PUF - Preferences

Bemutatkozás, bevezetés

Megjegyzés:
Vezérezredes - Magyarországon a legmagasabb rendfokozatú katona.
T/N- Teljes neved
K/N - Kereszt neved
-----------------------------------------------------------
So, a mai napon, a szüleiddel felköltöztetek Pestre, mivel az apukádat vezérezredessé nevezték ki a múlthéten, és a munka a fővárosba szólította. Ami azt is jelentette, hogy új középiskolába kell majd járnod. Az apád viszont most már csak egyetlen gyermeke, ráadásul lánya révén, attól függetlenül, hogy katona igazán túlaggódó típus veled kapcsolatban. Ezért is határozta el, hogy a város egyik legjobb középiskolájában kezded majd meg a 11. osztályt, a Pesti Fiúgimnáziumba. Mikor azt az aprócska részletet megemlítetted az öregednek, hogy ez egy FIÚK RÉSZÉRE fentartott iskola, az apád csak mosolyogva megkérdezte, hogy esetlegesen nem rokonszenvezel az iskolával, netán beijedtél, te pedig csak egy megvetően nevetségességet érzékeltető fújtatással, és egy "apa, hát ennyire ismersz engem" nézéssel válaszoltál.
Egyáltalán nem voltál az a tipikus csajos lány. Nem jártál szoknyába, és shortokba, a magassarkú puszta látványától kirázott a hideg (a 175 cm-ed miatt erre igazából szülséged se volt). Nem használtál sminket, egyedül a rosszabb napjaidon korrektort, és a szőlőzsír volt mindennapos használatban csak nálad. Nem féltél bekoszolni a kezed, ha olyan munkáról volt szó, ez leginkább a kissebbkori katonai nevelés alapos megismerésének és tapasztalatának volt köszönhető. Converst hordtál legszívesebben, bővebb fazonú pólókkal, farmerrel és kiegészítőnek baseball sapkákat variáltál. Egyedüli ékszered a bátyádtól kapott gyűrű volt, amit egy nyaklánra fűzve hordtál, és sose vetted le. Igazi tomboy voltál mióta az eszedet tudtad, és ezt semmilyen, kérés, könyörgés, ócsárolás, lenézés vagy becsmérlés sem tudta kioltani belőled.
Az apád ezen csak jóízűen felnevetett, majd összeborzolta az alig 3 perce kivasalt, bal oldalt hosszabb tincsben fufrusan előre lógó hosszú barna hajadat.

- Apaaaa! - szóltál rá, ugyanis ez volt az egyetlen dolog, amit nem tűrtél meg senkitől. Gyűlölted, ha bárki a hajadhoz nyúl. Éz ez alól a szüleid sem voltak kivételek.

- Jól van Gyerek, bocs. - mondta visszafolytott nevetéssel, majd felált a székről megpuszilta a fejed búbját, majd kiment a szobából.

Vigyorogva és szemforgatva néztél utána, majd fojtattad a ruháid és a cuccaid szortírozását, ugyanis nem akartál mindent magaddal vinni gondoltad, hogy az első három nap után úgyis hazajössz, majd a hétvégén elcsomagolod a többit. Miután ezzel végeztél lekaptad az egyik sapkád a fogasról, felkaptad a gördeszkád majd kiléptél a szobádból és a lépcső korlátjára ülve lecsúsztál a földszintre. Lepattantál a korlát végéről, majd belibbentél a konyhába anyukádhoz, de előtte gyorsan letetted a deszkát, ugyanis nem igazán szereti, ha ezzel közlekedsz.

- Segíthetek valamit? - kérdezted egy angyali mosoly kíséretében.

- Nem K/N, de azért köszönöm. Igazából azt se tudom, hogy, hol áll a fejem. - mondta, miközben egy nagy halom tányért emelt ki egy dobozból.

- Tuti? - kérdezted újra, mert nem akartad őt a legnagyobb rumli közepén ittgagyni. Anyukádnak nem igazán volt jó az idegzete, az általában egyáltalán nem komolynak tűnő dolgokat is túl tudta dramatizálni.

- Persze kicsim, menj csak nyugo... - kezdte feléd nézve - JESSZUSOM MEGÁLJ! A KRISTÁLYEDÉNYEK!!! - visított fel, te pedig még épp időben megtorpantál, mielőtt beleléptél volna az egyik dobozba.

- Hoppá, bocsi. - kezdtél kifelé hátrálni a helyiségből.

- Édesem, menj nyugodtan, nem lesz semmi gond. Legalább az edények biztonságban lesznek. - mondta, miközben letette a pultra a tányérokat és mosolyogva feléd fordult.

- Rendben mama, szia! - mondtad, majd felkaptad a deszkát, és egy perc múlva már a járdán gurultál a házakat figyelve és az embereket kerülgetve.

Nekiláttál, hogy felfedezd a főváros minden zegét-zugát.