Mikor a BTS veled van

13.

 Amikor Jin a Gang Beasts-et választotta, nem számított arra, hogy ez a kedvenc játékom, amit jó pár éve játszom, és nem is vagyok benne rossz. Mondhatni szétvertem benne.

 -Én ezt nem hiszem el... - fogta a fejét, én pedig folyamatosan röhögve veregettem a vállát. – Hogy csinálod?

 -Pár év tapasztalat. – vontam meg a vállam, mire csodálkozva nézett.

 -Komolyan?

 -Mit gondoltál, szerencsém van? – nevettem az arcába, mire a fejét rázva szitkozódott.

 -Mi történik? – lépett mellénk Jungkook.

 -Játszunk. – nézett fel rá Jin.

 -Játszhatok egyet a nyertessel? – érdeklődött, mire mindketten bólintottunk.

 -Az én vagyok. – tettem fel a kezem.

 -Akkor téged verlek el.

 -Hé, szétvertem Jint!

 -Őt nem nehéz. – nevetett fel.

 -Hé! – ütötte meg Jin, én pedig a fejemet fogva bólogattam.

 Természetesen elvert, de csak épphogy, egy-egy ponttal maradtam le.

 -Arghhh! – dühöngtem, miközben Jungkook folyamatosan rajtam röhögött. – Ne röhögj már! – nevettem el magam én is, miközben lekaptam egy párnát a kanapéról, és nekidobtam.

 -Te meg ne dobálj! – dobta vissza, és fejbe is talált, aminek következményeképp folyamatosan kezdtem párnával ütni. Őt sem kellett azért félteni, egy másik párnát felvéve állta a sarat, miközben mindenki, aki a nappaliban volt (Hobi telefonozott a kanapén, Jin pedig mellettünk ült a padlón) rajtunk nevetett. Na jó, Hoseok konkrétan szokása szerint fulladozott, Jin pedig az ablaktörlő hangú nevetésével szórakoztatott minket közben.

 -Na jó, ebből elég. – elégelte meg Jk a párnacsatát, és bal kézzel elkapta a felé lendülő párnát, hogy kirántsa a kezemből, viszont a lendülettől elvesztettem az egyensúlyomat, és konkrétan ráestem, amitől ő is elesett. A párnák valahol a földön hevertek, én pedig próbáltam felállni Jungkookról, miközben a könyökömet fájlaltam. – Pont neked van problémád? Rám estél! – röhögött fel, miközben letolt magáról.

 -Te vagy tömör izomból, nem panaszkodhatsz. – álltam fel, és a kezemet nyújtva felsegítettem őt is.

 -Igazad van, a csontjaid zörögtek még rajtam is. – vágta rá.

 -Barom, annyira azért nem vagyok vékony, nyolc évig folyamatosan edzettem. – szidtam le – Emellett összevissza kajálok mindent.

 -Erre nem kéne büszkének lenned. Hogy nem hízol el?

 -Genetika. – vontam meg a vállam.

 -Azért valljuk be, pont annyira vékony, hogy jól nézzen ki, van rajta valamennyi hús. – szólt bele Hobi a beszélgetésbe, mire összeráncolt szemöldökkel néztem rá.

 -Ez furán hangzott, de köszi. – röhögtem fel.

 -Tudod, hogy értem, na.

 -Persze. – bólintottam. – Nem is akarnék annyira vékony lenni.

 -Nem is kell. – hajolt át a vállam fölött Taehyung, miközben a derekam köré fonta a karját.

 -Na, megjött a tigris. – nevetett fel Hobi, mire Jin is röhögni kezdett.

 -Miről van szó? – kapkodta a fejét Tae értetlenül.

 -Szerintem még mindig az emojikról. – motyogtam magam elé.