Mancs Őrjárat | Kalandöböl vámpíra

13. fejezet

"Mi a fenét fogunk most csinálni?"nyöszörgött Zuma.

"Ne aggódj, Zuma. Amíg itt vagyunk egymásnak, még mindig van otthonunk."mondta Rocky, odabújva hozzá.

"De Rocky, mi van a várossal? Kalandöböl megsemmisült, így ha nem tudjuk megvédeni az embereket és a barátainkat, hogyan végezzük a munkánkat mentőcsapatként?- Kérdezte Skye.

"Még mindig meg fogjuk védeni, bármi is történjék. Ezek az emberek Jake hegyén arra számítanak, hogy megmentjük a várost. És ezt fogjuk tenni."Ryder válaszolt.

Hirtelen egy fekete-lila tűzgolyó csapódott a kilátó falába. Megfordultak, és látták Betót kijönni a romokból. Marshall pont előtte volt, úgy vigyorgott, mint egy idióta.

"Tetszik?"gúnyolódott Marshall.

"Ez majd neked fog tetszeni!"morgott Beto és mancsából több Sötétkék sugarat lőtt a dalmatára.

Sugarak felé repültek, csak bámult rájuk, semmit sem tett, hogy megállítsa őket. Barátai rémülten nézték.

"Marshall! Félre az útból!"mindenki kiabált.

De Marshall csak bámulta a sugarakat. De amikor elég közel voltak egymáshoz, egy mancsot tartott, és a sugarak ugyanolyan gyorsan eltűntek, mint ahogy megjelentek. A kölykök állkapcsa szó szerint leesett a földre, ahogy Ryder és Jake egymásra pillantottak.

"Ugh! Te kis kártevő! Most megszabadulok tőled!"Beto sötéten motyogott, és minden sötét energiáját Marshall felé lőtte.

Marshall szembeszállt a sugárral minden fehér erejével, mivel a kettő szó szerint harcolt az életükért. Egy fekete tornádó jelent meg felettük, amikor harcoltak a hatalomért. Beto ereje lassan túlfeszítette Marshall erejét, Marshall morgott és erősebben nyomult.

"Még mindig keménynek érzed magad, kiskutya?"Beto gúnyolódott.

Marshall felnyögött és erősebben nyomott. De már nagyon gyengének érezte magát, és csak fel akart lépni és elaludni. A barátai rémülten néztek rá.

"Gyerünk Marshall, meg tudod csinálni" - kiáltotta Skye.

"Igen, haver, neked kell keménynek lenned, és végigcsinálnod" - kiáltott fel Zuma.

"Meglesz, haver" Jake hangosan kiáltott.

"Gyerünk Marshall" Everest kiabált.

"Meg tudod csinálni, Marshall, mindannyian tudjuk, hogy képes vagy rá"Ryder kiáltott."Tudjuk, hogy meg tudod csinálni. Mi és Kalandöböl bízunk benned " - kiáltotta Andrew.

"Kérlek, győzd le, Marshall. Tedd meg a barátaidért és a városért."Chase kiabált.

Marshall szíve hirtelen felborult, és a külseje kezdett megváltozni. Most egy teljesen piros tűzgolyó volt, fehér fénypontokkal. Valójában egy kicsit magasabb lett és idősebbnek tűnt. Az ereje hirtelen nőni kezdett.

"M-mi történik?" mondta rettegve Beto

"Most ilyen erős vagyok. Ez az az erő, amit te sosem szerzel meg te gonosz rohadék."Marshall mély hangon mondta, ami a többieket megrázta.

Beto fájdalomkiáltásai új szintre emelkedtek, mivel Marshall tiszta ereje úgy tűnt, hogy összetöri őt. Teste darapokra szakadt és az ékbe egy fehér sugár repült ki. A vérvörös ég visszafordult a gyönyörű csillagos éjszakai égboltba. Az összes halott vámpír eltűnt Beto testével együtt, és a város meg volt javítva, mintha semmi sem történt volna.

A város minden polgára előjött a búvóhejükrők, és vidáman éljeneztek, beugrottak a kocsijukba és visszamentek kalandöböl-be.

A most teljesen meggyógyult harcosok felálltak és éljeneztek, vezetőikkel együtt, majd eltűntek.

A fény elhalványult, Marshall pedig visszatért a normális énjéhez, leesett az égből. Ryder éppen időben elkapta, és óvatosan a földre fektette, miközben mindenki köré rohant. Marshall erősen lélegzett, öntudatlanul feküdt csukott szemmel.

"Marshy!!"Everest kiáltott, odarohant Marshallhoz, és finoman megbökte, megpróbálta felébreszteni. "Kérlek, ébredj fel, Marshy!"

Nem volt válasz. Chase, Ryder és a többiek kezdtek aggódni. De egy idő után Marshall kinyitotta a szemét, és remegve állt a négy lábán. Chase az oldalára futott, megkönnyebbülve, hogy a testvére rendben van.

"Ó, Istenem, Sajttorta, Örülök, hogy jól vagy.- Mondta Chase mosolyogva.

"Ne aggódj Chase, jól vagyok.- Marshall gyengén mosolygott.

"Ez teljesen félelmetes volt haver!- Kiáltott fel Zuma.

"Igen, Nem tudom, mi történt tudományosan, de ez egy csodálatos fényműsor volt."Rocky hozzátette.

"Mindannyian örülünk, hogy jól vagy.- Mondta Skye.

"Köszönöm...kutyik."mondta Marshall, gyengén ásított.

Álmosan nézett Andrew-ra és Marc-ra, és odasétált hozzájuk Everesttel és üldözőbe vette az oldalát. Andrew és Marc felnéztek rá, és nem tudtak mit tenni, csak mosolyogtak.

"Ne aggódj, apád elment."Marshall halkan mondta.

"Apa?"mindenki, kivéve Marshall, Andrew és Marc kiabált kórusban.

"Igen. Két héttel azután derült ki, hogy meglátogatott minket."Andrew kuncogott.

"És nagyon köszönöm Marshall. Tartozunk neked eggyel.- Mondta Marc mosolyogva.

"Nem probléma... Ezér. van.. a család.... az az."Marshall fáradtan mondta, mielőtt lecsúszott.

"Rendbe jössz, kishaver?"kérdezte Jake, simogatta Marshall fejét.

"Be tudunk vinni, hogy pihenhess."Ryder javasolta.

"Jó... lenne " - mondta Marshall, amikor lehajtotta a fejét Everest vállára, miközben szemhéjai nehezebbé váltak.

Everest odabújt. "Nagyszerű munkát végeztél. Mindannyian nagyon büszkék vagyunk rád."

"Köszönöm, Everest... olyan édes vagy."Mondta Marshall, gyengén, lassan nyalogatja Everest pofáját.

"Menjünk vissza, Marshall. Pihennedkell."ez volt az utolsó dolog, amit Marshall hallott, mielőtt mindenelsötétült.