Mikor a BTS veled van

4.

 Le kell rombolnom az álmokat, semmi olyat nem csináltunk az ismerkedésünk fél órájában, ahol lekerült volna ruha. Még csak a pólóm alá se nyúlt be, amit egyrészt örömmel vettem, másrészt kicsit sajnáltam. Az okaim megvannak, mindenki gondoljon oda, amit akar. Bár véletlen megrúgtam, amikor rámarkolt az oldalamra, de utána megkaptam a magamét én is, mert nem engedett el.

 -Ezt még visszakapod! – néztem rá a szememet összehúzva, azután, hogy végre megszabadultam.

 -Hogyne. – hagyta rám, mint valami hülyére. Na, csak várjon.

 Később kimentünk a nappaliba, ahol a többiek már vártak. Mármint a többiekben mindenki benne volt, a Nevermind és a BTS együtt. Fura volt látni, ahogy Taehyunggal beléptünk a helyiségbe.

 -Megbeszéltétek, amit meg kellett? – nézett rám Jimin japánul beszélve, mire rákvörös fejjel Tae mögé hátráltam. Ezen mindenki röhögött (már a BTS), csak azt nem tudták, hogy valójában mi történt. Kivéve Jimint. De őt nem tudom, honnan tudta.

 -Nem ültök le? – nézett ránk Namjoon. A Nevermind tagjai mind értetlenül néztek rám, gondolom azt várva, hogy fordítsak. Nagyon úgy tűnt, egész idáig csendben ültek.

 -It's nothing important – szóltam nekik angolul, hogy ne hozzam zavarba a koreaiakat a magyar nyelvvel.

 -Okay. – bólintott Norbi, és folytatta a telefonja nyomkodását.

 -Nem beszélnek japánul, csak angolul. – magyaráztam Namjoonnak, mert ő az egyetlen, aki rendesen tud ezzel kezdeni valamit. A többiek akadoznak a nyelvvel.

 -Á, oké. – bólintott. – Hey, guys, do you wanna drink or eat something? – nézett a bandánkra.

 -I think yes, we do... - bólintott Norbi bizonytalanul, a többiek pedig éhesen bólogattak. Rájuk nézve elmosolyodtam, olyan idegenül ültek ebben a lakásban. Úgy döntöttem, hiába nem kedvelem őket, segítek nekik.

 -I will translate, okay? – néztem rájuk, majd ugyanezt elmondtam japánul a Bangtan bandának, de felesleges volt, értették így is, és mind bólintottak.

 -Szóval, hogy hívnak titeket, srácok? – kérdezte Hobi, miközben Namjoon és Jin elmentek kaját csinálni. Gyorsan fordítottam (angolra), majd kaptam a választ szintén angolul.

 -I am Regi – szólalt meg végül a basszerosunk – And they are Marci, Norbi and Ádám.

 -Á, mint az Adam? – kérdezte Yoongi, mire bólintottam. Ezt nem volt fontos fordítani. Időközben leültünk, Taehyung egy fotelbe, én pedig annak a karfájára.

 -És ki milyen hangszeren is játszik? Ez kicsit homályos. – hunyorgott Jungkook. A fordítás után kaptam a választ, majd fordítottam azt is.

 -Regi a basszusgitárosunk, Ádám a dobos, Marci a billentyűs, Norbi az énekes, én pedig a gitáros vagyok. – mondtam a saját szemszögemből, mert fura lett volna Regi szemszögéből beszélni.

 -És, mióta vagytok egy együttesben? – kérdezte Yoongi, de nekem leblokkolt az agyam, mert Tae megfogta a kezem a fotel takarásában. Hirtelen hiába értettem a japánt, nem tudtam angolra fordítani. Vörös fejjel meredtem a bandatagjainkra:

 -Baszki, nem tudok angolra fordítani – néztem rájuk elnézést kérve.

 -Akkor magyarra fordíts – forgatta a szemét Regi.

 -Jó, na. – hunyászkodtam meg, és elmondtam, mit kérdezett. A választ megint fordíthattam, ezúttal összeszedve magam, mert kezdtem megszokni Taehyung érintését.