Mancs Őrjárat | Kalandöböl vámpíra

6. fejezet

"Jól értettem? Megharapott a vámpírkirály, és most erősebb erőm van?"Marshall megkérdezte Rydert.

"Pontosan."Ryder válaszolt.

"Ryder, van lehetőség arra, hogy Marshall újra normális legyen?"kérdezte Chase.

"Sajnos nincs Chase. Örökre így marad." Ryder sóhajtott

Amikor meghallotta ezt a hírt, Marshall szomorúan leengedte a fejét, egy kicsit nyöszörgött. Chase barátja mellé bújt.

"Ne aggódj Marshall. Mind itt vagyunk veled."bátorította barátját.

"Két szakaszos az átváltozásod. Az első szakaszban teljes vámpír formát öltesz. És a második szakasz: az új képességeid megszerzése.- Mondta Ryder.

"Woooww."a kölykök kórusban éljeneztek, majd a Rubble észrevett valamit.

"Ehhmmm... Marshall, mióta magasabb Chase-nél?"kérdezte kíváncsian.

Aztán a kölykök észrevették, hogy Marshall elkezdett lebegni.

"Nem lett magasabb, lebeg. Ezek lehetnek az új képességeid.- Magyarázta Ryder.

"Király!" mondták kórusban.

"De Ryder. Nem tudtam, hogy a vámpírok képesek repülni vagy lebegni. mondta Skye.

"A vámpír aki Marshallt megharapta nemcsak a vámpír király volt, hanem misztikus vámpír is.

"Hé, srácok, hogy fogok most lejönni?"kérdezte Marshall.

Rocky gondolta egy kicsit. "Képzeld el, hogy valami szilárdat tartasz a mancsod között. Talán ez segít."

"Oké, megpróbálom."Marshall lehunyta a szemét, és nem sokkal később visszatért a földre.

"Igen! Megcsináltam."Marshall felkiáltott és felemelte a mancsát, amikor egy fehér fénysugár hirtelen kilőtt a mancsából és eltalálta Chase-t.

Mindenki látta ezt, és nagyon megdöbbentek, ahogy Marshall is. "Jaj! Ez fájt. mondta Chase.

"Láttad ezt? Marshall tud varázsolni!"Zuma izgatottan felkiáltott.

"Bocsi. Jól vagy?"kérdezte Marshall rémülten amikor észrevette az égést Chase karján. Megérintette a karját, de mielőtt levehette volna a mancsát Chase karján lévő seb kék színben kezdett világítani. A seb teljesen eltűnt.

"Marshall meggyógyítottad! Nézd, az égés eltűnt.- Kiáltott fel Skye.

"É-é-Én csináltam?"

"Igen Marshall."Ryder válaszolt.

Marshall megijedt és meghátrált. "Maradj távol tőlem!"

"Mi? Miért?- Kérdezte Chase.

"Erőim és vágyaim vannak, amiket nem tudok irányítani. Ki tudja, mit teszek veled legközelebb?- Mondta Marshall, és kirohant az őrtoronyból. Barátai lassan követték.

"Marshall! Gyere vissza!"Chase kiáltott, amikor észrevette, hogy két kutya sétál feléjük.

"Helló. Ez nem Marshall volt?"a két kutya egyike megkérdezte. Mindkettő barna-fehér Labrador Retriever volt, éles fogakkal és száraz zöld szemekkel.

"Igen, ő volt. Honnan tudod?- Kérdezte Ryder.

"A király sokat beszélt róla. Mi történt?- kérdezte a nagyobb kutya.

"Mi? Ti is azok vagytok..."

"Vámpírok. Igen. A nevem Marc. Ő pedig a bátyám, Andrew." az idegenek bemutatkoztak. "Szóval, mi történt?"

"Marshall véletlenül bántott az erejével, és most elfutott.- Magyarázta Chase.

"Honnan jöttetek?- Kérdezte kíváncsian Rubble.

"A tulajdonosunkkal éltünk. De kirúgott minket, amikor rájött, hogy vámpírok vagyunk."Andrew válaszolt.

