Tudsz titkot tartani?

III./3. Vallomások

- Fel a fejjel Neville, ez az egész jóslástan egy faszság! - veregette vállon barátját Brina, mikor legendás lények gondozására mentek az udvaron keresztül.

- Nem is aggódnék, ha nem láttam volna egy nagy fekete kutyát a nyáron.

- Biztos egy kóbor kutya volt - vonta meg a vállát Hermione.

- Hermione, ha Neville tényleg látta a Zordót, az nagyon rossz jel. A nagybátyám, Bilius is látta... és egy napra rá meghalt - meredt a lányra Ron úgy, mintha megtébolyodott volna.

- Véletlen - legyintett Brina.

- Mi az, hogy véletlen?! A Zordótól a legbátrabb varázsló is halálra rémülne! - mérgelődött Ron.

- Ron, pont te mondtad még órán, hogy ez az egész egy faszság! Te hiszel egy olyan nő jóslatában, aki először azt mondta, Neville egy kutya? - csattant fel Brina.

- Hát pont ezaz. Ez a nő nem komplett, ahogy maga a tantárgy se - kezdett bele Hermione. - Az egész csak találgatás meg belemagyarázás.

- Igen Ron, és tekintettel lehetnél Neville-re. Nézz rá, halálra rémisztetted szegényt! - mutatott megszeppent barátjukra. - Harry meg hol a csudában van már megint? - fordult körbe unokatestvérét keresve.

- Biztos már előrement Dracoval - szólalt meg Neville is végre.

- Nem tetszik ez nekem, hogy ennyi időt tölt Malfoyyal - mérgelődött Ron.

- Jaj Ron, neked mi tetszik? - sóhajtotta Brina. - Szerintem igenis aranyosak - intett az erdő mellett álldogáló fiúk felé, akik a csoporttól kicsit távolabb beszélgettek kettesben.

Hagrid a kunyhó ajtajában állva várta a csoportot. Látszott rajta, hogy már nagyon izgatott. Vakondbőr kabátját viselte, s Agyar, a vadkanfogó kutya ott pihent a lábánál.

- Gyertek, gyertek, szaporán! - kiáltotta a közeledő diákok felé. - Igazi csemegét tartogatok nektek! Nagyon izgalmas óra lesz! Először megyünk kicsit sétálni! Mindenki itt van? Jól van, gyertek utánam!

Hagrid az erdő széle mentén haladt, mögötte a csoport többi része. Öt perc gyaloglás után egy bekerített, üres kifutóhoz érkeztek.

- Álljatok ide a kerítés mellé! - rendelkezett Hagrid. - Így ni... Mindenki jól lát? Most pedig először is nyissátok ki a könyveiteket...

- Hogyan? - kérdezte Draco flegmán.

- Tessék? - hökkent meg Hagrid.

- Hogy nyissuk ki a könyvet? - ismételte Malfoy, azzal kivette a táskájából a Szörnyek szörnyű könyve madzaggal megkötözött példányát. A többiek is így tettek; egyesek, mint Brina, jól összeszíjazva tartották könyvüket, mások zacskóba dugták, vagy jókora szorítókapcsot tettek rá.

- Egyikőtök se... egyikőtök se tudta kinyitni a könyvét? - hüledezett Hagrid, mire mindenki a fejét rázta. - De hisz csak meg kell simogatni őket. Így ni... - azzal kivette Hermione kezéből a könyvet, és letépte róla a Magifixet. A könyv harapni próbált, de Hagrid gyorsan végighúzta a mutatóujját a gerincén, mire az kinyílt, és nem mozdult többé.

- És ha nekem letörik a körmöm közben? - jegyezte meg Draco kényeskedve.

- Akkor dugd meg azt a könyvet, hülyegyerek - morogta Ron, mire a mellette álló Brina röfögve elnevette magát.

- Na, szóval... - folytatta Hagrid, de látszott rajta, hogy elveszítette a fonalat. - Szóval, akkor megvannak a könyvek, és... és... már csak a legendás lények hiányoznak. Igen... Hát akkor hozom is őket. Várjatok... - azzal sarkon fordult, és eltűnt az erdőben.