Fogadjunk... [Yoonmin ff] BEFEJEZETT✓

4

- Köszönöm. -Mosolyogtam Jiminre-

- Nincs mit. -Mosolygott ő is- Nem szeretnél maradni? -Válaszra nyitottam a számat, de aztán eszembe jutott, hogy mit mondott Wonho: Ha ezalatt az 1 hónap alatt belészeretsz?
Ez a gondolat kísért engem. Minden egyes másodpercben. Ezért inkább válaszoltam egy "nem"-mel-

- Nem, köszi. Mennem kell haza. -Indultam kifelé, de Jimin visszahúzott egy ölelésre-

- Bocsi, de muszáj volt.. -Lehajtotta a fejét- Most mehetsz. -Sóhajtottam-

- Semmi baj. Vigyázz magadra. -Elmentem-

Út közben megint eszembe jutott: Ha ezalatt az 1 hónap alatt belészeretsz?
Wonho csak védeni akar, ami kedves tőle, de nem fogok belészeretni, az egyszer fix. Felhívtam Wonhot.

- Szia Yoongi! Mi újság?

- Hazafelé tartok. Veled?

- Filmet nézek.

- Zavarlak?

- Nem, amúgyis most lett vége.

- Okés. Képzeld, értem a házit!

- Tényleeg~? Azt hogyan? Magántanárhoz jártál?

- Mi? Nem, dehogy. Jimin segített a háziban. Kiderült, hogy okos tanuló.

- De jó neked. Én meg nem írhatok házit.

- De csak 1 hónapig. És csak szeptember van. Nem nagy baj.

- Igazad van. Amúgy mi van veled és Jiminnel?

- Lehet, hogy kezd megszeretni.

- Wow az nagyon király. Hogy csináltad?

- Nem tudom. Csak kedves vagyok vele és gondolom szereti a kedves fiúkat.

- Ó akkor mindjárt sikerül a fogadás.

- Igen. De csupán csak 1 hónap. Csak 1 hónap, nem több.

- És te komolyan elviseled, hogy egy buzi gyerek lesz a barátod 1 hónapig?

- Aha. Nem nagy cucc.

- Fú te nem értelek.

- Mennem kell, majd talán holnap vagy később beszélünk.

- Oké, szia!

- Szia!

Letettem a telefont és hazaérkeztem.

[Jimin szmsz]

Yoongi most olyan kedves és aranyos...valami biztos van vele. És ő az első olyan fiú -apukámon kívül- aki kedves velem. De Wonho azt mondta, hogy valamit végig akar-e csinálni. Óvatosnak kell lennem, de egyszerűen fura bizsergős érzést érzek, mikor itt van mellettem. Vigyáznom kell, mert lehet, hogy át akar verni. Okos vagyok, nem hülye. Lehet, hogy szerelmes lettem belé...vagy csak már megint hülyeségeket gondolok.

*MÁSNAP DÉLBEN A SULIBAN*

Szerencsére csak 4 óránk volt ma, hál istennek. Az ebédlőben várok, hogy kihozzák a kaját. De a konyhásnénik, olyan lassúak, hogy 5 perc alatt, de tudnak kiszolgálni egy gyereket. De én meg megszívtam. A sor végén állok. És rengeteg gyerek áll előttem. Vártam, és csak vártam, de 20 perc múlva se mentem sokra. Valaki megérintette a vállamat, és ráhajtotta a fejét. Mivel én olyan ijedős fajta vagyok, majdnem felsikítottam egyet, de a hátam mögött álló ember megfordított és megnyugodtam.

- Yoongi...megijesztettél. -Mellém lépett-

- Sajnálom Jimin. Nem volt szándékos. -Sajnálkozó arcát lehajtotta-