PUF - Preferences

Ahogy kitudódik köztetek a múlt

Este Nagy Elizával, alias Lizivel irtó sokáig fent maradtatok a szobátokban. Segített berendezkedni és közben végig dumáltatok. Elmesélte a legfontosabb dolgokat a suliról, és minden termet, mosdót, öltözőt, stb. megmutogatott a beiratkozáskor kapott térképen. Beavatott az oktatók tanítási módszereibe, hogy mire számíts első blikkre az órákon. Aztán rátért az osztályotokra. Mint kiderült Liziben nem csak egy új legjobb lány barátnőre, hanem egyik leendő osztálytársadra is rátaláltál. Elmesélte, hogy az osztályotok veled együtt is csak 16 fős, és egy 9.-es osztálykép segítségével be is azonosítottátok a többieket.
A képen Lizi ült középen egyedüli lányként, körülötte pedig a fiúk foglaltak helyet.

- Boka János, Csele Péter, Csónakos András, Kolnay Aladár, Barabás Zsombor, Weisz Máté, Richter István, Leszik Arnold, Áts Ferenc, Pásztor Márk és az öccse Pásztor Ádám (akik ikrek) és végül Szebenics Dávid - sorolta a lány miközben mutató ujjával az alakokra bökött.

- Kettőt kihagytál - figyelmeztetted újdonsült barátnődet.

- Ohh, nos, ... igen... - kezdte zavartan és beharapta az alsó ajkát.

- Valami baj van? - néztél rá érdeklődve.

- Hát, azt hittem, hogy már tudod,... de, akkor elmondom én - függesztette a tekintetét újra a fotóra. - Ő itt Nemecsek Ernő - mutatott egy alacsony, szőkés, vidáman mosolygó fiúra. - Ő pedig Geréb Dezső - tette mutató ujját egy másik srác képére. - Nos, a történet akkor kezdődött, amikor még Feri és Jani két külön csapatban ... öhm harcoltak? - nevetett rád kicsit kelemetlenül.

Ezután elmesélt mindent a Grund nevű titkos helyről, ahol a Pál utcai fiúk, azaz Bokáék fociztak, hogy a Vörösingesek, alias Átsék hogy akarták elvenni tőlük. Hogy ez az egész elfoglalási kísérlet Geréb árulásával, későbbi iskolaváltásával és Nemecsek halálával járt, hogy a Grundot végül eladták egy építkezési vállalkozónak, és a veszteségeket követően a két bandavezér a békekötést tartotta egyetlen megoldásnak, és hogy azóta a csapatok tagjai nagyon jó barátokra találtak egymásban.

Ezután lefeküdtetetek aludni. Igazán fáradt voltál az egész napi izgalmak hatása miatt, de mégse jött álom a szemedre. Nem nagyon tudtad felfogni, hogy egy igazi angyali kapitánynak a helyére kerültél. Olyannyira, hogy bár tudtad, hogy nem lehetne, mégis  halkan, nehogy Lizit felverd kiszöktél a szobából és az udvarig futottál. Egészen a terület bal végénél nyújtózkodó tölgyig hajszoltad magad, majd a köhögési roham elkezdődése előtt könnyezve előkotortad a zsebedből az asztma pipádat, de...

Boka
... hirtelen kiejtetted remegő kezedből a készüléket. A sötétben térdre rogytál és sírva keresgélted, amikor is éles fény világította meg a földet körülötted.

Elkaptak! Tuti, hogy elkaptak! Most a gondnok felvisz az igazgatóiba, én pedig szégyenkezve fogok ülni abban a nyavajás fotelben, amíg Dorogi felhívja apát, és elmondja, hogy ilyen magatartású diákkal ők nem foglalkoznak, és, hogy tessenek holnap reggel még 8 előtt értem jönni, hogy ők nyugodtan tudják kezdeni a tanítást. Mondjuk Bokának és Lizinek csak feltűnne, hogy nem megyek órára. És amég ők a dirinél kérdezősködnének, addig én otthon hallgatom majd az észosztást. Jesszus, apu mennyire csalódo...

- K/N? Te mit keresel itt? - kérdezte egy ismerős hang, miközben a képedbe világított. - Te sírsz? - nézett rád döbbenten. - Mi történt? - kérdezte higadtabb arccal. Viszont a szemében az idegesség ugyanúgy tükröződött. Ekkor látta meg, hogy a pipa után kutakodsz, így gyorsan legugolt melléd, és a hátadat simogatva befujatta veled a gyógyszeredet. Aztán mikor a roham abbamaradt te sírva borultál a vállára.