Fogadjunk... [Yoonmin ff] BEFEJEZETT✓

12

[Wonho szmsz]

És most jövök én. Meg kell keresnem Jimint. Yoongi bízik bennem és reméli, hogy nem fogom bántani. Hát muszáj lesz tisztességesen bánnom vele, de ha nem kéne, legszívesebben arcom rúgnám. De vajon hol lehet? Így a piacon rengeteg nagynéni és nagybácsi között teljesen úgy néz ki, mintha egy öreg nagymama lenne. De basszus így hogy találjam meg? Így hát mi mást kellet volna tennem, el kezdtem üvölteni a nevét.

- Elnézést hölgyem! Nem látott egy tinédzser fiút errefelé? Úgy 174 centi, szőke és fehér inget hordott fekete farmerrel. -Hadartam le gyorsan egy eladónak, aki egy kis tanakodás után válaszolt nekem-

- Egy helyes kisfiút?

- Nem! Vagyis...de! Egy helyes tinédzser fiút nem látott errefelé jönni?

- De, igen. Vett tőlem egy faszobort. -Elmosolyodott- Igazán kedves egy fiú volt. Olyan aranyos hangja volt. Ráadásul ritkán találkozok ilyen kedves fiúkkal. Úgyhogy adtam neki ajándékba még egy fonott karkötőt. Látszólag neki tetszett, nem úgy, mint másoknak. De amúgy ott van. -Mutatott egy saját készítésű ruha sátorra. Épp egy kislánnyal beszélgetett egy kis szatyorral a kezében. Istenem, miért pont engem bíztál erre a feladatra? Odamentem Jiminhez-

- Jimin! -Szóltam rá keresztbe tett kézzel, mire csak felnézett rám és megijedt- Gyere, hazaviszlek!

- W..Wonho..? -Felállt a földről és hátrálni kezdett-

- Most miért félsz? Nem foglak bántani! Na gyere! -Megragadtam a csuklóját, de kirángatta a kezét onnan-

- Hagyjál! -Üvöltött rám és elszaladt. Nekem meg ugye utána kellet futnom-

- Jimin állj meg! Nem hallod? -Rohantam utána, ahogyan csak tudtam. De ő akkor is csak futott tovább- Istenem Jimin! Hogy téged még haza se lehet vinni! -Egy jó ideig kergettem, amíg meg nem botlott egy kőszerűségben. Ha nem fogtam volna meg a csuklóját és nem húztam volna oda magamhoz, akkor már rég eltanyálta volna a földet és véres orral ment volna vissza Yoongihoz- Mondtam, hogy hazaviszlek.

- Nem kell. -Nem nézett rám és játszotta, mintha olyan nagyfiú lenne-

- Csak haza akarlak vinni. Yoongi most el van foglalva Seungminnal és Jihoval. Szóval megkért, hogy vigyelek haza és vigyázzak rád.

- De erre semmi szükség! Majd hazamegyek egyedül és nem kell, hogy vigyázz rám

- Yoonginak a szavamat adtam! Ha visszaér és nem lát engem melletted, a fejemet fogja leszedni egy bicskával!

- Hazudsz, igaz? Nem is akarsz engem hazavinni, csak el akarsz vinni valahová és ott hagyni engem egészen addig, amíg meghalok.

- Mi?? Te ilyennek gondolsz? Nem is akarlak sehol se hagyni! Tényleg csak haza akarlak vinni.

- De nem kell! Haza találok egyedül! -Kimászott a kezemből és elindult valamerre-

- Jimin gyere vissza! -Üvöltöttem rá, mire rám nézett, én pedig idegesen odahívtam magamhoz- Akkor is hazaviszlek, ha tetszik, ha nem!

- De nem akarom! -Próbált volna elfutni, de megfogtam a ruhája szélét és visszahúztam. A hátamra emeltem és a kocsimhoz vittem. Sokkal könnyebb, mint azt én gondoltam-

Egy kis cibálódás után Yoongi házához értünk és behúztam a házba. Leültettem a kanapéra és szembe ültem vele. Igaz, nem nagyon tudtam volna bármit is csinálni, de újságot, amit találtam, azt olvastam. Jimin pedig előkapta a telefonját és azt nyomogatta. Hamar ráunt és elfeküdt a kanapén. Hamar bealudt, én meg bementem a konyhába kaja után keresni, mert már olyan éhes voltam, hogy Jimint is szívesen megettem volna, de nem vagyok kannibál, úgyhogy nem eszek embert. Jaj istenem Yoongi gyere már haza! Nem hiszem el, hogy ennyi mindent meg kell beszélned Jihoékkal, engem meg egy buzival hagysz.

2 óra múlva már Yoongi is megjött hála a jó istennek. Kiszaladtam hozzá, de nem épp a legjobb Yoongi állapotban láttam.

- Yoongi minden rendben? Nem festesz túl jól. És mi az ott a kezeden? Vágások? Uram isten Yoongi mi a faszt műveltél?! -Erre a kijelentésemre Jimin is felkelt és szaladt is oda hozzánk-