Gyógyszerek árnyékában|✓|

17.

Léna
––––––––––

A vásárlás után megbeszéltük, hogy fél 4-re jön mivel az edzések 4 órakor kezdődnek. Kirakott a házunk előtt és elköszöntünk egymástól. 

-Sziasztok-köszöntem anyáéknak. 

-Szia kincsem, hol voltál?

-Elmentünk Teklával megvenni a karácsonyi ajándékokat-mondtam, közben nyomtam anya és apa arcára egy-egy puszit. 

-Ilyen gyorsan telik az idő. 

-Igen anya, szóval gondolkozz mit veszel nekem karácsonyra. 

-Akkor el kell kezdeni megszervezni a céges bulit. 

-Muszáj elmennem arra-kezdtem el nyafogni. 

-Kibírod, mint a többit-nézett rám apa. 

-Témaváltás, kell valamit segítenem mert van még másfél órám míg értem nem jön Tekla. 

-Ma is edzés van?

-Igen ezen a héten jelentik be a 10 főt-mondtam idegesen. Mivel az elmúlt hetekben próbáltam mindent megtenni, hogy bekerülhessek. 

-Ott vagy, szívem-simított végig karomon. 

-Legyen úgy anya, legyen-sóhajtottam egy mélyet. 

Ezután felmentem a szobámba és lefeküdtem az ágyra. Szerencsére még reggel bepakoltam a táskámba így csak fel kell kapnom a vállamra és mehetek is edzésre mikor jön értem Tekla. Rámentem a közösségi oldalakra, végigpörgettem azokat de semmi érdekes nem történt senkivel. Majd feljött egy poszt arról, hogy ma lesz egy meccsük Dominikéknak, el is feledkeztem róla. Rámentem, hogy megnézzem mikor kezdődik, este héttől fog. Remélem addig nem húzódik el a vacsora.

Lassan fél négy lesz így elkezdtem készülődni. Átvettem a farmeromat egy melegítőre és a felsőmet egy régi elnyúlt pólóra. Amint készen lettem már hallottam is a duda hangját vagyis Tekla megérkezett. Felkaptam a sarokban lévő táskát és már szaladtam is le a lépcsőn. 

-Sziasztok, majd betoppanok-köszöntem el szüleimtől, felvettem bakancsomat és téli kabátomat majd kirobbantam az ajtón. 

-Sziaa-pattantam be a kocsiba-Indulhatunk?

-Persze-bólintott és elindultunk. 

Csak egy negyed órát kocsikáztunk, mivel nincs annyira messze tőlünk de ha gyalog mennék akkor az egy órába is telne. Leparkoltunk a szokásos helyünkre, vállunkra feldobva a táskánkat sétáltunk be az épületbe. 

-Túl korán érkeztünk?-hajoltam oda Teklához. A mi csapatunk helyett egy csomó pasival kerültünk szembe.

-Nem írt ki semmit az edző, hogy változás lenne-lapozgatta át telefonját-Ilyenkor soha senki nem szokott itt lenni, ha igen akkor szólnak nekünk.

-Átöltözöm, ha addig itt lesznek balhét csapok-sétáltam be az öltözőnkbe. 

Leraktam a cuccomat a nevemmel ellátott padra, átvettem a gatyát egy rövidre mivel csak abban tornázhatunk és egy Márvány mintás body-t. Ameddig pályára nem lépünk addig van mamuszunk és abban vagyunk. Én sem tettem máshogy, felvettem a fehér szőrös mamuszomat. Elővettem a kulacsomat és a törölközőmet. Még magamra tettem a pulcsimat és kiléptem az ajtón.

-Még mindig itt vannak?-kérdeztem Teklától. A többiek is itt voltak már, ők nem akartak átöltözni nehogy azt mondják, hogy menjünk haza majd másnap jöjjünk vissza.