Mancs Őrjárat | Kalandöböl vámpíra

2. fejezet

Közben az őrtoronyban, Ryder állt az erkélyen, aggódva nézett ki a távolba. "Hol a fenében vagy Marshall? Már egy órája itt kellett volna lenned.- kérdezte magától. Ekkor látta, hogy Marshall hatalmas sebességgel halad át az Adventure Bay hídon. "Whoa, mikor lett Marshall ilyen gyorsan?"kíváncsi volt.

Az őrtorony ajtai kinyíltak, Marshall pedig berohant sírva felkeltve a kölykök figyelmét. Azonban megcsúszott egy játékon a padlón, átrepül a szobán, majd végül Chase tetején landol, aki éppen Skye-al beszélgetett.

"Ó, sajnálom, Chase."bocsánatot kért Mashall, elpirult. "Nem kell bocsánatot kérned, Marshall."mondta nevetve Chase. "Mi tartott ilyen sokáig? Ryder és mi aggódtunk érted. Mielőtt Marshall válaszolhatott volna, Ryder lejött a liftből, üdvözölve Marshallt. "Sajnálom, Ryder. Egy kicsit eltévedtem az erdőben."mondta. Ryder mosolygott. "Nem gond, Marshall. De legközelebb hívj fel."

"Mi történt? Megsérültél?"mondta Chase egy aggódó pillantással. "Ne aggódj, Chase. Jól vagyok."Marshall biztosította a legjobb barátját. Ő és Chase testvérekként tekintenek egymásra, egy nagyon erős kötelék van közöttük. Egy másodperccel később Ryder és a többiek Marshall felé rohantak. "Örülök, hogy jól vagy."Ryder mondta, simogatva Marshall-t füle mögött. Mindenki lefeküdt a babzsákokra és a napjukról beszélgettek. De Marshall nem tudott másra gondolni, vajon mi történt vele az erdőben, majd a nyaka kissé fájni kezdett. Kicsit nyüszített fájdalmában, ahogy a nyakát takarta.

"Jól vagy, Marshall?"kérdezte Chase suttogva. "Minden rendben van. Csak fáj a nyakam."Marshall suttogta vissza. Mindketten fordultak, hogy beszéljenek a többiekkel.

Az őrjáratnak fogalma sem volt, hogy a fekete alak, aki megtámadta Marshallt az erdőben, a kilátó előtt állt, mosolyogva Marshallra.

"Oké kutyik, ideje lefeküdni. Jó éjt."mondta Ryder ahogy ásított és beszállt a liftbe. "Jó Éjt, Ryder."A kölykök egybehangzóan mondták, amikor bementek a saját kutyaházaikba.

Éjjel:

Az éjszaka leple betakarta az eget, és mindenki békésen álmodott. A telihold fényesen ragyogott Kaland-öböl felett. De egy bizonyos dalmát kiskutya nem aludt. Marshall hirtelen felébredt és kilépett a kutyaházából, mintha vonzotta volna a holdfény. Ahogy sétált a megjelenése kezdett megváltozni: egyre nagyobb, bundája lett. Fehér sötétszürke lett a szőre, a fekete foltjai vörösen kezdtek izzani a harapás a nyakán két izzó pontot mutatott. Általában óceánkék szeme színe sárgára változott, benne egy kis pirossal.

Marshall megállt az úton, és vérfagyasztóan üvöltött, ami mindenkit felébresztett az őrtoronyban, majd eltűnt az éjszakában. "Mi volt ez az üvöltés, Ryder?"Rubble mondta remegve, majd a vezető kilépett az ajtókon. "Nem tudom Rubble. Talán csak a szél volt. Reggel utánajárunk. Menj vissza aludni.", Ryder megnyugtatta őket.

A kutyik további fura események nélkül elaludtak.