Gyógyszerek árnyékában|✓|

3.

Léna
––––––––––

Már július utolsó napjait írjuk a naptárban. Igen már felkeltettek a kómából és tegnap este engedtek haza Ami egyet jelent, hogy pár nap múlva már a gépen fogunk ülni Németország felé. Még nem döntöttük el ki lesz a kísérőm. Én legszívesebben el sem mennék innen, nem szeretnék egy idegen környezetbe kerülni. Jó helyen vagyok itt Magyarországon a saját hazámban. Ez az otthonom. 

Igaz hallottam mindent amíg aludtam de nekem is elmondta ugyanazokat, mint anyáéknak. Másodjára még rosszabb volt hallani. Abban a két hétben sok mindenki látogatott el hozzám. A csapattársaim főleg azok akikkel nagyon jó baráti kapcsolatom volt, az edzőm, és egy idegen nő is. Ő általában akkor jött mikor Míra is, gondolom nagyon jó barátnők, biztos támaszként jött el. 

-Kicsim lejönnél-lépett be fehér ajtómon. 

-Igen-mondtam és kitakaróztam majd kibújtam az ágyamból. 

-Nos, hogy itt van Léna is-kezdett bele apa-Döntöttünk, hogy ki menjen el veled.

-Ki lesz?

-Én-mondta Balázs-Nekem nem probléma ha elmegyek pár hónapra. Anyáéknak ott a sok munka, Mírának meg vinnie kell az üzletet. Nekem vannak alkalmazottjaim így csak elviszek egy gépet ahol megtudom csinálni a papír munkát és ennyi-fejtette ki mondandóját a bátyám.

-Így látjuk mi is jónak kincsem-ölelt át anya-A jegyeket már megvettük már csak be kell pakolnotok. 

-De csak szombaton megyünk-kezdtem el értetlenkedni.

-Az olyan gyorsan el fog jönni, most szerda van már csak két nap és mentek-mondta anya. 

-Még el kell búcsúznom a többiektől.

-Holnap elmegyünk-csatlakozott be Balázs-tudod mit mondott az orvos.

-Pihenés, pihenés és pihenés-forgattam meg szememet. 

-Pontosan-paskolta meg fejemet, mintha egy kis kutya lennék.

-Ha összekócoltad a hajam neked annyi-néztem rá gyilkos szemmel. 

-És ha igen-nézett rám vadul mosolyogva. Elkezdtem felé haladni ő pedig előlem. De nem sokáig folytattuk mivel hamar elfáradtam. Megkapaszkodtam a kanapé sarkába, hogy normalizáljam légzésemet.

-Most szépen Léna felmegy-nézett rám anya haragos tekintetével és belém karolt majd segített felmenni. Nagyot sóhajtva vetettem bele magam a puha ágyikómba, anya alaposan betakargatott és nyomott egy puszit homlokomra-Aludj egy kicsit-mondta majd kiment a szobámból. 

[...]

Hamar eltelt az a két nap, csütörtökön elköszöntem a csapattársaimtól. Majd aznap délután bementünk anyáékkal az egyetemre, hogy tegyenek át levelezőre. Hogy a kezelések mellett tudjak tanulni. Péntek reggel pedig lejött nővérem, hogy ő is kitudjon ma minket kísérni. Plusz nekem segített bepakolni. Két bőröndben pakoltuk be a ruháimat és egy kisebb utazó táskába a kis dolgaimat. Például a kabala macimat akit egyik példaképemről neveztem el vagyis a neve Szilveszter, plusz a kabala párnám. Van benne még jó pár könyv is főleg romantikusak. Amikor egy-egy versenyre megyünk az úton én mindig olvasok bármi is legyen. Ilyenkor senki nem beszélget velem mivel tudják, hogy minden egyes alkalomkor ezt szoktam csinálni. 

-Indulhatunk-léptem le az utolsó lépcső fokról. Apa csak bólintott és a bejárati ajtóhoz indult. Anya és a nővérem már rég kint voltak a kocsinál és segítettek bepakolni a bátyámnak a cuccainkat-Furcsa, hogy az orvos engedett repülni-mondtam apának mikor én is elkezdtem felhúzni a cipőmet.