Tudsz titkot tartani?

V./11. A Denem-bál

Bár Brina azt megúszta, hogy a Malfoy-kúriában karácsonyozzon végig, de egy két napos látogatástól így sem menekült meg.

- Bontsd ki, kis csimotám! Alig várom, hogy lássam az arcodat! - tapsikolt Voldi, mikor összeültek kibontani a karácsonyi ajándékaikat. Brina rémült arccal nyitotta ki az első dobozt, amit a kezébe nyomtak. Ahogy feltépte a csicsás, télapó-sipkás manófejekkel díszített csomagolópapírt, bolyhos, rikító rózsaszín anyag tűnt elő alóla. 

- Imádom - emelte ki a lány a kétrészes melegítőszettet a papírból, és erőltetett vigyorral maga elé tartotta. 

- Ez még nem minden! - tartotta fel mutatóujját a karácsonyfamintás talárban feszítő Voldi. - Ez egy apa-lánya melegítő! Olyanok leszünk mint az ikrek! - lelkendezett a Nagyúr, és egy szakasztott ugyanolyan, hányinger-rózsaszín melegítőszettet lengetett meg maga előtt. 

- Csodálatosan fogtok kinézni kicsikéim! - hatódott meg Petunia, olyannyira, hogy szemét törölgetve kapkodta tekintetét a két Denem közt. 

- Karácsony alkalmával én is szeretném meglepni Sabrinát néhány aprósággal - fordult a lány felé Lockhart, aki ezúttal egy aranyporral behintett talárban tündökölt, amiben úgy festett, mintha ő akarná idén a csillag szerepét betölteni a karácsonyfa tetején. - Bilbó, légy oly kedves, hozd be a hölgy ajándékát! - intett a kúria új házimanójának, akit Dobby helyére vettek fel nemrég. A görnyedt hátú manó fél perccel később egy akkora dobozzal tért vissza, aminek láttán Brinában felébredt a gyanú, hogy Lockhart egy mosógépet akar nekiajándékozni. 

- Jaj drága Gilderoy, elkényezteted már most ezt a lányt! - kuncogott Voldi fejcsóválva. A Malfoy család eközben megszeppenve ült a kanapén, Lucien pedig legádázabb Lestrange-pillantásával méregette Lockhartot. 

Brina odalépett a hatalmas dobozhoz, ami a derekáig ért, és mikor nagy nehezen végre megpillantotta annak tartalmát, úgy érezte, mintha a tombolán nyert volna. Minden, de szó szerint MINDEN megtalálható volt abban a dobozban. Brina már nem csodálkozott, hogy Bilbó, a házimanó háta miért ilyen görbe. Lucien hangosan felprüszkölt.

- Nos igen, sajnálatos módon még olyan kevés időt töltöttünk csak együtt, hogy nem tudtam, minek örülnél legjobban, így hát gondoltam, megleplek néhány aprósággal mindenből - csacsogott Lockhart, hetykén legyintve egyet, mintha ez semmiség lenne. - Ez az összes könyvem dedikált változata, pár életnagyságú poszter becses személyemről, egy epres hajápoló szett, seprűápoló készlet csillámos fényező viasszal... - és csak sorolta, sorolta, Brina pedig ott állt, tátott szájjal, és talán még egy óra múlva is ott állt volna, ha Petunia hirtelen nem köszörüli meg a torkát, ezzel magára vonva mindenki figyelmét:

- Kislányom, mivel a tavalyi ruhának is annyira örültél, így gondoltam... - azzal rábökött egy csomagra a fa alatt. Brina megkönnyebbülve, hogy nem kell Lockhart ajándékait bogarásznia tovább, anyja ajándékához sietett. Feltépve a papírt, egy csodás, világos, pasztell kék tüllből készült báli ruhát talált benne. Úgy érezte, mintha egy felhőt tartana a kezében. A szava is elállt. 

- Na, tetszik? - firtatta Petunia, mire Brina végre felocsúdott ámulatából. 

- Hogy tetszik-e? Imádom - felelte, ezúttal őszinte örömmel a lány. 

- Hát ez csodálatos kincsem, mivel holnap már fel is veheted! - jelentette be Voldi fülig érő szájjal. Mikor lánya szemöldökráncolva tekintett vissza rá, gyorsan folytatta: - Kis szívem, hát ugye nem feledkeztél meg a hagyományos, karácsonyi Malfoy-bálról? Persze, most hogy mi is itt vagyunk, ez már Denem-bál lesz, de a lényege ugyanaz...