Fogadjunk... [Yoonmin ff] BEFEJEZETT✓

15

[Yoongi szmsz]

A film végére már mindketten sírtunk. Csodálatos érzés volt Jiminnel a filmet nézni. Egyszerűen csodálatos érzés volt, mint mikor régen egyedül mentem el moziba. TÖK egyedül.

- Tetszett? -Tettem fel a kérdést, amit már a film közepén fel akartam tenni neki, de olyannyira bámulta a kivetítőt, hogy inkább nem is zavartam szegényt-

- Nagyon. -Megölelt- Többször kéne moziba jönnünk. -Mondta és kiindult az épületből. Elfutott valahová, én meg követtem. Nem igazán értettem hova is megy, de aztán mikor egy rózsaszín virág kupola szerűségbe szaladt, utána szaladtam. És aztán jöttem rá, hogy az egy fa-

- Hű de szép! Miért jöttünk ide?

- Csak mert jó régóta ide szoktam jönni, hogy elkerüljem az embereket. -Leült a fa alá, én meg mellé- Neked is tetszik?

- Aha. -Feleltem és magamhoz öleltem Jimint- Nagyon szép kis zúg. De miért ide jössz, ha el akarod kerülni az embereket?

- Mert mondtam már neked, hogy semmi jó szándék nincs bennük. És ez úgymond egy eldugott kis fa, nem nagyon találnak ide az emberek. Egyrészt azért, mert inkább a városban tartózkodnak, másrészt meg azért, mert senki se venné észre az erre felé vezető kis rést.

- Igazad van. -Szólaltam meg egy kis hosszas gondolkodás után- Az emberek tényleg csak a városban szeretnek lenni. De azért te is tudod, hogy vannak emberek, akikben van jó szándék is.

- Tudom, ne aggódj. De sajnos nem mindenki kivétel. -A térdére hajtotta a fejét- Most hova megyünk?

- Hát...a mozin kívül semmit se terveztem. Miért, te hová szeretnél menni? -Rápillantottam-

- Most legszívesebben ennék valamit. Éhes vagyok. -Mire kimondta ezt a mondatot, hirtelen elnevettem magamat. Gúnyoska fejével vállba boxolt és ő nevetni kezdett-

- Rendben. Ha éhes vagy, akkor elviszlek valahová enni. -Nyomtam egy apró, gyöngéd puszit a homlokára, majd elindultam valamerre-

Jimin igyekezett tartani a tempót, de néha néha kicsit játszadoztam vele és gyorsabban mentem a kelleténél. De csak röhögtünk ezen. Nap végére elmentünk egy éjjeli diszkóba, ahol megígértük egymásnak, hogy nem részegedünk le. Bár Minhyuk és Jihoon is ivott 10-11 pohárral, de akkor sem fogunk inni az fix.

- Vigyázz magadra, én a fiúkkal fogok lenni. -Borzoltam össze a haját, majd egy hatalmas nagy puszit nyomtam a szája szélére-

- Rendben. Te is vigyázz magadra! -Megölelt és kettéváltunk-

Odamentem a fiúkhoz, akik még mindig tolták magukba az alkoholt. Arra épphogy nem számítottam, hogy lányok fogják őket körül venni. Látszólag még élvezték is. Valaki megérintette a vállamat. Hátrafordultam és nem számítottam arra, hogy pont Ő is itt van.

- Tiffany? Te..mit keresel itt? Nem Busanban élsz? Vagy...elköltöztetek? -Tiffany, egy régi gyerekkori szomszédom, aki a családjával Busanba költözött a szüleim kérésére. Nem azért, mert ki nem álljuk, hanem azért, mert teljesen odáig van értem. Egyszer a szívbajt hozta rám, amikor fürdés közben az ablakon kopogtatott. Elegem lett belőle-

- Yoongii nem tudod mennyire örülök, hogy látlak! Annyi éven át...nem is tudod hányszor meséltem rólad a barátnőimnek. Egy sármos, helyes férfi..akit régen elvesztettem! -Szuper, már megint kezdi. Háttal a karjaim közé esett, de egyáltalán nem véletlenül- De most! Itt vagyok! Csak is miattad! Hogy végre úgy élhessünk, ahogy mindig is akartam! Együtt, nyugodt körülmények között!

- Tiffany...figy...

- Shh! -A mutató ujját a számra rakta- Ne is mondj többet! Tudom, hogy mindig is rólam álmodtál! Szóval... -Felállt és felém fordult- Nem is mondtam mennyire szeretnék veled élni a barátnődként!

- Az a helyz...

