Gyógyszerek árnyékában|✓|

6.

Léna
––––––––––

Reggel ajtóm kopogására keltem. Helga nem szokott kopogni, talán jött Bazsi. Inkább hagytam és próbáltam visszaaludni imádkozva, hogy vissza jöjjön előbbi csodálatos álmom. Már félálomban voltam, mikor újra elkezdődött a kopogás.

-Megyek már-pattantam ki az ágyból és az ajtó felé vettem az irányt. Szó szerint feltéptem az ajtót és mikor megláttam a tegnapi tornázós fiút aki kisfiús mosolyával néz engem és kezében pedig a reggelimmel. Rácsaptam az ajtót. Dobbantva visszamentem az ágyamba és próbáltam visszaaludni. 

Egy óra múlva megint ajtó kopogásra keltem fel. 

-Ezt nem hiszem el-mondtam nyávogós hangon. Nagyokat szenvedve kikeltem az ágyból és az ajtóhoz mentem-Már megint mit akarsz?-néztem rá unottan.

-Kedves fogadtatás-mosolygott. Hogy törölném le rólad azt a magabiztos vigyort. 

-Már egyszer felkeltettél és éppen jót álmodtam.

-Biztos mert benne voltam-lépett be a szobámba.

-Ki mondta, hogy bejöhetsz?-mentem utána. Nagyon kényelembe helyezte magát.

-Senki-vonta meg a vállát és szét terült a kanapén. 

-Mindjárt jövök-mondtam és kutakodni kezdtem a cuccaim között. Kiválasztottam egy fehér egyesületes pólót és egy levendula színű melegítőt. 

-Én itt várlak-kacsintott. 

Gyorsan felöltöztem, elvégeztem a reggeli rutinomat és felfogattam a hajamat. Lehet este meg is mosom, mert már kezd nagyon bezsírosodni. 

-Gyors voltál.

-Kösz azt hiszem-ráztam meg a fejemet. Leültem és elkezdtem enni a reggelimet-Hogy került ez ide-mutattam az ételre.

-Helga hozta be miután rám csaptad az ajtót.

-Előfordul az ilyen-rántottam meg a vállamat. Sajtos melegszendvics volt a reggelim mellé erdei gyümölcsös turmix. -De tényleg áruld már el mit szeretnél-néztem rá miután befejeztem a evészetet. 

-Nem jöhetek át csak úgy?-támaszkodott meg térdein. 

-Nem is ismerlek-hazudtam. 

-Akkor itt a lehetőség, hogy megismerj engem.

-És ha én nem szeretnélek megismerni?-néztem rá felhúzott szemöldökkel. 

-Engem ki ne akarna megismerni-mutatott magára és bevetette csábos mosolyát. 

-Engem nem hatsz meg-néztem rá semlegesen.

-Biztosan?-incselkedett.

-Ezer százalékig biztos vagyok benne

-Szia, hug..-lépett be Bazsi. 

Hogy neki is mindig ilyenkor kell jönnie.

-Dominik, mizu?-fogott kezet a betolakodómmal.

-Meg vagyok. -vont vállat. 

-Ti honnan ismeritek egymást?-mutattam közöttük.

-Amikor behoztak én lementem beszélni anyáékkal mikor odaült hozzám és elkezdtünk beszélgetni-mesélte Bazsi.

-Hát ez fantasztikus-csaptam combomra. 

-Hé Léna...-jött be Helga.

-Még valaki nem szeretne csatlakozni-vágtam a nő szavába.