PUF - Preferences

Virágot a virágnak

Boka

- Úúúú, muti már a levelet! - kapta ki Eliza a kezedből a kis lapot, majd fennhangon olvasni kezdte:

„Nyugdtság és megfontoltság minden egyes megmozdulásod.
A szemedbe nézek és számomra egy igazán fontos személyt látok.
Fogadd el tőlem a levendulát, tudom, hogy a kedvenced.
Néha megérdemled, hogy rólad is gondoskodjanak, értsd meg... kérlek!”

- Ez olyaaan NAON aranyooos! - sivította a lány miközben a levelet a szívéhez szorította. - Tényleg a levendula a kedvenced? - kérdezte szemeit kinyitva.

- Aham - válaszoltál, mikor felemelted az asztalodra fektetett kis lila csokrot, és nagyot szippantottál a virágcsoportosulásból.

- Nem is tudtam. Kíváncsi vagy az enyémre? - kérdezte csillogó szemekkel. Hiába, annak, hogy a sok fiú között a nyugalom érdekében a romantikus regényeket faljátok Elizánál is megjelentek a szerelmetes képzelgések. Hozzád hasonlóan. De erről pszt! egy katonai suliban nem igazán venné ki jól magát.

- Persze - töltöttél meg egy kiürült ásványvizes palackot vízzel, majd beletetted az ajándékod és visszahelyezted az asztalodra, had illatozzon tovább.

- Az enyém az ibolya - mondta mosolyogva és mitha egy kicsit el is pirult volna. - De ez most jelen helyzetünkben egyáltalán nem fontos.

- Hogy mondhatsz ilyet? - néztél rá dühösen. - Igenis fontos. Számomra legalábbis az.

- Ohh, de ari vagy! - ölelt magához, miközben egy puszit nyomott a vigyorgó képedre. - De nem úszod meg ezt ilyen könnyen, nehogy azt hidd! - csikizett bele az oldaladba, amit nevetve hagytál.

- Jóh... Jóh... Elhmohndhok bhármith cshak hagyhd abbah! - visítottál.

- A legnagyobb kérdés, hogy ki is a te bizonyos titkos hódolód? - váltott át az addig bohókás mosolya egy ördögien ravasz vigyorrá.

Te pedig csak mélyen elvörösödtél és az ujjaidat kezdted morzsolni. Mert igen, egyből felismerted a barátaid „pótapjának” a bizonyos írását...

Csónakos

- Ez meg? - emelted fel az ajtótok előtt elhelyezett vakítóan sárga virágcsokrot. A mozdulat következtében megfeszült a kis kísérőkártyát az egyik napraforgó szárához erősítő zsinór és felemelkedett a nagy fejű növényekkel együtt.

- ÚRISTEN! - kezdett el tapsikolni Lizi, mint egy 4 éves kislány, amikor egy új jatékot kap. - Ez a tiéd! - jelentette ki.

- Honnan veszed? - kérdezted elpirulva, bár tudtad, hogy arra igen kevés az esély, hogy a legjobb barátnőd kapta, ugyanis a te kedvenc növényed a napraforgó, nem pedig Elizáé.

- Az én imádott virágom a pipa... VAN HOZZÁ EGY KÁRTYA! - ugrott oda melléd, majd mit sem törődve a csokor esetleges sérülésével (vagy a tiéddel) magához húzta a madzagon lógó papírt és hangosan olvasni kszdte: