Mancs Őrjárat | Kalandöböl vámpíra

8. fejezet

Marshall az erdőben futott, hallotta barátai nevetését. Az erdő képe teljesen sötét volt, és csak Marshall ragyogó fehér bundáját lehetett látni.

"Ryder? Chase? Rubble? Zuma? Rocky? Skye? Hol vagytok?"Marshall hívta a barátait, hangja visszhangzott az erdőben.

Hirtelen egy rémisztő üvöltést hallott. Azonnal tudta, hogy kihez tartozik.

"Chase...- Suttogta Marshall.

Követte az üvöltő hangot, és másodpercek alatt elérte az őrtornyot. De Chase-t sehol sem lehetett látni.

"Chase? Chase, hol vagy?"Marshall kiabált.

"Mit tettél vele?..."

Marshall megpördült, és észrevette Rydert és a kölyköket, kivéve Chase-t, aki közeledett hozzá. A szemük teljesen fekete volt, közepén piros pontokkal, mint a diákok.

"Mit tettél vele?..."

"Mit értesz ez alatt? Hol van Chase?"kérdezték Marshallt, hátralépett, de a többiek csak közelebb jöttek. Hirtelen csapdába esett valamiben.

Marshall megfordult és majdnem elájult. Közvetlenül előtte, volt Chase élettelen teste egy nagy pocsolya vérben ázva, húsa eltűnt leszakadt sok testrészéről, felfedve a csontokat. Marshall majdnem hányt.

"Chase? Ó, ne, Chase! Kérlek, ne hagyd, hogy ez igaz legyen!"Marshall sikoltott, mancsai legjobb barátja vérében áztak. A barátai egyre közelebb jöttek.

"Mit tettél vele?..."a barátai visszhangoztak.

"Én... nem csináltam semmit! Soha nem bántanám!" – kiáltotta Marshall hátralépve.

"N-Nem csináltam semmit! Soha nem tennék ilyet vele!"Marshall kiabált és visszalépett.

Aztán elkezdett futni. Az egyetlen dolog, amit most akart, az volt, hogy amennyire csak tudott, távol maradjon a barátaitól. Úgy döntött, hogy Jake hegye felé halad.

"Kérlek legyen Everest és Jake normális legyen."Marshall imádkozott, Jake kunyhója előtt állva.

Kopogott az ajtón.

De amit látott, amikor az ajtó kinyílt, Marshall vére jéggé változott.

Jake-nek és Everestnek ugyanaz a szeme volt, mint a többieknek a kilátóban. Lassan közeledtek hozzájuk, és az utolsó dolog, amit látott, ahogy megfordult, az ellenségük volt: Beto, a gonosz vámpír király, lassan sétált feléje, mosolyogva. Hirtelen feléugrott.

"NEEEE!!!"

Marshall egy sikítással ébredt fel, és beverte a fejét a kölyökkutya házába. Olyan gyorsan vert a szíve, mintha versenyezne az idegrendszerével.

"Nyugodj meg, Marshall. Csak egy rémálom volt."azt mondta magának, és megkönnyebbülten felsóhajtott. Ezután kopogást hallott a kölyökkutya házának ajtaján.

Ahogy kinyitotta az ajtót, látta, hogy a legjobb barátja Chase, kereste.

"Chase!"Marshall kiáltott, és figyelmeztetés nélkül ráugrott. "Annyira örülök, hogy jól vagy!"

Chase kuncogott az imádnivaló barátjával. "Természetesen én és a többiek jól vannak! Mi a baj?"

"Álmomban nem találtalak meg, és azt hittem, meghaltál."Marshall dadogott.

Chase letörölte a könnyeit. "Hé, hé, hé. Sajttorta, ez csak egy nagyon rossz rémálom volt. Nem megyek sehova. Soha nem hagynám el a legjobb barátomat, akit úgy szeretek mintha a saját testvérem lenne . Nem tudnám megtenni."