"Értem. Segítenétek megtalálni Marshallt?- Kérdezte Ryder.

"Természetesen. Örömmel segítünk.- Mondta Andrew.

"Jó. Nincs túl nagy falat, vagy túl kicsi kutya!"Ryder mondta, majd átkeltek a hídon, hogy megkeressék a foltos dalmata barátjukat.

Egy dombon, a városva lenézve, ült egy könnyes szemű Marshall.

Felsóhajtott. "Azt hiszem jobb lesz kilépnem a mancs őrjáratból. Távol kell maradnom mindenkitől, hogy ne legyenek veszélyben."Szomorúan mondta.

"És? Találtál már valamit?"Marc megkérdezte testvérét, sétálva az erdőben.

"Nem, még semmi."Andrew válaszolt, majd hallott valamit, és megrázta a fülét. "Várj! Hallok valamit!"azt mondta, belépve egy tisztásra.

"Isten veled, mancs őrjárat. Köszönöm az élményeket." sóhajtott Marshall.

"Marshall? Te vagy az?- Kérdezte Adrew.

"Aaahhh! KI VAGY TE?"Marshall meglepődött, amikor megfordult.

Andrew felhívta a testvérét. "Marc! Gyere ide! Megtaláltam!"

"Honnan tudod a nevem?"kérdezte Marshall.

"A vámpír király sokat beszélt rólad. Andrew vagyok, ő pedig a bátyám, Marc."mondta majd kinyújtotta a mancsát.

"Miii? Ti is vámpírok vagytok? Azt hittem, én vagyok az egyetlen.- Mondta Marshall.

"Úgy tűnik, nem vagy egyedül." nevetett Marc.

"Miért menekültél el? Tudjuk, hogy nem akarod bántani a barátaidat. A többiek keresnek."mondta Andrew Marshallnak.

"Nem mehet vissza. Csak túlságosan félek hogy bántani fogom a barátaimat és másokat. Nem tudom irányítani az erőmet." mondta Marshall, könnyek folytak az arcán.

"Ha neked ennyit jelentenek a barátaid akkor miért hagynád el őket! Ezzel csak jobban bántod őket" kérdezte Andrew.

"Veszélyben vannak miattam!"Marshall válaszolt.

"Ne aggódj emiatt. Megtanítjuk használni az erődet." Válaszolt Marc

"Tényleg megtennétek?"Marshall boldogan kérdezte.

"Természetesen."

"Várj. Honnan jöttetek? Van otthonotok?- Kérdezte Marshall.

"Nem. A tulajdonosunk elhagyott minket, miután kiderült, hogy vámpírok vagyunk."

Marshall adott nekik egy nagy ölelést, és azt mondta: "ha akarod, velünk élhettek az őrtoronyban."

"Tényleg?"kérdezte Marc.

"Persze. A Mancs őrjárat soha nem hagy hátra senkit."Marshall válaszolt.

"Oké. Ha ez így van, menjünk a többiekhez."

"Chase, van már nyoma Marshallnak?"Ryder megkérdezte a német juhászt.

"Nem. Még semmi, Ryder."Chase válaszolt, majd meghallott egy vonyítást.

"Marshall!!"Chase kiabált és odarohant a barátjához és átölelte.

"Hol voltál? Nagyon aggódtunk érted."

"Sajnálom. Csak egy kis időre volt szükségem."Marshall azt mondta, ahogy átölelte a barátját.

"Ryder, nem baj, ha Andrew és Marc velünk marad?"Marshall megkérdezte Rydert.

"Örülnénk ha maradnátok! Marshall minden barátja a mi barátunk is.- válaszolta Ryder.

"Köszönöm. Nagyon hálásak vagyunk ezért."Marc boldogan ugatott, miközben felnézett az új családjára.

"És úgy döntöttünk, hogy segítünk Marshallnak kiképezni a vámpír képességeit.- Mondta Andrew.

"Jól hangzik. Gyere, menjünk haza."Mondta Ryder, majd a kutyik az őrtorony felé indultak.