Fogadjunk... [Yoonmin ff] BEFEJEZETT✓

10

[Yoongi szmsz]

- Wonho...jó reggelt. Már észre se veszel? -Tettem pár lépést az idegesnek tűnő legjobb barátomra- Azt hittem nem fogsz Jennievel szóba állni a 2 évvel ezelőtt történtek miatt. -Mielőtt valaki megkérdezné, pontosan mi is történt 2 évvel ezelőtt, elmondom röviden, hogy Jennie mindenkit meghívott a bulijába, kivéve engem és Wonhot. És mikor megtudta, hogy a fiúk buliban vannak, elment Jenniehez és tönkre tette, mert egyrészt nem hívott meg minket, másrészt meg a fiúkat is elhívta. És hát náluk már megy a balhé azóta-

- Mi? Yoongi...jó reggelt. Bocsánat, csak épp próbálom kiverni a szart Jennie fejéből. Gyere, menjünk be órára. Amúgyis kérdezni akarok valamit. -Látva hamis mosolyát, tudtam, hogy baj van. Jobban ismerem őt, mint saját magamat. Általában akkor szokta hamis mosolyra húzni a száját, amikor meg akar védeni valamitől, vagy éppen valakitől. Még a legyet is 500 darabra vágja, ha én azt kérem. De most jelen esetben hiába kérném, hogy hadd maradjak Jiminnel, nem engedné. És bizonyára hozzá kapcsolódik a kérdése- Na akkor jössz? -Rá pillantottam Jiminre, majd vissza Wonhóra-

- Aha, persze. -Elindult, én meg magam után húztam Jimint. Bent a teremben mindenki rólam beszélt. És mikor Wonho beért a terembe, mindenki elhallgatott és néztek minket. Wonhot, és végül engem, meg Jimint. Mindenki rémálma mi vagyunk. Barátom levágta magát 1 másodperc alatt a székre, én meg mellé ültem, Jimint pedig a mellettem lévő székre húztam. A bal oldalamon ülő ideges haveromra pillantottam, aki szintén rám nézett, ezzel kialakítva a szemkontaktust. Teljesen felém fordult-

- Szóval...lenne egy kérdésem. -Kezdett bele mondandójába egy hatalmas sóhaj kíséretében. Már nem tetszik ez a hozzáállás. Mint mondtam, jobban ismerem Wonhot, mint saját magamat, úgyhogy nem tagadhatja, hogy baj van. Egy egyszerű hümmögéssel jeleztem neki, hogy folytathatja- Először is Jiminnek nem kéne hallania. -Hátra néztem szerelmemre, aki el volt a telefonjával, majd visszanéztem barátomra, majd ismét jeleztem, hogy biztos nem hallja- Rendben. Szóval..öhm..hol is kezdjem, vagy hogy is kérdezzem ezt...? -Megköszörülte a torkát és a combjának támaszkodva nézett rám, majd egy sóhajtás után folytatta- Szereted Jimint? De ezt most őszintén, a fogadáson kívül. -És itt a bibi. Most hazudjak, vagy mondjam el? Igaz, hogy a legjobb barátom, de most ez a kérdés megfogott. Szeretem Jimint, de ezt neki is tudnia kell?- Yoongi, csak őszintén. Haverok vagyunk, légy őszinte és ne sumákold el!

- Wonho...ezt én nem tudom elmondani neked... -Hirtelen úgy éreztem hazudnom kellene. De nem hazudhatok neki, mert milyen barát az ilyen?- Én..és Jimin...hát..semmi érdekes. Nem szeretem őt. -Miután ezt kimondtam, egyből elnéztem, nehogy lássa a zavart arcomat-

- Yoongi...te most hazudsz? -Megráztam a fejemet, majd összekulcsoltam a kezemet a mellkasom előtt. Meglepő módon, Wonho elnevette magát- Te hazudsz Yoongi! -Nevetett megállás nélkül, így rá kellett, hogy nézzek-

- Honnét veszed? Nem hazudok! Tényleg nem szeretem Jimint! -Győzködtem tovább, de akkor se hagyta magát-

- Tudom, hogy hazudsz. Ismerlek már eléggé ahhoz, hogy tudjam hazudsz-e vagy sem. Egyszerűen ha elfordulsz, mint valami megsértett kislány, és nem nézel a szemembe, tudom, hogy hazudsz. És ha például hosszasan gondolkozol, abból is tudom, hogy hazudsz. -Nevetett majd vállba paskolt. Francba, hogy ezt is tudja-

- Nemár Wonho, nem igazság... -Komoly arccal néztem rá, majd ő is abbahagyta a nevetést- Nem vicces.

