Mikor a BTS veled van

7.

 Egy órás késéssel értünk haza, vagyis a fiúk otthonába, ami egy kicsit az enyémmé is vált. Az egész olyan érzés, mintha már legalább egy hónapja itt lennék, pedig csak tegnap érkeztünk. Ahogy az ajtón beléptünk, nagy ováció fogadott minket.

 -Na, mi van, ennyi idő kellett, hogy lenyugodjatok? – röhögött Jimin, ahogy meglátott minket.

 -Dehogy. – mondta Hobi. – Csak énekeltünk. – nézett rám, mire mosolyogva bólintottam.

 -Gyorsabban lenyugodtak, mint számítottam rá. – ismertem be.

 -Wow, hogy csináltad? – kérdezte Jimin.

 -Találtam egy dalt, és elkezdtem énekelni. – nevettem el magam.

 -Woaaaah! – tapsoltak meg, mire nevetve meghajoltam.

 Jin és Yoongi nem voltak a nappaliban, szóval gondoltam, vacsorát készítenek, ezért megkerestem a konyhát, hogy segítsek nekik.

 -Sziasztok, jövök én is, segítek. – szóltam nekik, amikor megtaláltam őket.

 -Köszi – mondta Yoongi. Ennyit mondott, de én megelégedtem vele, majd kézmosás után megkérdeztem Jint, mit csináljak.

 -Vágd fel a hagymát, de csíkokra, ne kockára. – kérte, mire halkan elnevettem magam. Láttam azt a videót, ahol rákiabált Namjoonra, aki kockákra vágta csíkok helyett.

 -Láttad, mi? – kérdezte Yoongi, mire odakaptam a fejemet, és mosolyogva bólintottam.

 -Naná. Régen kihagyhatatlanok voltak azok a videók, amikben Jin kiabál. – mondtam lelkesen, mire elmosolyodva megrázta a fejét, és folytatta a tészta kifőzését.

 -Ne mondd, hogy vannak ilyenek. – meredt rám Jin.

 -Egész montázsok. Ilyen 10-15 percesek. – röhögtem.

 -Csodálatos. – rázta a fejét hitetlenül.

 -Ti sose nézitek vissza YouTubeot? – érdeklődtem, mire mindketten a fejüket rázták.

 -Mi inkább megéljük ezeket, mintsem hogy nézzük. – felelte Yoongi.

 -Megértem, én is megélném. – bólintottam – Csak otthon nem nagyon fordul elő olyan, hogy egy banda együtt éljen, vagy elmenjenek forgatni külföldre. Ez volt az egyetlen nekünk is, hogy ide jöttünk. – meséltem – A hazai viszonyok elég szegényesek, mi legalább is csórók voltunk még világhírrel is. – röhögtem el magam.

 -Furcsa ilyet hallani. – gondolkozott el Yoongi, mire ránéztem.

 -Persze, hogy furcsa, nem is láttátok még Magyarországot.

 -Akkor legközelebb oda megyünk. – ígérte meg Jin, mire felcsillant a szemem.

 -Tényleg? – kérdeztem csodálkozva, tudva, hogy ez lesz a legnagyobb esélyem meglátogatni a családomat és a barátaimat.

 -Persze, hiszen neked is otthon kell lenned kicsit. – találta ki a gondolataimat, mire hálásan elmosolyodtam, és a pultra könyököltem.

 -Majd megbeszéljük a többiekkel, ők úgyis benne vannak, és el tudunk utazni. – biztosított Yoongi is, mire a tenyerembe temetve az arcom lehunytam a szemem, és gondolkoztam. Ha ezek a srácok Magyarországra jönnek, abból egyszerre lesz csoda és katasztrófa. Livit valahogy össze kell szerveznem velük, Taehyungot pedig be kell mutatnom a szüleimnek. Durva menet lesz.

 Amikor végeztem a hagymavágással, segítettem még vágni pár zöldséget, majd beleöntöttünk mindent a lábasba, és már csak vártuk, hogy főjön. Mivel nem hagyhattuk magára a lábast, ott maradtunk a konyhában, és amíg én Jinnek mutogattam videókat, amik nekem régen tetszettek, Yoongi néha a levest kevergette. Úgy tűnhet, hogy ő dolgozik helyettünk, viszont mi hívtuk, hogy jöjjön, csak nem akart.