- Oké, megoldjuk - túrt bele a hajába Kolnay, majd kivette az ifjabbik Pásztor kezéből a tegnap előre megvásárolt dobozos kávét és egyhúzásra megitta a még benne lévő tartalmát.
- Te most komolyan beburkoltad? - nézett Ádám a kezébe visszaadott üres dobozra.
- Ja - zárta a le a témát Ali, majd kezével beletúrt a hajába és Feri felé fordult. A srác laza kézmozdulata lehet, hogy a monológ kezdetének beleegyezését, de az is előfordulhat, hogy csupán a fáradtság miatti "nem én vagyok az apád, azt csinálsz felőlem, amit akarsz" életérzést volt hivatott hagsúlyozni. Hiába... a pia és a 3 óra alvás nem éppen a legjobb kombináció. Mindenesetre Ali nem várta meg, hogy Áts bármit is hozzáfűzzön előbbi mozdulatához, azonnali szervezésbe kezdett.
- Oké, kinek van közülünk jogsija? - tette fel a kérdést, miközben körbefordult az állva majd elalvó társaságotokon, miközben magasba emelte a kezét. Rajta kívül a 13 főből még Csele, Szebenics, Csónakos, Áts és Boka emelte fel a kezét.
- Aha... - nézett végig a leszűkített társaságon. - Andris meg Feri kiestek, mert kizárt, hogy ilyen állapotban a volán mögé üljenek. - A két említett közül az előbbi elfordult és egy akkorát tüsszentett, hogy az üres pusztán, ahol az előző estét töltöttétek a hang olyan fülrepesztő módon terjedt szét, mintha egy felderítő osztag akarta volna barátságosan (és a munkakörüknek teljes mértékben ellentmondva) jelezni, hogy megérkeztek. Hiába volt a beszéd, az ordítozás, a könyörgés, sőt Márk taslija is... Andris a tegnapi dorbézolás közben eléggé erőteljesen megfázott. A másik személy is szintén egésszégügyi okok miatt bukott ki. Bár Feri nem betegedett le, a pia szagát azért lehetett érezni a ruháján és teljes mértékben kizárt volt, hogy egy esetleges szondáztatásnál büntetés nélkül megússzátok. - Azaz maradtunk, négyen... akarom mondani hárman - érkezett meg a fiú tekintet Janira.
Barátod bár egy kortyot sem ivott, egész éjszaka fent volt, hogy ügyeljen arra, hogy senki se csináljon olyan dolgot, amit másnap nagyon meg tud bánni. És mivel a társaságotok nem éppen a legkönnyebben kezelhető emberekből áll, érthető, hogy egy pillanatra sem hunyta le a szemét. Mögötted állva karolt át, ujjait melkasod előtt fonta össze, súlyának egy részét a szintén alig álló alakodra helyezte, míg fejét a jobb nyakhajlatodba temette és látszott rajta, hogy bármelyik pillanatban képes lenne elaludni. Óvatosan megemelted a válladat, ezzel visszahoztad a fiút a jelenbe.
- Tessék? - emelte fel fejét és összehúzott szemmel próbálta kivenni, hogy végülis per pillanat kire kéne odafigyelni.
- Csak azt mondtam, hogy... ááá, hagyjuk - legyintett Jani felé Kolnay. - Nah, gyerünk gyerekek! Csele, Szebi! A volánokhoz... a többiek pedig elhelyezkednek a maradék helyeken. Ha lehetséges a vezető meg a kocsi tulaja egy járműbe, hogy ne legyen semmi gikszer.
Csele bepattant Boka kocsijának a kormánya mögé, mellette pedig Lizi foglalt helyet. Janival birtokba vettétek a hátsó üléssort. A biztonsági övek bekapcsolása után Peti elfordította a kulcsot, majd két perc múlva már a főúton hajtottatok a főváros felé.
Egy fél óra múlva Lizi felriadt az álmából és Cselére nézve megdörzsölte szemeit. A fiú egy félmosollyal nézte a lány ébredezési próbálkozását, majd miután barátnőd szeme már nem egy álmos cicájéra hajazott egy egyértelmű mozdulattal hátraintett a fejével. Eliza egy kicsit megfordulva az ülésen pillantott a megadott irányba, majd szélesen elmosolyodva csak elővette a telefonját és tette, amit a barátnőknek tenniük kell:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
