Mancs Őrjárat | Kalandöböl vámpíra

1. fejezet

Gyönyörű este volt az Kaland-öbölben. Ryder, Chase, Skye és Marshall épp úton voltak az őrtoronyhoz egy küldetésről. Valami lavinát indított el, amely Jake sípályájának néhány látogatóját elkapta a csapásban. Chase a szuper kémfelszerelésével a hóban rekedt embereket kereste, miközben Skye szemmel tartotta a helikopter többi sérültjét. Miután mindenkit megtaláltak, Marshall mindenkinek orvosi ellenőrzést adott.

"Micsoda fárasztó küldetés volt ez!" Marshall izgatottan felkiáltott.

"Aha? Annyira izgatott voltál, hogy hógolyóvá kellett változtatnod magad?"Chase nevetett.

"Hé, nem volt szándékos. A snowboard az utamban állt!"Marshall kiáltott.

Érkezéskor Ryder kilátó garázsában parkoltle, és figyelte, ahogy három kutyi a járműveket a saját helyükre vezetik.

"Hé Chase", mondta Marshall, felkeltve a német juhász figyelmét.

"Mi az?"kérdezte.

Marshall vigyorgott. "Látom, nagyon odavagy Skye-ért. Mikor hívod el randira?"

Chase olyan piros lett ettől a kérdéstől, mint Marshall tűzoltóautója.

"Megkérdezem tőle, amikor készen állok, de nem most! Majd ha először randira hívód Everestet."mondta Chase vigyorogva.

"Mi? Tényleg ennyire nyilvánvaló?" mondta egy aranyos piruló Marshall.

"Gyerünk, mindannyian már tudunk erről. Ti ketten mindig együtt vagytok a küldetéseken, és meg tudom mondani, hogy tetszik ahogy ránézel.- Mondta Chase.

"Hé, Chase. Hé, Marshall.", az úgynevezett Skye, jön a kettő felé. "Miről beszélgettek?"

A gyönyörű cockapoo pillantása előtt Chase elpirult. ""Öhm.. ez csak a fiúk dolga?"

Skye forgatta a szemét. "Oké, mindegy. Akartok focizni? Megkérdezem a többieket."

"Igen, persze!- A két legjobb barát együtt kiáltott fel.

Ryder besétált az őrtoronyba, ahol a kölykök kedvenc rajzfilmjüket nézték a nagy TV-képernyőn: Apollo, a szuper kutyi-t. Kimerülve, leült az egyik babzsákra. Hamarosan Rocky, Zuma és Rubble közeledtek gazdijukhoz.

"Helló, Ryder.", Rocky kezdte. "Mondd el nekünk! Milyen volt a küldetés?"

"Hoztál új falatokat?", Kérdezte Rubble, ahogy a gyomra morgott, így a többiek nevetni kezdtek.

"Komolyan, Wubble?", Zuma nevetett. "Majdnem kiürítetted az összes snack-gépet, és még mindig az ételre gondolsz?"

"Mi? Nem tehetek róla! Csak hatalmas étvágyam van.- válaszolta az angol bulldog.

"Hadd mondjak el egy dolgot: nagyon fárasztó és fárasztó. Néhány síelő elakadt egy lavinában, de mostmár minden rendben van."- Magyarázta Ryder.

Abban a pillanatban Skye belépett a kilátó ajtaján. "Szia, Ryder. Csak meg akartalak kérdezni, hogy játszhatnánk-e kint egy kicsit?"

Ryder mosolygott. "Persze, Skye. De ne túl sokáig, sötétedni fog."

A kölykök vonyítottak, mielőtt fut be a kertben a kis focipályára amit Rocky és Ryder épített nem is olyan régen. Az egyik csapat Chase-ből, Marshallból és Skye-ből állt, míg a másik csapat Rocky, Zuma és Rubble-ből. Az utolsó fordulóban Marshall éppen a labdát akarta lőni, amikor megbotlott, és a labdával egyenesen az ellenfél kapujába gurult. "Marshall, vigyázz!!"Rocky felsikoltott, amikor Marshall ráesett. "Hehe, azt hiszem, magammal lőttem gólt" - nevetett Marshall. Miután körülbelül fél órát játszottak, a többiek visszatértek az őrtoronyba. Marshall azonban úgy döntött, hogy rövid sétát tesz a tengerparton, hogy megtisztítsa az elméjét.

"Hová mész, Marshall?- Kérdezte Chase. "Lemegyek a partra egy kicsit. Csatlakozol?""Nah. Túl fáradt vagyok, és túl sokáig voltam kint ma. Jó szórakozást.", mondta Chase ahogy ásított.

"Oké, Szia."Marshall mondta, és elment a tengerparta.

A part mindig valami nyugtató volt Marshall számára, mint Zuma, gyakran jött ide, hogy szünetet tartson a küldetések után. Szerette a tengert, a hullámokat és a sós levegőt. Miután egy kicsit úszott, visszatért az őrtoronyhoz. Már sötét volt.

"Tényleg ilyen sokáig voltam ott?- kérdezte magától. "Talán sétálhatnék a kilátóhoz az erdőn keresztül. Szeretem a természetet."És így már úton volt.

Vissza a kilátóban, Ryder már azon tűnődött, hol lehet Marshall.

"Kutyik, nem láttátok Marshallt?" kérdezte. "A parton van, és hamarosan visszajön" - nyugtatta meg gazdáját Chase.

"Köszönöm, Chase. Felhívom."

Marshall félúton volt, amikor a pup tag-je kigyulladt, és Ryder hangja megszólalt: "Marshall? Marshall, ott vagy?"

Marshall arca megjelent Ryder pup pad-jén. "Hello Ryder. Mi újság?"

"Mikor érsz haza? Már sötét van."

"Mindjárt otthon vagyok. Pihentem egy kicsit a parton, és most úton vagyok, az erdőn keresztül jövök.

"Oké. De siess.- Mondta Ryder, felemelve a szemöldökét.

"Persze. Szia, Ryder " Marshall mondta, vége lett a hívásnak. Aztán hirtelen zajt hallott a háta mögött, és a fülét is megcsípte. "Nyugi Marshall, nincs ott semmi. Csak a szél."Folytatta, de hamarosan furcsa érzést kapott, hogy figyelik.

Megfordult,és ekkor látta. Marshallt hirtelen a földre szorította egy nagy, koromfekete kutya.

A kutya csak vörös szemekkel és gonosz vigyorral nézett Marshallra.

"KÉRLEK, NE BÁNTS!!!"kiabált és sírni kezdett.

A fekete kutya csak mély, monoton hangon mondta: "Egy szép dalmata. Tökéletes...."és ezzel azt mondta, egyenesen Marshall nyakába harapott. Marshall gyötrődve üvöltött, ahogy a támadó fogai a nyakába mélyődtek és vér kezdett el lefolyni a nyakán. Marshall lassan kinyitotta szemét, a támadó olyan gyorsan eltűnt, amilyen gyorsan érkezett . "Ryder...Chase...Segítség...."csak annyit tudott suttogni, mielőtt minden elsötétült.