Mikor a BTS veled van

9.

 -Hol voltatok már? – kérdezte Jin, amikor beléptünk a nappaliba.

 -Vásároltunk, és hoztunk kaját. – emeltem fel az egyik szatyrot, amiben a hambik voltak.

 -Uuu, kaja! – lépett egyből hozzám Jungkook, és kivette a kezemből.

 -Lerakom a cuccokat. – vettem át a fiúk kezéből a ruhákat, és bevittem a szobába. Kivettem őket, és az ágyra leterítve megnéztem, melyiknek van szüksége mosásra. Mindegyiknek kellett, szóval levágtam róluk a címkéket, és kimentem a többiekhez, megkérve valakit, hogy segítsen a mosógéppel.

 -Jövök. – állt fel Namjoon, és a szobába jött, hogy segítsen felnyalábolni a cuccokat.

 -Ez mehet mind egyszerre? – érdeklődtem, amikor odaértünk a fürdőbe.

 -Persze. – vágta rá a színfogót meglobogtatva.

 -Ja, tényleg, színfogó. – fogtam fel.

 -Na, nézd, így működik, döntsd el, melyik fajta kell.

 -Szerintem a kímélő elég lesz neki, az melyik? – keresgéltem az opciók közt.

 -Ez, nézd! – mutatott rá az egyikre, és elindítottuk a mosást. Azt írta, negyven perc, és kész. – Addig együnk, utána folyatjuk.

 -Köszönöm. – néztem rá hálásan.

 -Semmiség. – mosolygott rám. – Hallottam, makacskodtál a boltban.

 -Hát... - néztem rá a mosógépre még mindig ott állva – Talán. – ismertem be, mire elnevette magát.

 -Megértem. Én sem hagynám, hogy ruhákat vegyen nekem.

 -Nem úgy értem. – nevettem fel én is. – Mindegy, menjünk. – mondtam inkább.

 -Nehogy a végén olyan téma legyen, ami zavarba hoz, mi? – nézett rám.

 -Pontosan. – bólintottam, és kimentem a fürdőből, ő pedig nevetve követett.

 A többiek már elkezdték enni a hamburgereket, így gyorsan mi is leültünk, és kibontottunk egyet-egyet. Sima hamburger volt, és finom volt, rég ettem már, mivel nem volt időm elmenni sehova.

 -Nem tudtam elhinni, amikor megláttam azt a cikket. – mesélte Hobi. – Bár elég gyatra volt a fordítása, így is levágtam a lényeget. – nézett rám. – Mindenki ilyen ott?

 -Nem. – ráztam a fejem. – Csak a bulvár, és az emberek egy része.

 -Tényleg kíváncsi vagyok arra a helyre. – gondolkozott Jin.

 -Hát, földrajzilag... Sok város van, ami szép. Több, mint tíz. Ezek többnyire történelmi városok. A fővárosban van pár szép és jó dolog, viszont ennyi. Ezeken kívül nem nagyon van ott semmi. – feleltem.

 -Mi van a fővárosban? – kérdezte.

 -Egy állatkert, cirkusz, van egy szép sziget a folyón, ahol jó lenni, emellett pár tér, sok pláza, vár, ilyesmik. – soroltam folyamatosan agyalva.

 -Értem. – vette tudomásul.

 -Jaj, majd' elfelejtettem! – jutott eszembe – Van ott egy tó. Az a kedvenc helyem. Az ország legnagyobb tava, mi csak „a magyar tenger"-nek hívjuk néha, mivel nincs tengerpart az országban.

 -Ez a neve? – kérdezte Namjoon.

 -Nem, dehogy. – mosolyodtam el. – Balaton a neve.

 -Balaton? – csodálkoztak.