Fogadjunk... [Yoonmin ff] BEFEJEZETT✓

3

[Yoongi szmsz]

- Biztos ez?

- Igen, biztos. -Felemeltem a fejét és muszáj volt a szemébe mosolyognom-

[...]

- Én végeztem. -Felemelte a fejét és rám nézett-

- Én is mindjárt. -Ittam meg az utolsó korty teát- Most már én is. Szeretnél még csinálni valamit, vagy mennél inkább haza?

- Hazamennék.

- Rendben. Kifizetem a teákat. Te addig várj meg kint, majd hazakísérlek. -Bólogatott és kiment. Kifizettem a teát és én is mentem Jimin után- Mehetünk?

- Igen. -Rám nézett. Nem volt se magasabb, de alacsonyabb egy centivel se. Egymagasak voltunk-

Megkérdeztem Jimintől, merre lakik. Azt mondta, nem messze az iskolától. Így hát követtem és 10 perc gyaloglás után ott is voltunk Jimin háza előtt.

- Köszönöm, hogy hazakísértél. -Mosolygott- Talán félreismertelek. -Ha tudná, hogy most milyen nagy baromságot mondott, kiakadna, ezzel elveszítve a fogadást. De tettetnem kell magamat-

- Előfordul. -Elővettem egy cetlit és ráírtam a telefonszámomat. Odaadtam a cetlit- Tessék. Hívj fel, ha unatkozol. Engem sose zavarsz.

- K..köszi. -Letépte a cetli alját és ő is ráírta az övét. Nekem adta- Itt az enyém.

- Köszi. Amúgy tényleg. Sok a házi. Na mindegy, majd hívj fel, ha ráérsz. -Mosolygott és mielőtt elment volna, megtettem valamit, ami miatt fejbe lőttem volna magamat. Visszahúztam és hajába pusziltam. Láttam rajta, hogy elpirult és meglepődött. Pár perc egymást bámulás után bement a házába, én meg haza-

[...]

- Ahj Wonhoo~ -Dőltem be az ágyba- Meg kellett puszilnom azt a buzeránsot!

- Yoongi én mondtam, hogy ha nem szeretnéd, akkor ne csináld!

- De be ak..

- Be akarod bizonyítani, hogy menni fog, de ha nem szeretnéd, ne csináld!

- Igaz, nem szeretném, de akkor is megcsinálom.

- Ahj Yoongi. Mindegy is.

- Apropó. Kaptál 1-est, mert nincs házid?

- Aha, kaptam 2 egyest. Látod? -Mutatta a füzetét, amiben 2 egyes villogott szép élénk feketén-

- És egyáltalán nem baj?

- Nem, dehogy. Életemben már végtelenszer kaptam egyest. Ez nem olyan nagy ügy. -Megvonta a vállát- Téged sajnállak a legjobban.

- Nem kell, megvagyok így. De mennem kell, mert van még egy csomó megíratlan házim. Na szia! -Integettem bele a kamerába-

- Szia! -Intett vissza és kilépett a hívásból-

- Tényleg neki kéne állnom a házinak. -Sóhajtottam- Csak nem értem az a baj. -Percekig ültem és lapozgattam a füzetemet, hátha segít a háziban. De megcsörrent a telefonom. Megnéztem és valahonnan azért ismerős volt a telefonszám. Megnéztem a cetlit és egyezett a szám. Azonnal felvettem a telefont-

- Szia Yoongi! -Köszönt, most már sokkal magabiztosabban, mint azelőtt. Lehet, hogy valamennyire megkedvelt-

- Szia Jimin! Miért hívsz? Nem házit írsz?

- Már 1 órája végeztem vele.

- 1 órája?! 2 órája, hogy hazaértél és 1 óra alatt végeztél a házival? Pedig annyi házit kaptunk, hogy csak 4 óra alatt lehet megcsinálni.