- Ne! Csönd. Shh! -Rátette a kezét a mellkasomra- Szavak nélkül is megértelek. Tudom mire gondolsz most. -Elmosolyodott. Bár én tudom jól, hogy CSAKIS Jimin képes szavak nélkül megérteni engem- Nem elég tágas a házad, de nem probléma! 2 személyes házat vettem csakis magunknak.

- Nem..nem nem nem nem! Tiffany, hallgas meg kérlek. Nem arról van szó, hogy nem tágas a házam, hanem...

- Hanem nincs benne elég hely! Nem baj, meg van oldva! -Csettintett egyet- Amúgyis neked csak annyi lesz a dolgod, hogy beköltözz hozzám. Gazdag lettem, van kocsim, luxus házam, szép vagyok, sőt, egyenes csábítóan szép, nem értem mi nem jó neked. De meg tudom neked oldani! -Csillant fel a szeme-

- Kedves vagy, hogy jót akarsz nekem, de...

- Nekem te vagy az első, ezt most elmondom neked. Mindent megteszek azért, hogy megfeleljek neked, bármennyibe is kerüljön!

- Tiffany kérlek hallgas meg MOST az egyszer és ne vágj közbe. -Hevesen bólogatott és figyelt- Szóval...az a helyzet, hogy én kértem meg a szüleimet arra, hogy költözzetek el.

- Mi..? Hát.. -Kínosan felnevetett- Jó vicc! Tudom, hogy te soha, se soha, de...

- Ez nem vicc! Tényleg én kértem meg őket, mert elegem lett belőled! Azt hittem most így egy életre megszabadulok tőled, de most visszatértél azzal, hogy velem akarsz élni! És azzal nem volt semmi baj, hogy szeretsz, de ha nem estél volna túlzásba, akkor még most is szomszédok lennénk, rendes kapcsolattal! Tudtunk volna rendesen is beszélni, nem kellett neked mindent össze vissza szervezned a tudtom nélkül. És ami a barátnős témát illeti...már van barátom. -Kikerekedtek a szemei- Igen, jól hallottad. Nem barátnőm van, hanem barátom. Egy Fiú.

- Egy..egy fiú..?

- Igen, szóval nálam ne próbálkozz.

- Na de Yoongii~ csakis arra vártam, hogy végre együtt lehessünk! Ne légy már ünneprontó!

- Nem vagyok az, csak én már egy fiú iránt érzek szerelmet. Nem értem ezzel mi a problémád!

- Nekem ezzel nincs, dehogyis! -Leült a pulthoz- Pincér, kérünk 2 pohár sört, köszönöm. -Felém fordult-

- Én nem iszok sört.

- De most inni fogsz! Rá kell jönnöd, hogy egy fiúval semmit sem tudsz kezdeni. Én vagyok az, aki kell neked. Nem pedig egy buzi fiú!

- Ne merészelj leitatni!

- De merészelek. Csak várj, amíg magadtól akarsz majd. -Elvigyorodott és nyomott egy puszit a számra-

Idegesen ültem mellette. Nem hiszem el, hogy lehet valaki ilyen idióta??? Mindegy is. Meg kéne keresnem Jimint.

- Köszönjük! -Vette el a két pohár sört és nekem adta az egyik poharat- Igyál Yoongi, hogy egy kicsit felszabadulj!

- Mi? Mondtam, hogy nem iszok!

- De iszol!

- Nem fogok!

- De fogsz! És tudod miért? Mert tudom, hogy a fiú, akivel együtt vagy, itt van. És ugye nem akarod, hogy elüvöltsem magamat? Ha meghallja, hogy én és te együtt vagyunk, hogy fog majd rád nézni? Huh? Ez mind rajtad múlik. -Francba ezzel a lánnyal!- Na? Hogy döntesz?

- Jól van! Iszok! -Örömében el kezdett tapsikolni és belekortyolt a sörébe. Én is beleittam, bár megígértem Jiminnek, hogy nem iszom halálra magamat-

- Kérsz még?

- Nem, kösz. Nem akarom halálra inni magamat.

- Ugyan már! Nem fogsz sérvet kapni, ha iszol még egy pohárral!

- De nem akarok.

- Ha én akarok, akkor fogsz inni. -Kért még 2 pohárral, majd megláttam Jimin búslakodó arcát valahol a tömegben. Lányok faggatták- Tessék Yoongi. Mit bámulsz?

- Jaa, semmit. Csak vártam. -Elvettem a poharat-

Még jó sokáig innom kellett Tiffanyval. Nem igazán akartam inni, de ő csak kérte tovább a sört. Míg végül már csatlakoztunk a fiúkhoz és ittunk, mint az állat. Teljesen megfeledkeztem Jiminről.