PUF - Preferences

Az a frányán csodás fagyöngy

Boka
Egy csütörtök délután az ágyadon feküdtél és unottan bámultad a plafont. Lizi nem volt a szobában, mert a szülei a fővárosban jártak aznap és a diritől még délben elkérték a lányukat egy kis csavargásra, amiről azóta se értek vissza. A fiúk többségének programja volt: különórák, szakkörök, felzárkóztatók, stb. Egy nagy sóhajjal az oldaladra fordultál és már nyúltál volna az éjeliszekrényeden fekvő aktuális regényért, amikor is kopogtattak az ajtón.

- Nyitom - kiáltottad, de a felpattanás következtében megbotlottál a saját lábadban és hasravágódtál a szőnyegen. - Ó, hogy az a... - motyogtad, miközben egy elfojtott igen ismerős nevetést hallottál a folyosóról.

- Remélem a nagy sietségben azért nem törted össze magad - szólalt meg végre Boka, és a nyakadat rá tetted volna, hogy ezt azzal az ellenálhatatlan mosollyal az arcán mondjan.

- Szia! Mizu? - kérdezted miután kinyitottad az ajtót és egy alig észrevehető ruhacsekkolásból felmérted, hogy egy baromi jól kinéző téli szövetkabát van rajta.

- Van valami programod? - kérdezte mosolyogva még mindig az ajtófélfának dőlve.

- Hát, ha te az ágyon fetrengést és a percek számolgatását programnak hívod... - nevetted el magad.

- Na, akkor szedelőzködj, megyünk a vásárba.

- Oké - viszonoztad a mosolyát - Adj 5 percet, és kész vagyok - csaptad be az ajtót szegény orra előtt.

7 perc múlva már az utcán tapostátok a havat. Ugyan Boka felajánlotta, hogy menjetek villamossal, most valahogy a séta jobban esett. A vásárban megnéztetek minden sátrat, és amég te a látványtól be nem telve rohangáltál, addig Boka csak mosolyogva követett és néha fel-fel kacagva olyanokat fűzött hozzá a nem éppen illedelmes vásári portékákra mutogatásodhoz, hogy őrült vagy. Végül egy-egy forró csokival a kezetekben összefutottatok Lizivel és a szüleivel, akik már épp búcsúzkodtak, és megörültek, hogy a lányuknak nem egyedül kell majd visszamennie az iskolába. Miközben váltottatok néhány szót a szülőkkel Boka telefonja megcsörrent. Kolnay hívta, hogy megtudakolja merre vagytok. Mikor János elmondta, hogy mind a hárman kint vagytok a vásárban a fiú kijelentette, hogy akkor összeszedi a bagázst, és ők is kinéznek. Nem telt bele sok időbe, mire a fiúk mint valami marha csorda megérkeztek. Persze mindenki mást akart csinálni, csak, hogy könnyebb legyen a dolgotok. Végül elhatároztátok, hogy újra körbejárjátok az egész forgatagot. És milyen jól tettétek! Ugyanis Csónakos szemfüllességének köszönhetően felfedeztetek néhány új bódét, amit Bokával nem is láttatok meg.

Épp Boka mellett álltál és a többieket vártátok, hogy befejezzék a vásárlást, amikor először is Leszik kezdett el nevetni, majd megbökte az addig háttal álló Weisz vállát. Ő idegesen fordult meg, majd hangos kacagás kíséretében megrángadta Csónakos kabátját, aki szélesen vigyorogva egy hangos füttyel hívta fel minden társatok figyelmét, a...

A mint kiderült Boka által a fejetek fölé lógatott fagyöngyre.

- Mi a... - akartad kérdezni, de Boka egyszerűen csak hozzád lépett és az ajkait a tiédre tapasztva beléd folytotta a szót. Bal kezével még mindig a fagyöngyöt markolta, jobbal pedig az állad alá nyúlva próbált még közelebb vonni magához. Természetesen a kezdeti döbbenet elmultával te is boldogan viszonoztad a gesztust.

Végül az oxigén hiány miatt váltatok el. A homlokod az övének támasztva bazsalyogva figyeltétek egymást, miközben erősen szorongattátok a másiknak a kezeit.

- Te kis cseles... - mondtad, majd kivetted a markából a kissé viseletes növényt, magatok felé emelted újra és te tapadtál a meglepődött fiú ajkaira. Boka egy másodperc töredéke után vadul viszonozta a csókodat, miközben a derekad köré fonta a karjait és szorosan magához húzva megemelt.