Gyógyszerek árnyékában|✓|

19.

Léna
––––––––––

Hajamat igazítva a tükör előtt megláttam mögöttem Dominikot. Átkarolta derekamat és egy puszit nyomott fülem mögé. Mindketten felöltöztünk egy karácsonyi családi ebédhez híven. 

-Mehetünk?-nézett le rám. 

-Igen-még egy utolsót végig simítottam baba kék kötött ruhámon amit egy bőrszínű harisnyával és egy fekete magassarkú csizmával vettem fel. 

-Gyönyörű vagy-kinyitotta az ajtót majd előre engedett végül bezárta és átsétáltunk szüleihez. 

-Végre megérkeztetek-sietve jött elénk Zsanett mikor meghallotta az ajtó csapódást. Mindkettőnket egy szoros ölelésbe vont majd megpuszilgatta szeretett fiát és engem is megajándékozott párral. 

-Gyertek már készen van minden-tolt beljebb minket. 

Leültünk a szépen megterített kerek asztalhoz, ott volt már Zsolt Domi apukája. Köszöntünk egymásnak majd én kimentem Zsanetthez segíteni a konyhába. 

-Miben segíthetek?-álltam mellé.

-Bevinnéd a leveshez való zöldségeket és a tésztát is-mondta nekem miközben ő szűrte le a finom húslevest. 

-Persze-bólintottam és elvettem a pultról a két jénait amiben a zöldségek és a finom csigatészta volt. 

Leraktam őket az asztalra és leültem az asztalhoz. Dominik combomra csúsztatta kezét és cirógatni kezdte de mikor egyre beljebb és beljebb csúszott tenyere lefogtam és visszaraktam az eredeti helyére és ránéztem. Ő csak nevetve csóválta fejét és egy puszit nyomott ajkaimra. Pár perc múlva Zsanett is betoppant kezében egy nagy fazékkal, letette az asztalra majd végre ő is helyet foglalt.

-Szedjetek-mutatott az ételre és elsőnek szedtem Dominiknak majd magamnak. Aztán Zsanett is szedett végül Zsolt. 

-Még mindig nem meséltétek el, hogy hogyan találkoztatok-dobta be témáját a nő, mire nekem a torkomon akadt a leves. Miután kiköhögtem magam szólásra nyitottam számat. 

-Dominik nem mesélte el ?-kérdeztem mire csak megrázta a fejét-Elmeséljem vagy elmeséled ?-néztem a mellettem ülőre.

-Mondjad te, nyugodtan.  

-Rendben, hosszú lesz de próbálom rövidre fogni. Augusztusban ismerkedtünk meg. Én márciusban elkaptam egy súlyos betegséget és kómába is kerültem, majd Németországba vittek engem mivel ott megtalálták betegségem okozóját és ott vettek kezelésbe. Majd beszélgetni kezdtünk, jobban megismertük a másikat, végül itt vagyunk egy párként. 

-Akkor ezért szeded a gyógyszert-bólogatott a velem szemben ülő asszony. 

-Igen, ez a betegség a szívemet támadta meg és csak azért kell szednem, hogy ne erősödjön. 

 Ebéd közben végig én voltam a téma na meg a családom. Bár amúgy sem tudtak rólam nagyon sokat így meg kellett ismerniük engem, hogy megállapítsák, hogy jó vagyok e fiúknak vagy sem.  Délután két óra felé hagytuk el a szülői házat, én átvettem az eddigi ruhámat egy sokkal kényelmesebbre és Dominik is így tett. Majd leültünk a kanapéra és elkezdtünk sorozatot nézni. 

Körülbelül este tíz órakor keltünk fel a kanapéról sikeresen megnéztük közös sorozatunk utolsó előtti évadát és a következőt már csak holnap fogjuk elkezdeni. Elmentünk fürdeni majd bebújtunk az ágyba és álomra hajtottuk fejünket.