Fogadjunk... [Yoonmin ff] BEFEJEZETT✓

16

[Jimin szmsz]

Olyan magányosnak érzem magamat. Igaz, rengeteg sok lány van körülöttem, akik engem akarnak. Meg kell keresnem Yoongit.

- Sziasztok...

- Buzi? Te is itt vagy? -Pillantott rám holt részegen Minhyuk- Azt hittem te nem szeretsz diszkóba járni.

- Mert nem is szeretek! De Yoongi...ő hol van?

- Á, akkor Yoongival jöttél igaz? -Bólogattam- Asszem ha jól láttam egy vörös szoknyás lánnyal felment az emeletre az utolsó szobába. De nem tudom. -Folytatta az ivást. Egy vörös szoknyás lánnyal?-

- Köszi. Akkor megyek, megnézem. -Bólogatott, én meg felszaladtam az emeletre és volt rengeteg szoba. És elvileg az utolsó szobában kell lenniük. Benyitottam a szobába, ahol tényleg egy vörös szoknyás lány volt, meg Yoongi. Csókolóztak- Yoongi..! -Csuklott meg a hangom a végére. Már a sírás kaparta a torkomat, mert Yoonginak mégis sikerült lerészegednie-

- Te lennél Yoongi nyomi buzija? -Mindketten rám kapták a fejüket. Yoongi a földre borult a fejét fogva. Túl sokat ivott-

- M..miért..?

- Yoongi engem szeret. Régen elválasztottak minket. De most újra megtaláltam. Szóval kopj le róla és hagyd békén.

- Jimin ne higyj neki... -Suttogott szerelmem alig hallhatóan a szobában lévő ágy mellett- Kérlek...ne higyj neki..

- Yoongi szívem, te pihenj csak. Ezt az...izét pedig elküldöm innen és végre úgy élhetünk együtt, ahogyan azt akarjuk!

- Nem vagyok izé, és Yoongi nem a te szíved! -Ez az Jimin, mutasd meg neki a kemény oldalad!-

- Ó, hogy neked van egy kemény oldalad is! Nem csak az nyápic nyalizós béndzsa oldalad.

- Nekem nincsen nyápic és nyalizós béndzsa oldalam!

- Ó, dehogynem. -Keresztbe tette a kezét- Hogy bírsz ezek után is hinni neki? -Mutatott az ágy mellett ücsörgő fiúra- Nem gondolod egy kicsit sem azt, hogy megcsal téged? Az előbb láttál csókolózni minket!

- Ez lehet, de én bízok Yoongiban és hiszek neki, ha szeret, ha nem. Aki hazudik, az csakis te lehetsz!

- Hogy én hazudok? Én nem hazudok neked. Ő megcsal téged, velem. Én csak jobban ismerem, mert a szomszédom volt! Te pedig egy jött-ment buzi vagy, akinek fogalma sincsen az élet dolgairól! Attól, hogy van képed elém állni, attól még nem tudsz semmit sem! És most takarodj innen és felejtsd el Yoongit örökre! -Megint csak a sírás kaparta a torkomat. Lehet, hogy igaza van?- Bőgd csak el magadat, majd egy kicsikét megpuszilgatlak. -Nevette el magát. Kegyetlen, egy ember-

- Nem fogom elbőgni magamat, hiába akarom. De már nem vagyok 9 éves, hogy ilyen kis apróságokon sírjak, mint...te.

- Hogy mi? Mint én? Ugyan már, nem is tudod mit beszélsz! Sose sírtam egy apró dolog miatt sem!

- Biztos vagy benne?

- Hát persze! Mi vagy te egyáltalán? Nem vagy az anyám, hogy kioktass!

- De figyelj, hadd kérdezzek valamit

- Mondjad, úgyis ráérek. -Megforgatta a szemét-

- Tényleg szereted Yoongit?

- Hát persze! Miféle kérdés ez? Jobban szeretem bárminál! Mindent megadok neki, amit kér! Sőt, ha kell, leugrok egy hídról, vagy belevetem magamat a tűzbe, vagy meg is halok érte! Új ház, ruha, bármit amit csak kér, megadom neki!

- Szóval te azt mondod, hogy mindennél jobban szereted? Még saját magadnál is jobban?

- Hát persze!

- Szerintem nem örülne, ha halottan találna téged mit tudom én hol. Tudom, hogy nem szívesen halnál meg érte.

- Dehogynem! Én csak jobban tudom!

- Mit tennél, ha nem lenne pénzed és úgy lennél Yoongi barátnője?

- Hogy mit tennék? Pénzt keresnék. Egyáltalán minek gondolkozzak el ezen, ha nem is így van a valóságban?

- Szóval te pénzt keresnél. És nem gondoltál arra, hogy együtt töltsd vele az időt?

- Hát...de, de mégis a pénz az fontos! Tudom, hogy Yoongi mindig is kedvelte azokat a lányokat, akiknek van egy pince pénzük. Nekem ez megvan, és akkor nem vagyok lúzer a szemében!

- Akkor nem ismered eléggé.

- Te félkegyelmű buzi! Tudom, hogy azokat a lányokat kedveli!

- Ez nem igaz.

- De! Mondj egy okot arra, hogy miért nem igaz? Fogadjunk, hogy nem tudsz!

- Tudom, hogy nem azokat a lányokat kedveli! -Elkezdtünk egy jó hosszú ideig veszekedni, cibálózni és ordítozni, míg az egész társaság feljött, hogy leállítson minket. De mi annak ellenére is téptük egymást. Mit ne mondjak egész büszke voltam magamra-

Már hajnali 1 lehetett, mikor sétáltunk haza. Yoongi még részeg volt, mert alig bírt járni és alkohol szaga volt. De én még így is szeretem

- Nem hagysz el azok után, hogy Tiffanyval láttál? -Nézett rám, közben meg csuklott-

- Nem, dehogy. Bízok benned, hogy nem csalnál meg vele.

- Köszönöm. -Lassan rám támaszkodva indultunk tovább-

- Amúgy miért csuklasz? -Kérdeztem nevetve, mire ő is nevetni kezdett-

- Néha megesik, hogy a sok alkohol után csuklok. -Nevetett, mire csak megcsókoltam. Igaz, hogy alkohol ízű és szagú volt, de az nem zavar. Ő is viszont csókolt és már egyáltalán nem csuklott-

Hazaérve azonnal felszaladtunk a fürdőbe fürödni. Bevallom, jó volt ez az este.