Gyógyszerek árnyékában|✓|

12.

Léna
––––––––––

Másnap reggel meleg cirógatásra ébredtem. Dominik hátamat simogatta mivel hason feküdtem, és a derekamat is néha megcirógatta. 

-Jó reggelt-motyogtam a párnába majd felnéztem rá. A kezével tartotta fejét és úgy nézett engem-Mikor keltél?

-Pár perce. Jól aludtál?-kérdezte és én közelebb bújtam hozzá.

-Ühüm-bólogattam-Te?

-Egy ilyen csodálatos lánnyal mellettem, hát hogyne-nyomott egy csókot a homlokomra.

-Csinálok reggelit-ültem fel nehézkesen az ágyba, kicsit még álmos vagyok. Majd ledobtam magamról a takarót és felálltam az ágyról és bementem a fürdőbe. Ott megmostam az arcom hideg vízzel és felkötöttem a hajam. Az lesz az első dolgom mikor hazaérek elmegyek a fodrászomhoz. Levágatom, hogy csak a vállamig érjen, sajnos nagyon gyorsan nő és már majdnem a hátam közepéig ér. 

Ezután lementem a konyhába és elkezdtem nézi miket tartalmaz a hűtő. Volt sajt és csirkemell sonka. Vettem ki pár tojást mellé így sajtot-sonkás rántotta lesz a reggeli természetesen kávéval. Felvertem a tojásokat és adtam hozzá egy kis tejet, sót és borsot felvágtam a sajtot és a sonkát is. Miután elegendően felmelegedett a serpenyő beleraktam a tojást majd a többi hozzávalót. Elővettem két lapos tányért és két villát is. Persze a két csészét amibe a kávét lettek volna nem értem el. 

-Miért kell ilyen picinek lennem?-duzzogva próbáltam elérni de nagyon nem ment. Majd egy mellkas és megtámaszkodik bal kezével mellettem és felnyúl a csészékért-Kösz-fordulok meg karjai között és csak nevetett. Kinevetett. 

-Látom kész a reggeli-nézett rá a már üres serpenyőre-Hol a reggeli csókom?-kezdett el csücsöríteni. 

-Nem kapsz-vágtam be a durcát. 

-És miért nem?-hajolt közelebb.

-Mert jót szórakoztál a szerencsétlenségemen.

-Hjaj-sóhajtott egy nagyot és ajkaimra tapadt. Arrébb tolta a csészéket engem pedig felültetett a pultra. Átkarolta derekamat így még jobban a lábam közé férkőzött. Csókunkat hasam korgása szakította félbe-Úgy látom valaki itt nagyon éhes.

-Igen, szóval együnk-löktem el magamtól és lehuppantam a pultról. Odavitte a két tányért és a villákat majd neki kezdtünk a rántottának és a kávénak. 

[...]

Ezt a pillanatot nem szerettem volna. Az elválást.

Hamar eltelt az idő, közben összepakoltunk és már itt vagyunk a reptéren. Értem majd a bátyám jön ki mivel ő már szeptember óta Magyarországon van, mivel nem volt elég ember a szalonban. 

-Hívj vagy írj vagy amit csak akarsz de értesíts, hogy épségben hazaértél-fogta kezei közé arcomat. 

-Megígérem-bólintottam-Indulnom kell-mondtam miután ránéztem az én csekkolópontomnál ahol már javában csinálták a dolgukat a reptéri dolgozók. 

-Vigyázz magadra-puszilta meg orromat majd a számat.

-Te is és majd találkozunk-szorongattam meg utoljára majd megfogtam csomagjaimat és elindultam. 

[...]

A repülő utat végig aludtam, a landolás kezdetén keltett fel a mellettem ülő férfi, hogy kapcsoljam be az övemet. Utána már nem aludtam vissza, megköszöntük a biztonságos repülést és mentünk is a csomag átvevő helyre. Amint megláttam az én kis poggyászaimat egyből felkaptam és indultam is bátyám keresésére.