Szeretni fogsz valaha?

14

No Eul pov.

Samuellnek köszönhetően végre 2 nap után mosolyogtam. Boldogan sétáltam be a lakásba a kocsis eset után. A szobámba vettem az irányt hogy le tusoljak, de mikor oda értem Jimin ült az ágyamon.

- Hat te? -nézek rá kíváncsian.

- Ülj le beszélgessünk - mondta, valami aggaszthatja a hangjából le venni. Be csuktam az ajtót majd mellé ültem.

- Baj van? -nézek rá érdeklődően, miközben ő rám néz azzal a tipikus "te most tényleg hülye vagy vagy csak meg játszod" arccal.

- No Eul figyelj. Nem tudom mi van közted és a Samuel gyerek közt... De meg kérlek rá hogy ne itt előttünk mutassátok ki szerelmeteket - sóhajt egyet.

- Oppa én nem értem most amit mondani akarsz. Sam csak a barátom és színész társam, miféle szerelemről beszélsz itt? - kapom fel a vizet.

- Mindegy! Csak kérlek figyelj oda! Valakit még a végén összetörsz - ahogy be fejezte a mondatot fel állt és kisétált. Mire akart ilyen sejtelmesen utalni?

Pár percig meg meredten bámultam magam elé majd elmentem fürdeni, Jimin szavai keringtek végig a fejemben.  Amint kész lettem mentem le ebédelni. Jin mar kipakolt mindent az asztalra.

Yoongival szembe ültem le mivel csak ott volt hely. Láttam hogy sírt. De vajon mért? Hiába haragszom rá érdekel a baja. Egész ebéd csendben telt el. Furdalt a kíváncsiság mi a baja Suganak. Így mielőtt be zárkózhatott volna a szobájába be osontam.

Yoongi pov.

Ebed alatt senki nem szolt semmit. Ahogy végeztünk mindenki eltűnt így én maradtam segíteni Jinnek elpakolni.

- Öcsi, menj pihenj duzzadtak a szemeid a sírástól. Meg csinálom én. -mondta de en csak pakoltam.

- Ennyit meg meg tudok tenni. A duzzadt szem nem gátol. Tettem be a mosogatóba az utolsó tányért.

- Tessék egy nyugtató tea. Idd meg aztán aludj -nyomja a kezembe a bögrét majd a hátam meg paskolja és ki megy a konyhából. Én a bögrével együtt fel sétálok a szobámba és be zárom az ajtót. Majd a komódhoz lépek és leteszem a teát.

Kifekszek az ágyon majd észre veszem az asztalomnál ülő Eult. Azonnal felületem.

- Mit keresel itt? És hogy jutottál be? - kérdezek rá.

-Mielőtt feljöttél az előtt jöttem be. És hat.. Tudni szeretném hogy mi a baj? - ül át az ágyamra közben.

- Nincs semmi és most menj ki - álok fel és oda megyek az ajtóhoz. Elfordítom  zárat.

- Addig nem megyek innen amíg el nem mondod miért sírtál! - áll oda elém és néz a szemembe.

- Semmi közöd hozzá foglalkozz a Samuellel - mondom neki közömbösen.

- Miért jön mindenki vele? De nem ez a fontos. Akkor is érdekel mi a baj. Ha haragszom is rád  -néz mélyen a szemembe. Én meg ragadom a csuklóját majd kisétálok vele a szobából az övébe.

- Ez a tied többé be ne gyere az enyémbe -indulnék él de elállja az utam és be zárja az ajtót.

- Addig nem mész innen ki még el nem mondod mi a baj! Fontos vagy nekem! Így tudni akarom. - fogja meg a csuklóm

- Ilyenkor mar fontos vagyok? Igen? - nevetek egyet majd a hogy az ajtónak támaszkodik oda támaszkodom hogy ne tudjon sehova menni. - Ha fontos lennék mar rég tudnád a bajom! Anélkül hogy mondanom kellene - annyira közel hajoltam hozzá hogy egy centi se választott el az ajkától. Ellökte magam majd arrébb húztam és kimentem a szobából. Mar majdnem vissza érted de kiszaladt és elkezdet kiabálni.

- Mi a francot tettem hogy mostanában gyűlölsz? Falat építsz magad köré megint! A rohadt életbe már. Néz a szemembe és akkor mond hogy hagy alak örökre békén  vagy valami -kiabál torka szakadtából.

- Igen falat építek! Mert ha meg tudod az igazságot romba dönthet mindent! - mondom nyugodtan neki.

- Áruld már el mi a franc az a kibaszot nagy titok ami mindet össze dönt! - emelte meg a hangját. Mély levegőt vettem és felé fordultam.

- Édes mind egy, most megyek a szobámba és alszom jó éjszakát No Eul- mentem be még mielőtt valamit tudott volna mondani.

No Eul pov.

Értelmetlenül állok a történetek előtt. Valamit elhallgatnak előlem. Elkezdtem telefonozni de a gondolataim csak az előbbi veszekedésen járt, vajon mi lehet az a titok amit még Jimin is tud és vajon tudják a többiek is? 

Reggel

Egész éjszak csak forgolódtam és a tegnap esti veszekedés járt  a fejemben. Vajon mi lehet az a nagy titok amiről csak én nem tudok. Le ültem a smink asztalom elé és bámultam ki a fejemből.