- Várj..ha hazudtál, akkor valójában szereted?! -Kitágultak a szemei, majd egy sóhaj kíséretében bólintottam egy aprót- Hogy? Mikor? Mióta? Miért? -Vágta a fejemhez egyre hangosabban ezeket a kérdéseket- Yoongi, csak áruld el miért!

- Figyelj, nem én döntök arról, hogy kit szeretek, kit nem. Remélem ezt tudod te is. -Bólogatott- Téged csak mint egy barát, úgy szeretlek, de Jimin iránt már sokkal nagyobbak és erősebbek az érzelmeim, pedig egyáltalán nem így akartam ezt az egy hónapot. Remélem megérted.

- Megértem. De ha már itt tartunk, mi lesz 1 hónap után? Mit akarsz majd kezdeni? Szakítasz Jiminnel az egész iskola előtt?

- Hát...nem egészen. Lenne egy dolog, amiben segítened kéne, de nem tudom, hogy elfogadod-e a kapcsolatomat Jiminnel. -Beharaptam az alsó ajkamat- Mert ha nem, én azt teljesen megértem. Tudom mennyire utálod a meleg fiúkat.

- Yoongi...most hogy ezt mondod, engem nem zavar. Soha nem felejtem el, hogy annak ellenére, hogy milyen jó fiú voltál addig, amíg meg nem védtelek, annak ellenére mégis átálltál az oldalamra, és kiálltál mindig mellettem. Úgyhogy nem fogok rád rossz szemmel nézni, mint meleg fiúra. Szóval, mi lenne az, amiben segítenem kéne?

- Tényleg segítenél? -Kitágult szemekkel néztem rá, mert eléggé meglepett válasza. Soha nem számítottam volna erre, még akkor sem, ha kicserélték volna az agyát-

- Csak mondd mit kell tennem és én megteszem. Elvégre a legjobb barátok segítik egymást a bajban, szóval mi a terved, ha egyáltalán terved van.

- Igazából úgy döntöttem, hogy nem akarok szakítani Jiminnel, amikor vége lesz ennek az 1 hónapnak. Vele akarok maradni.

- Igen..és mit akarsz tenni majd? -Kíváncsian beletúrt a hajába- Azt tudom, hogy nem fogsz szakítani Jiminnel, de...ezt hogy fogod titokban tartani?

- Nem fogom titokban tartani. -Feleltem egyszerűen és röviden, mire csak egy "ezt most komolyan gondolod" arcot kaptam vissza válasznak-

- Hogy érted, hogy nem fogod titokban tartani? Szinte egész nap velünk lógsz, így mi lesz Jiminnel?

- Figyelj, eldöntöttem, hogy majd amikor letelik ez az 1 hónap, a fiúk és te, majd valahogy megoldjátok, hogy legalább az évfolyamunk kint legyen az udvaron. Akkor én már ott leszek Jiminnel, majd elmondom, hogy én már együtt vagyok vele 1 hónapja és szeretem teljes szívemből. De a fiúk majd úgy tudnak róla, hogy szakítani akarok vele, de valójában mégsem.

- Ahaa, értem mire gondolsz. És én mit csináljak ez idő alatt? Mert hát nem fogok ácsorogni egyhelyben téged hallgatva. Tenni is akarok valamit!

- Te leszel ennek az "akciónak" a fő eleme. Hazudj a fiúknak arról, hogy meleg vagyok és kérlek bánj tisztességesen Jiminnel. Ne piszkáld, ne csúfold, kísérd haza, ha kérem. Kérlek Wonho. -Kis csend, vagyis az osztály miatt félcsend után bólintott-

- Megígérem. -Most teljesen jól érzem magamat. Miután Wonhoval megbeszéltem minden fontos részletet, egyre könnyebbnek találtam az egészet. És annak örülök a legjobban, hogy elfogadta, hogy meleg lettem. Na de most jön a java. A fiúk-

Pár perces várakozás után becsöngettek, majd a tanár is bejött. Megint kimondta azt a mondatot, amitől az egész osztályt el tudja átkozni. "A mai napon megint írunk egy szép dolgozatot" Az átok mondat. Mindenki libabőrös ettől a kijelentéstől. Sőt, még a pulzusuk is az egekben repülőzött. Nem mondanám, hogy az enyém nem, de megszoktam, hogy rossz vagy jó a dolgozatom-