibontotta az ajándékát. Shuichinek egy cicát vettem. Tudtam, hogy imádja a macskákat.
-Kokichi... Ezt nem kellet volna.
Nézett rám kipirult arccal.
-Nem tetszik?
-De nagyon tetszik! Köszönöm, és boldog Karácsony.
Majd óda hajoltam hozzá és homlokom pusziltam.
-Ezt meg is örökítettem~
Mondta Saiko.
-Hé!
Majd csak Shuichi elnevette magát. Ez életem legjobb karácsonya.