Mikor a BTS veled van

11.

 Fél óra múlva az ágyon ültem, és Tae egyik pólójában és melegítőben szárítottam a hajam, miközben ő a szekrényben turkált egy ing után.

 -Végre! – mutatta fel diadalittasan az inget, én pedig a továbbra is ruha nélküli felsőtestére néztem.

 Nem volt annyira kidolgozott, nem volt kockahasa, de egyáltalán nem bántam. Nekem így volt tökéletes, így is kicseszett jól nézett ki. Ilyesmiken gondolkoztam, amikor észrevettem, hogy engem figyel, mire elvörösödve lehajtottam a fejem, és a hajam alsó részét próbáltam szárítani. Mindig szenvedek vele, szóval kicsit türelmetlenül igyekeztem túljutni rajta, de sehogy sem akart megszáradni.

 -Add azt ide! – kapta ki a kezemből Taehyung a hajszárítót – Fordulj meg, segítek! – mondta, mire hálásan pillantva rá megfordultam, és törökülésben ülve vizsgáltam a körmeimet, miközben libabőrös lettem az érzéstől, ahogy a hajamban turkál.

 Ahogy végeztünk, már tizenegy óra múlt, így kimentünk a nappaliba. Én a konyhába indultam, hogy segítsek Hobinak és Jinnek elővenni a cuccokat a főzéshez, Tae pedig az ajtóhoz sietett, hogy Namjoonnak segítsen pakolni. Ketten hordták be az alapanyagokat, majd kimentek, hogy hagyjanak minket főzni. Ahogy Tae kiment, a szemembe nézett, mire felvont szemöldökkel álltam a pillantását. Amikor látta, hogy nem fog zavarba hozni megint, mosolyogva megrázta a fejét, majd kilépett a konyhából.

 -Na, lerendeztétek, amit kellett? – kérdezte hirtelen Hobi, nekem meg egyből elszállt a hidegvérem, és elvörösödtem. Taehyung még hallotta a kérdést, így visszalépve nézett be a helyiségbe, és elképedve nézett rám.

 -Ez nem igaz, én bezzeg nem tudlak zavarba hozni! – mondta durcásan, miközben én inkább eltakartam a kezem az arcommal, hogy ne lássanak.

 -Hát, aki tud, az tud. – röhögött Hobi, és Jin is felnevetett a kijelentést hallva, majd mögém lépve arrébb tolt, mert útban voltam. Gyorsan rendeztem a vonásaimat, és odamentem Hobihoz, hogy kivegyem a kezéből a zöldségeket.

 -Oké, akkor én most itt maradok, és nézem. – jelentette ki Tae, mi pedig megvontuk a vállunkat, amivel méginkább felidegesítettük. – Ne már, legalább mondjatok valamit! – kérte.

 -Jó. – mondtam, miközben répát vágtam.

 -Ne idegesíts, pont te ne idegesíts! – sértődött meg, és összefont kézzel állt a falnak dőlve, én pedig felnevettem. Hobi és Jin mosolyogva csinálták a saját dolgukat, miközben Jungkook megjelent az ajtóban, és odalépve felkapott egy szelet répát az asztalról, majd kisietett a konyhából.

 -Nem véletlenül mondják nyúlnak... - motyogtam magam elé, mire a többiek kérdőn néztek rám. – Mármint – javítottam ki magam – a fanok által szerkesztett videókban mindegyikőtöknek van egy állat-emojija, amivel jelzik, ki beszél. Ez van akkor, ha nem akarják kiírni a neveket. – magyaráztam.

 -Azt hiszem, láttam ilyesmit. – gondolkozott el Hobi – Nekem mi az állatom?

 -Öhm... - meredtem magam elé – Mókus. – jutott eszembe.

 -És nekem? – nézett rám Jin.

 -Hörcsög. – turkáltam az emlékeimben – Neked tigris. – néztem Taehyungra, mielőtt megkérdezte volna, mert tudtam, hogy úgyis érdekli.

 -A többieknek? – kérdezte Hobi.

 -Namjoonnak koala, Yoonginak macska, Jiminnek csibe, Jungkooknak ugye nyúl... - agyaltam folyamatosan.

 -Menő. – röhögött fel Jin. – Nyilván mindenki vágyik egy ilyenre.

 -Nyilván! – nevettem fel én is.