Tudsz titkot tartani?

IV./11. A halál torkában

Öt percre rá megérkezett a közönség is. Száz meg száz diák tódult a lelátókra, szapora lábdobogás és vidám csevej közepette. Az ég immár tiszta mélykék volt, és a csillagok is megjelentek rajta. A nagy zsivajban négy ember sétált a stadionba; Hagrid, Mordon, McGalagony és Flitwick professzor.

- Amíg maguk odabent lesznek, mi a labirintus körül járőrözünk - magyarázta McGalagony. - Aki olyan helyzetbe kerül, hogy kénytelen feladni a versenyt, küldjön piros jelzőszikrákat a levegőbe. Akkor egyikünk bemegy érte, és kihozza. Érthető?

A bajnokok bólintottak. Meglepetésükre a közönségből Dumbledore vált ki, és egyenesen feléjük tartott.

- Bajnokok! Hozzám! Szaporán! - intette magához a gyerekeket. Bizalmasan közelebb hajolt hozzájuk, és komoly, vészjósló hangon folytatta: - Odabent nincsenek se sárkányok, se viziszörnyek. Helyettük egy sokkal nehezebb akadály vár rátok. Ugyanis odebent megváltozik az ember. Keressétek a kupát, de vigyázzatok, ne veszítsétek el közben önmagatokat!

- Akkor hát kalandra fel! - szólt vidáman Bumfolt, tudomást sem véve Dumbledore beszédének hatásáról, ami után mind komorabb arckifejezést öltöttek fel. Sabrina például egyenesen beleborzongott az igazgató szavaiba.

- Brina, sok sikert - ölelte magához hirtelen Lucien a lányt, akit annyira meglepett a gesztus, hogy köpni-nyelni nem tudott. Egyszercsak egy szúrást érzett a karjában, és már épp lökte volna el magától a fiút, mikor az rácsapott a lány karjára, és megszűnt a fájdalom. - Egy szúnyog volt rajtad. Jó nagy dög.

- Azt meghiszem... - morogta gyanakodva a lány. Lucien valamit beadott volna neki? Hülyeség, hisz ilyen rövid idő alatt, ráadásul ilyen szögből... Biztos volt benne, hogy szúnyog nem csíp ekkorát, azonban most nem volt ideje ezen gondolkozni, ugyanis kezdődött a próba.

- Sonorus! - dörmögte Bumfolt, s mikor megszólalt, mágikusan felerősített hangja visszhangozva harsogott a lelátók között. - Hölgyeim és uraim! Ezennel kezdetét veszi a Trimágus Tusa harmadik és egyben utolsó próbája! A verseny pillanatnyi állása a következő: Sabrina Dursley és Neville Longbottom a Roxfort bajnokai nyolcvanöt-nyolcvanöt ponttal holtversenyben vezetik a mezőnyt! - szavait akkora üdvrivalgás fogadta, hogy megriadt madarak seregei röppentek fel a Tiltott Rengeteg fáiról. - A második helyen Durmstrang Intézet bajnoka, Lucien Lancov áll, nyolcvan ponttal! A harmadik helyezett Fleur Delacour, a Beauxbatons Mágusakadémia növendéke! Akkor hát... Sabrina és Neville. Sípszóra indultok. Három, kettő, egy...

Brina megragadta Neville kezét, amit a fiú bátorításként megszorított. Sietve elindultak a labirintus felé. A házmagas sövényfalak beárnyékolták az ösvényt, amire ráléptek. Abban a szempillantásban egymásra néztek nagyra kerekedett szemmel; mintha a sövény kirekesztette volna a közönség zsivaját. Mindketten elmotyogták a Lumos varázsigét, és továbbmentek. Alig ötven méter után az ösvény ketté ágazott.

- Együtt csináljuk végig, ahogy megbeszéltük, Neville - szorította meg a fiú kezét. - Valaki vár rád itt, és ezzel a tudattal nem hagyhatlak egyedül.

- Pedig megszerezhetnéd a kupát - motyogta Neville.

- A kupa mit sem ér, ha te közben elpatkolsz. Na, menjünk balra - indult el az említett irány felé.

Meghallották Bumfolt második sípjelét. Lucien is belépett hát az útvesztőbe. Megszaporázták a lépteiket, mikor a harmadik sípszó is felhangzott. Most már mind a négyen versenyben voltak.

A labirintusban percről percre fogyott a fény. Brina nem tudott megszabadulni attól az érzéstől, hogy valaki figyeli őket, na meg az émelygéstől, amit szimplán az idegesség számlájára írt.