Mancs Őrjárat | Kalandöböl vámpíra

4. fejezet

Rocky hátrébb lépett.

"Ti most vicceltek? Nem vagyok vámpír. Látod, épp a nap alatt állok."nevetett Marshall.

"Igen..., a vámpírok lehetnek a napon, amikor teljes formát öltenek" - magyarázott Rocky. "És nézd meg a tényeket: vérre szomjazol, szuper erő, szuper sebesség, és a felső fogaid sokkal élesebb, mint máskor." mondta Rocky, a dally fogaira mutatva.

A dalmata pánikba esett. "Ó NE NE NE!! Vámpír vagyok! Az lenne a legjobb, ha távol maradnátok tőlem! Mi van ha bekattanok és bántani foglak téged és mindenkit akit szeretek? Egy szörnyeteg vagyok!"Marshall kiabált és elrohant a kertbe.

Chase nagyon meg volt törve, hogy ilyen szomorúan látja az általában éljenző és boldog kölyökkutya barátját.

"Marshall, várj!!"Chase kiáltott, miközben ő és a többiek követték barátját a hátsó udvarba.

Ahogy megérkeztek, találtak egy remegő Marshall-t, aki oda-vissza járkált, elvesztette az eszét, miközben érthetetlen dolgokat beszélt. Könnyek folytak az arcán.

Chase odament a legjobb barátjához, és egy mancsot tett Marshall vállára. "Marshall, Marshall! Minden rendben lesz. Még mindig a barátunk vagy. Együtt vagyunk benne,és együtt fogjuk végigcsinálni. Skye egyetértett és bólintott. "Melletted leszünk." biztosította Marshall-t.

Marshall egy hosszú, nagy ölelésbe hajszolta Chase-t. "Mit fogok csinálni, Chase? Egy szörnyeteg vagyok!"Marshall Chase bundájába sírt.

"Nem vagy szörnyeteg, Marshall. Még mindig a barátunk vagy. Mindig szeretni fogunk, nem számít, mennyire más vagy. Titok marad amíg készen állsz, hogy elmondd Rydernek. Ugye, kutyik?"mondta Chase, amikor a barátaihoz fordult, simogatta Marshall fejét. A többiek egyetértésben bólogattak.

Marshall megszakította az ölelést és felnézett a barátaira. "Köszönöm, hogy elfogadtok.- mondta mosolyogva. "Nem is kérhetnék nálatok jobb barátokat"

"Hé! Erre valók a barátok!"mondta Chase majd visszamentek az őrtoronyba. "És mi van Ryderrel? Tudod, hogy nem akarok bántani senkit."kérdezte Marshall homlokát ráncolva.

"Ezt tudjuk, Marshall. És biztos vagyok benne, hogy Ryder meg fogja érteni. Mindannyiunkat szeret, bármi történjék is.- Mondta Chase. Chase megnyugtató szavai megmelengették Marshall szívét. A szoba egy pillanatra elhallgatott.

"Mit fogunk tenni most, hogy Marshall vámpír?- Kérdezte Zuma. "Azt mondom, szerintem várjuk meg, amíg Ryder hazajön, majd elmondjuk neki."Chase kijelentette.

Marshall szemei Katie szalonjára ugrottak, ahogy Katie megpuszilta Rydert, miközben felszállt az quad-jára, és visszament az őrtoronyba.

"Wow. Soha nem gondoltam, hogy Katie végül megpuszilja Ryder-t " kuncogott Marshall.

Chase össze volt zavarodva. "Honnan tudod?"

"Nem tudtad Chase?"kérdezte Rubble. "A vámpíroknak szuper látásuk és hallásuk van. Gyakrabban kéne TV-t nézni."Rubble magyarázta.

"Rubble, te nem félsz a vámpíroktól?"Zuma kérdezte.

"De!" válaszolt majd meglátta, hogy Marshall szégyenlősen elfordítja a fejét. "Régebben féltem, évekkel ezelőtt. Nem félek tőled, Marshall."

"Most egy dolgot akarok tudni! Ki fél tőlem, mert vámpírrá változtam? Őszíntén! Mert meg tudom mondani, hogy hazudsz-e a szívverésedből."Marshall mérges hangon mondta.

Egyik kölyök sem mondott semmit. Marshall alaposan végignézett mindegyik barátján. "Jó. Egy pillanatig féltem, hogy már nem kedveltek."

Éppen ebben a pillanatban, Ryder megérkezett az őrtoronyba, és találkozott a kutyikkal. Érzelmek nélkül néztek rá. "Hé kölykök. Mi a baj?"kérdezte egy aggódó Ryder, ahogy közeledett hozzájuk.

A kölykök olyan csendben maradtak, mint egy egér.

Marshall odanézett Chase-re, aki bólintott, majd elment a tulajdonosához.

"Ryder, még mindig szeretsz, annak ellenére, hogy más vagyok, igaz?"kérdezte Marshall, könnyek csillogtak a szemében.

"Persze, hogy tudom. Mindig szeretni foglak, akármilyen különbözőek is vagytok."mondta Ryder letérdelve, és kezével megsimizve Marshall fejét.

Marshall meghátrált, és bárhová nézett, csak a barátaira nem. Ryder összezavarodott, amíg meg nem látta, hogy két nagyon éles fog kiugrik Marshall szájából.

"Még akkor is ha vámpír vagyok?..."Marshall felsóhajtott, miközben felnézett Ryderre.