Fogadjunk... [Yoonmin ff] BEFEJEZETT✓

6

- Itt vagyok. -Lementem a lépcsőn- Ettél már?

- Igen. -Berakta a tányért a mosogatóba. Ha ki lesz mosva ez a tányér, odaadom neki örökbe-

- Van kedved ma elmenni valahova? Szombat van, úgyhogy ráérünk. Elmehetnénk enni vagy vásárolni, vagy szórakozni.

- Együtt...ketten?

- Igen! Csakis mi ketten. Te és én. Wonho, Minhyuk, meg a többi gyerek nem fog zaklatni minket. Oké?

- Hát..oké. -Mosolygott-

- Kimostam a tegnapi ruhádat, menj és öltözz át. -Bólogatott és felment-

Percek múlva együtt kimentünk a városba. Jimin látszólag nem volt olyan boldog. Bármikor emberek között sétálgattunk, mindig összehúzta magát és mindig szorosan mellettem haladt. Amikor meg egyedül, kevéske emberrel, mosolyogva nézelődött. Délben bementünk egy étterembe, ahol keveset beszélt. Szinte meg se szólalt. Ha kérdeztem valamit, például "kérsz valamit?" Vagy "mást nem kérsz?" Akkor mindig csak bólogatott vagy rázta a fejét. Kicsit furcsállom. Az iskolában se beszél szinte semmit. Lehet, hogy fél az emberektől, vagy valami. Vagy antiszociális. De amúgy meg...miért rajta gondolkozom? Van nekem jobb gondom is, amin gondolkodnom kéne. Ebéd után megint kimentünk, és sétáltunk. Láttunk pár szórólapot is, amin az állt, hogy este valamiért felvonulás és fesztivál lesz. Sikerült meggyőznöm Jimint, hogy ott legyünk este. Igaz, nem nagyon akarta, de végül beleegyezett.

- Soha nem voltál még fesztiválon?

- De, voltam. 5 éves koromban.

- Akkor miért nem szerettél volna menni?

- Mert nem szeretem az embereket. Az emberek gonoszak és semmi jó szándék sincs bennük..mindenki átver és megszégyenít másokat..de én tudom, hogy te nem ilyen vagy. -Mosolygott rám- Tudom, hogy te nem versz át. Tudom, hogy nem fogsz megszégyeníteni. Tudom, mert te nem ilyen vagy. -Mosolygott továbbra is. De aztán...most jut eszembe. Jimin azt mondja, hogy én nem ilyen vagyok. Pedig most is átverem, meg majd megszégyenítem. Régen is ugyanezt tettem. Oviban leégettem az egyik barátomat, hogy mindig azt hajtogattam, "pisis gyerek" és mindenki azzal piszkálta. Szörnyű bűntudatom lett, miután azt mondta, "egy szörnyeteg vagy!" Most is nagyon szíven üt, hogy átverek valakit. Egy ártatlan fiút, aki senkinek, még egy légynek se tudna ártani. De erre én..én egy szörnyeteg vagyok. Mindig is tudtam, hogy az vagyok. Wonho túlságosan elfeledtette mit tettem régen. Megaláztam valakit. Aki mindig is kedves volt velem. És most, a nagy kérdés: Mit csináljak? Jimin most bízik bennem. És ha elmondom neki, hogy át akarom verni, azzal tönkreteszem. És ha az egész iskola megtudja, én leszek a szörnyeteg. Mint régen, az oviban. Most mit csináljak? Ha már el kezdtem, valahogy véget is kéne vetnem ennek. De hogyan? Mindegy is. Jimin ráébesztett arra, hogy milyen is vagyok valójában. Mintha ő lenne az a tükör, ami megmutatja az igazságot. De most komolyan! Nem kéne ilyen marhaságokon gondolkodnom! Inkább folytatom úgy, ahogy kell-

Estig kint voltunk a városban nézelődni. Este lett és elmentünk arra a fesztiválra. Jimin szokásosan szorosan mellettem haladt. Nem akartam, hogy mindenki megbámulja, úgyhogy felsétáltunk egy dombra, ahol lehetett látni az eget, meg a csillagokat. Szép és békés volt. Míg a fél város zenélt, meg szórakozott a domb alján, mi a domb tetején néztük a csillagokat.

A fűre feküdtünk. Jimin most mosolygott. Boldog, nyugodt volt. Valamiért én is mosolyogni kezdtem, amikor megláttam mosolyogni. Nem bírtam tovább. Jimin felé fordultam és mosolyogva bámultam mosolygó arcát. Pár perc múlva ő is rám nézett. El akartam volna fordulni, de Jimin arca nem hagyta, hogy elforduljak. Teljesen magával ragadott. Sokáig tartottuk a szemkontaktust. El se néztünk sehova. Lassan felültem. Jimin is felült és még mindig csak néztük egymást. Közelebb hajoltam hozzá, Jimin pedig tekintetével követte az arcomat. Valamiért teljesen más érzés fogott el. Mintha megbántam volna, hogy utáltam Jimint. Vagy hogy piszkáltam. Minden gyűlöletem elveszett iránta. Kedvem támadt megcsókolni, de most belegondolva mi akadályoz meg? Semmi. Semmi és senki. Mindenki el van foglalva a felvonulással. Így kedvemre cibálhatom picike ajkait. Lassan még közelebb hajoltam arcához. Összeszorította a szemét, de én csak rátapadtam ajkaira. Csak most sokkal őszintébben. Szeme is meglazult és viszonozva csókomat, átkarolta a nyakamat.